A hét nyelven beszélő IV. Károly azt mondta: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” A német, angol, francia, magyar, cseh, görög, latin nyelvismerettel rendelkező utolsó magyar királynak igaza volt, de vajon a mai felsőoktatás és munkaerőpiac is így értékel-e?
Mint ismeretes, 2022. december 20-án a kormány enyhített a diplomák kiadásának nyelvvizsgához kötöttségén. A felsőoktatási törvény módosításának értelmében ezentúl az egyetemek és főiskolák maguk dönthetnek arról, nyelvvizsgához kötik-e a diplomák kiadását. A központi jogszabály eltörlését az a kialakult patthelyzet kényszerítette ki, hogy az oklevelek feltételéül támasztott nyelvvizsgát jelentős számú hallgató nem tudta teljesíteni, így annak hiányában évente több ezer diploma ragadt bent a rendszerben, a végzett fiatalok pedig oklevél nélkül maradtak. Az egyetemi hatáskörbe helyezett változtatás lehetőségével először az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd a Szegedi Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem élt, sok, eddig visszatartott diploma rövid időn belüli kiállításával.
Ennyit ér a felsőoktatásban
Egy nyelvvizsga ugyanakkor már a felsőoktatásba való bekerüléshez is jelentős előnyt nyújthat birtoklójának. Akár emelt szintű érettségiként, akár (legalább középfokú) nyelvvizsgaként szerezte azt a jelentkező, azért jelentős többletpontokat szerezhet, amely a felvételinél számottevő fórt biztosíthat. Egy államilag elismert középfokú, azaz B2-es komplex nyelvvizsga 28 többletponthoz juttathatja tulajdonosát, míg egy államilag elismert felsőfokú, vagyis C1-es nyelvvizsga 40 pluszpontot ér, de az erőfeszítéseknek gátat szab, hogy maximálisan ebben a kategóriában mindent összevetve is „csak” 40 többletpont szerezhető, vagyis akár két, különböző nyelvből is felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező jelentkező sem érvényesíthet egyszerre 40 pontnál többet idegen nyelvi bravúrjaiból.
A nyelvvizsga tehát a konkrét tanulmányi előmenetelben e pillanatban egyöntetűen inkább a felvételi eljárás során értékes, amikor valódi előnyre fordítható, de, noha egyetemtől függő, a diplomához nem feltétlenül jelent segítséget.
Maga a nyelvismeret azonban egészen más, mint a nyelvvizsga. Míg ugyanis az oktatási intézmények kénytelenek valamilyen mérőeszközzel egységesítésre törekedni, addig a munkáltatók elsősorban a gyakorlatra fókuszálnak. Ennek hátteréről kérdeztük dr. Korpás Zoltánt, a CNA Executive Search magyarországi managing partnerét.
Egy állás megpályázásánál, bár az önéletrajz tartalmaz az idegen nyelvi kompetenciákra vonatkozó információkat, a valós kiválasztási folyamatokban a gyakorlati tudás nyom a latban, és nem pedig a papír?
A munkaerőpiaci integráció és nemzetközi, vagy még inkább már a hazai versenyképesség szempontjából is az idegen nyelv valós ismerete számít, nem a nyelvvizsgapapír. Bármelyik friss diplomás, aki a „könnyített” pályának látja, hogy diplomát nyelvvizsga nélkül szerezzen, az csak akkor nem fog versenyhátrányba kerülni, ha valóban beszél legalább egy nyelvet, amit az évek során valahogy elsajátított. Ennek ellenére a fiatal magyar pályakezdők között sajnos növekvő arányban van azok száma, akik nem beszélnek legalább egy idegen nyelvet.
Ez a trend gyengíti a munkavállalói versenyképességet.
A hangsúly nem a papíron, hanem azon van, hogy az illető képes-e idegen nyelven szakmai és üzleti kérdésekben megszólalni. Ebben rosszabbul állunk más közép-európai országokhoz képest, azok jelentős részében ugyanis a fiatalok jellemzően jobb idegennyelv-ismerettel bírnak, mint az átlag magyar. Pedig Magyarországon a cégek jelentős részének, még ha kizárólagos magyar tulajdonban is vannak, nemzetközi piacokon kell versenyezniük, és a nálunk jelen lévő munkahelyi közösségek összetétele is egyre sokszínűbb, a gyárakban és a startup ökoszisztémákban mind több és több a külföldi munkavállaló, a projektek határokon átívelnek.
Mi mondható el a konkrét idegen nyelvekkel kapcsolatban? Melyekre a legnagyobb a kereslet a munkaerőpiacon?
Feltétlenül a mai világ „lingua francája” az angol. A világon legtöbbet beszélt nyelv a „bad English”. Pragmatikus a világ, nem az irodalmi és nyelvileg helyes, szép angolság, amit a munkaadók keresnek. Hanem
a gondolatok átadásának a képessége, a közös megértés, még ha a kiejtés esetleg magyaros vagy a megszólalás nyelvileg hibás.
A franciák, a németek, a spanyolok vagy az indiaiak és bármilyen más náció által beszélt angol hasonló módon sokszor nyelvileg hibás, a kiejtése furának tűnhet – ahogy a miénk is az a számukra.
Melyek hasznosíthatók még jól, és milyen területen?
Az angol mellé a közép-európai régióban, így Magyarországon is a német a tökéletes párosítás. A mai magyar GDP hatalmas részét elsősorban a német, az osztrák és svájci kkv-k és nagyvállalatok magyar leányvállalatai állítják elő. Míg a DACH-régióból származó nagyvállalatok egy része átállt az angol nyelvre, a családi tulajdonban lévő cégeknél sokszor továbbra is versenyelőnyt jelenthet a német nyelv ismerete.
A nemzetközi cégek magyarországi szolgáltató és üzleti központjai pedig a nyelvismeretre építenek: valós nemzetközi közeget teremtenek a mindennapokban, ahol a magyarországi irodákban dolgozó külföldi és magyar szakemberek támogatják, látják el a globális központok vagy leányvállalatok üzleti, logisztikai, HR-, pénzügyi, IT- és egyéb folyamatait. E cégek révén egyre nagyobb igény támadt az angol és német mellett a francia, a spanyol, portugál és egyéb világnyelvekre.
Bár még egzotikumnak tűnhet, de a keleti nyelvek ismeretét se becsüljük alá: bár sok japán gyártó cég van hazánkban, és arányában kevés a japánul beszélők száma az üzleti életben, de a kínai nyelvismeret a növekvő kínai FDI okán feltehetően felértékelődik a közeljövőben.
