Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A koronavírus alaposan felforgatta munkába járási szokásainkat két évvel ezelőtt. Noha többségünk számára a helyzet mostanra már többé-kevésbé rendeződött, bizonyos foglalkozásokat jelentősen megváltoztatott a járvány. Cikkünkben mentálhigiénés szakember mesél az online terápia előnyeiről és hátrányairól.
A Covid előtt a legtöbb segítő szakember számára elképzelhetetlen volt, hogy online térben is lehet üléseket tartani. A pszichológiában mindig is számított nemcsak az, hogy a kliens mit mond, hanem az is, hogy hogyan mondja. A testtartás, a testbeszéd, egy esetleges lábremegés, az arc vagy a száj megrándulása mind-mind jelzésértékű információk a szakemberek számára. Emellett van egy sokkal megfoghatatlanabb, de legalább ennyire lényeges eleme a személyes találkozásoknak: a szobában létrejövő energia, a közös térben való létezés. Erről a dimenzióról azonban az elmúlt két évben sajnos le kellett mondaniuk.
Makkai-Kovács Krisztina mentálhigiénés szakember és egyéni foglalkozásokat vezető irodalomterapeuta a járvány előtt egy erre kialakított, személyes és biztonságos térben tartotta az üléseket, a budapesti belvárostól nem messze. 2020 márciusában neki is, mint oly sokaknak, egyik napról a másikra kellett átköltöznie az online térbe. „A kliensek közül többen nem tudták egy számítógép előtt ülve elképzelni az együtt töltött majdnem egy órát, így voltak néhányan, akikkel kényszerszünetet kellett tartanunk” – emlékszik vissza. Az idegenkedés azonban csak néhány hétig tartott, utána a szakember és a kliensek is megszokták ezt az új létformát. „A legtöbben előbb-utóbb bele tudták engedni magukat a már elkezdett munkába ilyen körülmények között is, köszönhetően annak is, hogy a hozzám forduló korosztály számára már kevésbé idegen az online tér.”
Bizonytalan jövőkép, szorongás a bezártságtól
Krisztinához elsősorban a fiatalabb, 25–40 év közötti korosztály fordul, nagyobb számban nők. Noha különböző okai lehetnek annak, hogy valaki szakemberhez fordul (például életvezetési problémák, párkapcsolati nehézségek, stresszkezelés, családi vagy munkahelyi konfliktusok), a járvány szinte mindenkinél előhozta a szorongásos tüneteket. „A legtöbb kliensem életére nagy hatással volt a járvány, az üléseken, segítő beszélgetéseken számtalanszor megjelentek az ezzel kapcsolatos kérdések, a bizonytalan jövőkép, a tervek felborulása, a bezártsággal kapcsolatba hozható szorongás, vagy egyes esetekben a halálfélelem is. A reziliencia, lelki rugalmasság, alkalmazkodóképesség jelentősége még inkább előtérbe került, mint korábban” – mondja a szakember.
Noha a járványhoz való általános hozzáállás a tavalyelőttihez képest sokat változott, hiszen megszűntek a lezárások, sokak számára az online tér továbbra is vonzó maradt. „Ősszel még vegyesen, hibrid formában oldottuk meg a találkozást, de mára már biztonsági okokból mindenki az online verziót választotta. Jelenleg is online folynak az ülések.” Krisztina előre megbeszélt csatornán „találkozik” a kliensekkel, említése szerint előfordulnak technikai problémák, akadályok, de ezek elhárítása általában hamar megtörténik. Nagy előnye az online működésnek a „helyrajzi kötetlenség” hiszen a szakember így a külföldön élő vagy külföldre költöző kliensekkel is ugyanúgy folytathatja a munkát, mint akivel egy városban él. „Többen megfogalmazták, hogy a saját, otthoni térben még nagyobb biztonságban érzik magukat, így könnyebben meg tudnak nyílni, beszélni nehezebb témákról is.”
Beletanultak az új helyzetbe
A szakember úgy véli, sokan megszokták, sőt talán meg is szerették az online térbe helyezett üléseket. „Nehezen megítélhető, hogy mi fog történni a vírushelyzet elcsendesedésével, de úgy vélem, nem fogunk teljesen visszaállni a korábbi állapotra. Tapasztalatom szerint a kliensek és a segítők is »beletanultak« az új helyzetbe, megtapasztalták, hogy az online térben is hatékonyan tudnak foglalkozni a mentális egészségükkel, kihasználva így minden előnyét ennek a formának” – mondja. Ugyanakkor továbbra is megvannak az online tér hátrányai is. Sokan személytelenebbnek érzik, mint ha szemtől szemben leülnének beszélgetni a segítő szakemberrel. „Az empátia nehezebben átadható és átélhető, bizonyos megnyilvánulások elvesznek az éterben, a verbalitás jelentősége felerősödik” – sorolja Krisztina, hozzátéve, hogy „a segítségnyújtás ezen formája soha nem lehet egyenértékű azzal, ahol a kliens és a segítő szakember egymással szemben, egy térben ülnek, hiszen a testbeszédnek, a gesztusoknak, a szemkontaktusnak és a mimikának rendkívül fontos információértékük van.” Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy a kamera képén saját magát is látja mind a segítő szakember, mind a kliens: ez óhatatlanul is változtathat mindkettőjük viselkedésén. Saját magunkat folyamatosan viszontlátni a képernyőn ugyanis meglehetősen természetellenes, még akkor is, ha csak bélyegméretű a kameránk képe.
Fontos tudni, hogy komolyabb pszichés zavar esetén, krízishelyzetben nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazható az online terápia, tanácsadás. Makkai-Kovács Krisztina szerint munkája során az irodalomterápia jól alkalmazható a verbális jellege miatt, de bizonyos relaxációs és meditációs technikák nem mindig használhatók a személyes jelenlét hiányában. „A kutatások alapján a virtuális támogatás is vezet viselkedésváltozáshoz, mentálhigiénés értéke nagy, amennyiben a kliens motiváltsága és pszichés munkája megvan. Tehát korlátozottak a lehetőségek, ennek ellenére úgy gondolom, hogy az elmúlt két évben óriási szükség volt a segítő szakemberekre, kapcsolódási formától függetlenül.”
