Sarlatánok kora, amiben élünk, egy olyan dezinformációs társadalom, ahol az emberek egyre kevésbé képesek megkülönböztetni a hiteles és hiteltelen információkat. Ahol az összeesküvés-elméletek vírusszerűen terjednek, kihasználva pszichés adottságainkat. Hogy miért alakult ki mindez, arról most egy könyv segít tájékozódni.
Kapásból itt egy szélsőséges példa: Bill Gates szabadította rá a koronavírust a világra, hogy ellenőrzése alá vonja az embereket, akiknek testébe az oltóanyagon keresztül mikrocsipet juttat. Ez a mesterterv még csak nem is új keletű, csak új köntösben tálalt, az emberek egy csoportja ugyanis régóta osztozik abban a paranoiában, hogy nagy hatalmú emberek minden lehetőséget megragadnak a tömegek irányítására.
Ugyanezen közösségek az utóbbi időben egyre fogékonyabbá váltak a tudományos eredmények újraértelmezésére, áltudományos magyarázatok és gyakran „gyógymódok” terjesztésére is, amik már nem teljesen ártalmatlan laposföld-hívő bugyutaságok. Ezért sem mindegy, hogy a neten terjedő elméletekre ki milyen fogékonyságot mutat. Van pár alapvető pszichés jellemzőnk, amelyek hajlamosítanak minket arra, hogy bizonyos összeesküvés-elméleteket, áltudományokat részben vagy egészben valóságosnak higgyünk.
Senki sem immunis az áltudományokra
Kognitív rendszerünk hajlamosít minket arra, hogy minden érthetetlen jelenség mögött természetfeletti erőket sejtsünk. Létezik egy bizonyos hiperaktív ágensfelismerés fogalom, ami az emberi elménknek a túlzásokba eső oldalát mutatja be. „Evolúciós örökségünket nézve olyan szervezetek vagyunk, amelyeknek helyt kell állnia ragadozókkal és zsákmányállatokkal szemben. Mindkét esetben jóval előnyösebb, ha inkább túl sok aktivitást észlelünk magunk körül, mint ha túl keveset.” Azaz a gyors reakció még akkor is kifizetődő, ha teljesen alaptalan a félelem forrása. Ennek a vaklármának a túlélés garanciáján kívül van egy nagyon fontos szerepe: megnyugtatja az elmét. „Bármilyen magyarázat jobb a semminél” – ismerte fel Nietzsche is. Azaz távolról sem vagyunk olyan racionálisak, amilyennek hinni szeretnénk magunkat.
A theory of mind (tudatelmélet, mentalizáció) az a jelenség, amiben az ember hitek és szándékok mentén igyekszik felmérni a maga körül alakuló világot, amely teret enged például a vallási tapasztalatok létjogosultságának is. Ha a tudományos hátterét akarjuk megérteni a dolgoknak, az fáradságos kognitív munkával jár együtt, így gyakran, ha az orrunk előtt van a logikus magyarázat, sem vesszük észre. Ugyanis alapvető mozgatórugója az elménknek, hogy ha valami történik velünk, azonnal kutatjuk az eredőjét, keressük a felelőst, így rendszerezzük magunk körül a világot, anélkül, hogy belebolondulnánk a stressz bizonytalanságába.
Összeesküvés-elméletek csapdái
Nemrégiben jelent meg az Athenaeum Kiadónál Krekó Péter és Falyuna Nóra szerkesztésében a Sarlatánok kora című tanulmánykötet, amelyben azt járják körbe a szerzők, hogy miért dőlünk be az áltudományoknak. 19 fejezet foglalkozik a konteók, áltudományok és ufók világának rejtelmeivel, de olyan ártalmatlannak tűnő témák is előkerülnek, mint például a horoszkópok.
Többféle esettanulmánnyal és átfogó pszichológiai értekezéssel találkozhatunk a könyvben, melyekből kirajzolódik, hogy miért jöhetett létre post-truth világunk, és milyen rendezőelvek, logikák mentén képesek életben maradni, vagy éppenséggel újra és újra belobbanni az összeesküvés-elméletek. A kulcs alapvetően a fejünkben van.
A kötet egyik fejezetében azt fejtik ki a szerzők, hogy az összeesküvés-elméletekbe vetett hitet nem mindig okozza a „kognitív lustaság” vagy pusztán az információhiány. „Sokszor, amikor azt hisszük magunkról, hogy »racionálisan« gondolkodunk, valójában »motiváltan« gondolkodunk – az érzelmeink és a vágyaink vezérelnek minket. A »motivált tudománytagadás« elmélete éppen azt hangsúlyozza, hogy az egyének gyakran pszichológiailag érdekeltek lehetnek abban, hogy megkérdőjelezzenek alapvető tudományos állításokat – például, hogy a cseppfertőzést a társas távolságtartás nehezíti, vagy éppen azt, hogy a globális felmelegedéshez az emberi tevékenységnek is van köze.”
Hogy milyen érdekek mentén eshetünk bele egy áltudományos gondolat csapdájába? Lehetséges, hogy ez a véleményünk szavatolja a csoporthoz való tartozás élményét, vagy egy bizonyos hatalom, rendszer szembeni ellentétes pozíciónkat, amit már mélyen az identitásunknak élünk meg. Még azok az emberek is hajlamosak szembemenni a tudományos ismeretekkel, akiket alapvetően iskolázottnak, sőt műveltnek gondolunk.
Az intelligencia tehát önmagában nem minden esetben véd meg minket a tévhitektől.
5 személyiségjegy, amik a hiszékenységhez vezetnek
A kötetben előkerül a horoszkópok és az áltudományos személyiségtesztek témája is, amelyek népszerűsége töretlen az emberek körében, mindazok ellenére, hogy 1975-ben 192 tudós szólalt fel az asztrológia ellen, köztük 19 Nobel-díjas.
Annak oka, hogy az emberek mégis – titkon vagy sem – hisznek a horoszkópoknak, visszavezethető egy 1948-ban végzett kutatás eredményeképp meghatározott, a személyes megerősítés téveszméje elnevezésű, röviden Barnum-hatásnak keresztelt pszichológiai jelenség.
ABarnum-hatás egyik alapelve, hogy a ránk nézve kedvező állításokat nagyobb hajlandósággal fogadjuk el. Ezért a narcisztikus személyiségű embereket jobban vonzza ez az áltudományos jóslás.
1. Narcizmus
Egy nem olyan régi tanulmány szerint az asztrológia vonzza a narcisztikusokat, mert erősíti az egyén egyediségének érzését, és olyan különleges tudást biztosít, ami párhuzamba állítható a saját felsőbbrendűségébe vetett hitével.
2. Külső kontrollosság
A tanulmányban a szakértők azt is kiemelték, hogy az asztrológiát főleg azok az emberek találják életükre vonatkozóan igaznak, akiket elve az ún. külső kontrollosság jellemez. Ez azokat a személyeket jellemzi, akik életük eseményeit (legyenek azok sikerek vagy kudarcok) egy külső, kontrollálhatatlan és gyakran érthetetlen erő irányításának tudják be.
3. Tekintélyelvűség
„A tekintélyelvű személyek hajlamosak hinni a hamis visszajelzésekben. Ennek hátterében az elméletvezérelt gondolkodásmódjuk áll, azaz hogy az embereket elméleti kategóriák tükrében észlelik” – olvashatjuk a Sarlatánok kora című könyvben. Ehhez persze kell egy olyan megbízhatónak vélt, tekintélyszemély, akivel kapcsolatban nem kérdőjelezik meg az információ hitelességét.
4. Alacsony önértékelés
Kedvező ítélet, például személyiségteszt vagy horoszkóp leírása esetén az alacsony önértékeléssel rendelkező egyén könnyen beleeshet a hiszékenyég csapdájába. Az alacsony önbecsülés és az összeesküvés-elméletek összefüggése pedig az emberiséggel kapcsolatos általános negatív attitűdön keresztül történik. Aki tehát saját magára és az emberiségre nézve is negatív véleménnyel van, az hajlamosabb az összeesküvés-elméletekben való hitre.
5. Alacsony bizonytalanságtűrés
Azt a fajta sebezhetőséget, amit az alacsonyabb bizonytalanságtűrő emberek képviselnek, könnyű kihasználni. Az áltudományok képviselői pont ezen embercsoportnak köszönhetik népszerűségüket, karizmatikus, ellentmondást nem tűrő szónoklataik a hamis bizonyosság tévképzetét sugározzák.
