Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sokat emlegetik a feminizmust, használják büszkén és szitokszóként is, de mit is jelent valójában? A válasz nem is olyan egyszerű, mutatjuk a feminizmus 13 leggyakoribban előforduló típusát. Te melyiket érzed magadénak?
Sokaknak csak valamilyen ködös elképzelés él a fejében arról, mit jelent a feminizmus és milyenek a feministák. Nem csoda, hiszen a 80-as évektől kezdve már feminizmusokról kell beszélni, nem feminizmusról egyes számban.
Annyira szerteágazó alfajai és csoportjai vannak, mi is csak 13 feminizmust gyűjtöttünk össze ebben a cikkben. Az őket összekötő gondolat Jane Pilcher és Imelda Whelehan szerint, akik összegyűjtötték könyvükbe a társadalmi nemek tudományának 50 kulcskoncepcióját (50 Key Concepts of Gender Studies), az összes feminista a nők elnyomásának megszüntetéséért dolgozik, csakhogy más-más filozófiai és politikai megközelítésből állnak ennek neki. A Humboldt State University genderkommunikációs anyagában Scott T. Paynton and Linda K. Hahn 13 feminizmust gyűjtöttek össze elsődleges ismertető anyagként, a leggyakrabban előforduló típusokat bemutatva, megjegyezve, hogy ez nem teljes listája az összes létező feminizmusnak. Lássuk, melyek voltak ezek!
Liberális feminizmus
Ez a feminizmus leggyakoribb fajtája Paynton és Hahn szerint. Azt veszik alapul, hogy a nők és a férfiak minden lényegi dologban hasonlítanak, tehát egyenlő bánásmódban kéne részesülniük. Olyan célokért küzdenek, mint az egyenlő bérezés, több női reprezentáció a politikában, valamint egyenlőséget a társadalmi, szakmai és polgári ügyekben.
Pilcher és Whelehan megjegyzi, a liberális feministák hisznek abban, hogy a demokrácia meg tudja adni azt a keretet, amelyben a nemek közötti egyenlőség megszülethet. Hozzáteszik, ezek a feministák fognak először hátrahőkölni a felszabadítás és forradalom szavaktól, és ők a „bér a házimunkáért” kezdeményezések elindítói.
Radikális feminizmus
Ez az irányzat a 60-as évektől ered. Pilcher és Whelehan azt írja, a szélsőbalos politikai csoportokból kilépve alakítottak saját csoportot, mivel kiábrándultak a szélsőbaloldalból, amelyet szintén a férfiak uraltak. Azt vallották, hogy a nőkkel kapcsolatos politikai döntéseket és szabályozásokat csak nőkből álló döntéshozók határozhatnak meg. Saját szervezeteiken belül szabályzatokról csak nők dönthettek, a férfiakat ebből kizárták. Éppen ezért gyakran férfigyűlölettel vádolták őket, amiben az sem segített, hogy úgy gondolták, a férfiak is a női elnyomás probléma részei, tehát nekik is részt kéne venniük a megoldásban.
Paynton és Hahn továbbá azt írja erről, a radikális feministák a nők elleni elnyomást tartják a többi elnyomásfajta (faji, társadalmi osztálybeli, szexuálisirányultság-alapú) alapjának. Kommunikációs stratégiájukból nőttek ki a tudatosságot erősítő megmozdulások, rapcsoportok és olyan álláspontok, mint a „a személyes egyben politikai is”. A nők elnyomásának szisztematikus szintje ellen lázadnak.
Ökofemizmus
Paynton és Hahn az ökofeminizmus kialakulásának 1974-et teszik meg. A feminista filozófia és a környezettudatos, ökológiai kérdések és etika ötvözését jelenti. A nők elnyomását csak egynek tekintik a sok elnyomás közül, amely egy mindent átható általános elnyomó ideológiából ered. Tehát kiállnak többek között a Föld elnyomása ellen (pl.: deforsztáció), a gyerekek elnyomása ellen (pl.: fizikai és szexuális bántalmazás) és az állatok elnyomása ellen (pl.: húsevés).
Marxista feminizmus
A nők gazdasági elnyomására fókuszálnak a marxista feministák, akik Karl Marx munkásságából merítik ideológiájukat. A kapitalizmust a férfiak és nők közötti különbségek elmélyítésének intézményrendszerének tekintik, amely például a bérkülönbségekben is megjelenik. Erről bővebben a Miért durva megkérdezni valakitől, hogy mennyit keres? című cikkünkben olvashatsz.
Szocialista feminizmus
A Marxista feminizmusból indulnak ki, tovább bővítik azzal a gondolattal, hogy a házimunka, amelyet elsősorban a nők végeznek fizetség nélkül, a szexizmus és a nők elnyomásának alapja. Továbbá, a patriarchátus, az apajogú társadalom nemalapú elnyomása összeköttetésben áll a faji és társadalmiosztály-alapú elnyomással.
Womanist/ „Nő-ista”
Ennek a kifejezésnek nincsen magyar megfelelője, tükörfordítással „nőistának” lehetne fordítani. A liberális és radikális feminizmus szemére hányja, hogy túlságosan a fehér nőkre fókuszálnak. A womanisták a rasszizmust, a szexizmust és a társadalmi osztálybeli elnyomást egybekapcsolódónak látják, és amikor az elnyomás ellen küzdenek, egyszerre veszik figyelembe ezeket a kérdésköröket.
Leszbikus feminizmus
A szexuális irányultságot is összekötik a feminizmussal. Az azonosnemű párok házasságkötési jogaiért, örökbefogadási jogaiért küzdenek. Ezenfelül a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés ellen és a nem hetero nők egészségügyi kérdéseinek megoldásáért harcolnak.
Szeparatista feminizmus
Ez a feminizmus nem hisz abban, hogy a patriarchális rendszer megváltoztatható lenne. Ezért inkább a társadalomtól nagyrészt elzárkózó, nőközpontú minitársadalmak kialakítását tűzi ki céljául.
Power feminism
Szó szerint hatalmi feminizmusnak lehetne fordítani. A 90-es évekig nyúlik vissza, arra ösztönzi a nőket, hogy ne váljanak áldozatokká. Ugyan feminizmusnak bélyegzi magát ez a mozgalom, valójában a feminizmus alapelveivel megy szembe, és áldozathibáztató hozzáállás jellemző rá. A power feministák úgy gondolják, a hatalom nem a patriarchális rendszer megváltoztatásával érhető el, hanem a hagyományosan férfiak által dominált tevékenységekben elért sikerekkel és elismeréssel érhető el. Ha egy nőtől megvonnak egy lehetőséget, az a nő hibája a szemükben.
Revalorist feminism/„Újraértékelő feminizmus”
A revalorista feminizmus írott szövegek, művészeti alkotások és hagyományosan női tevékenységek (pl.: szövés) mentén próbálja felfedezni a történelem női oldalát, ezt követően pedig szeretnék beépíteni a tananyagokba ezeket a felfedezéseket. A hagyományosan női tevékenységeket kívánják pozitívabb fényben feltüntetni és elismerést szerezni nekik, a meglévő elméleti és módszertani nézőpontokat újraértékelve. Szeretnék a nők ötleteit, álláspontjait és hozzájárulásaikat középpontba rakni, rávilágítani a nők alapvető értékeire és elismerést szerezni nekik.
Strukturalista feminizmus
A liberális feminizmussal ellentétben a strukturalista feminizmus szerint a férfiak és a nők nem hasonlítanak egymásra, mivel különböző kulturális élményeik vannak, és más elvárásokkal kell szembenézniük. Ezek miatt más személyiségjegyekkel rendelkeznek, például gondoskodóbbak, mint a férfiak, pusztán azért, mert a nők általában véve képesek gyereket szülni.
Harmadik hullámú feminizmus
A harmadik hullámú feminizmus szerint a leghatékonyabban úgy lehet megváltoztatni a patriarchális rendszert, ha nem ismétlik meg a második hullámú feminizmus (pl.: liberális , marxista , radikális feminizmus) stratégiáit, bár el kell ismerni eredményeiket. Inkább a praktikus megoldásokra fókuszálnak, a nők és férfiak közötti pozitív kapcsolat kiépítésére, és hogy minél befogadóbbak legyenek.
Posztfeminizmus
A posztfeminizmus hívei azt gondolják, hogy nincs többé szükség a feminizmusra, mivel társadalmunk már elérte az egyenlőség állapotát. Nem az emberek neme fontos, hanem az emberi lét tapasztalata. Sok ellenérzést vált ki ez a csoport, ugyanis rengeteg férfi és nő érzékeli, tapasztalja mindennapjaiban a nemi egyenlőtlenségek hatásait (pl.: a „férfiak nem sírhatnak” hozzáállás).
Feminizmusok – utógondolatok
Ez a lista csupán 13 féle feminizmust gyűjtött össze, de ennél több típusa is létezik. Pilcher és Whelehan azt írja, egyesek szerint ez csak egészséges vitakultúrát jelent a feminizmuson belül, amely csak erősíti őket, míg mások szerint pontosan ettől nem lehet komolyan venni a feminizmust.
Valóban, a sokszínűsége miatt nehéz egybegyűjteni, milyen gondolatiságot jelent pontosan a feminizmus, de pontosan ez a sokszínűség ad lehetőséget arra, hogy mindenkinek lehetősége legyen saját magának meghatároznia, saját maga számára mit jelent a feminizmus, ezzel egyéni erejét kipróbálva az intézményesítéssel szemben, amelyre jellemző a patriarchális hozzáállás struktúrájában. Mi lehetne tehát feministább dolog, mint egyéni feminizmusmeghatározásokat alkotni és használni, ezzel küzdve a beskatulyázás ellen az egységes definíció használata helyett?
