Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Közismert, hogy olyan gyerekdalok, mint a Bújj, bújj, zöld ág vagy a Boci, boci tarka erotikus többletjelentést hordoznak. De mi a helyzet a népdalokban szereplő többi jelképpel? Valóban pajzán szimbólumok bújnak meg egy-egy népdalunk soraiban?
„Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról…” – dudorásztuk önfeledten általános iskolában az énekórán anélkül, hogy feltűnt volna, milyen kétértelmű a szöveg. Pedig a régiek sem voltak fából: a népdalokban sokszor megjelenik az erotika, ám ezt virágok, gyümölcsök, fűszernövények, gabonafélék metaforái mögé rejtette az egykori szemérmes szerelmes. A szerelemről és a testiségről eleink nemigen beszélhettek nyíltan: egyrészt a mindennapjaikat meghatározó vallásosság, másrészt pedig a falvak „erkölcsi rendje” is tiltotta ezt. A nyílt megfogalmazásmód helyett tehát elbújtatták témába vágó gondolataikat, érzéseiket a metaforák mögé, amelyeket aztán néprajztudósok lelkesen megfejtettek.
Csajozás virágnyelven
A virágokról, a nemiséggel ellentétben, mindig is egészen nyíltan lehetett beszélni vagy énekelni. Népdalainkban talán a leggyakrabban előforduló szimbólum a rózsa, amely a szerelmesek jelképe, amint azt a következő dal ki is mondja: „Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra, / el akart hervadni, nincs, ki leszakítsa. / De nem az a rózsa, ki a kertben nyílik, / Hanem az a rózsa, ki egymást szeretik.” A rózsa leszakítása a testi szerelem beteljesülését jelentette: „Gerencséri utca végig piros rózsa,/ Szállj le, kocsis, az ülésről, szakajts egyet róla.”
A dalainkban sokszor megjelenő rozmaring is a nőiséghez köthető, nem annyira a forma, mint inkább az erős, bódító illat miatt: „Hej, rozmaring, rozmaring, leszakadt rólam az ing…” Az ibolya szintén erősen illatozik, sőt, a megöntözést (kell-e magyarázni, mit jelent ez?) várja: „Kék ibolya búnak hajtja a fejét, mert az égből nem öntözik a tövét.” A virágok hajladozása a népdalokban a szerelmesek karjának ölelését idézi fel; a ritmikus ide-oda mozgás a néprajzkutatók szerint képszerű megjelenítése a nemi aktusnak: „Kinyílt a rózsa, hajlik az ága, / nincsen, aki leszakítsa, csak úgy hervad rajta.” A rozmaring is hajlik, például a közismert A csitári hegyek alatt című dal utolsó versszakában: „Amoda le van egy erdő, jaj, de nagyon messze van. / Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van. / Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, / Így hát, kedves kisangyalom, tied leszek valaha.” Ha pedig nem hajlik a rozmaring, abból a kapcsolatból bizony nem lesz semmi: „Rozmaringnak ágai nem akar lehajlani, / Nem akar a kisangyalom szeretni.”
Alma, szilva, cseresznye
A gyümölcs szintén gyakori erotikus jelkép népdalainkban. Legtöbbször talán az alma tűnik fel, amelynek egyrészt kereksége, másrészt magháza idézte fel a régiekben a nőiséget. A „Piros alma kigurult a sárba” kezdetű népdal mögött például egy megesett lány története húzódhat meg, hiszen a sár a szégyen, a tisztátalanság jelképe. Az ablakba kitett három piros alma biztatást jelentett az udvarlónak, a félbevágott alma viszont nem sejtetett túl sok jót – ez ugyanis az udvarlás elutasítását jelentette. Nem véletlenül fogalmaz így a dal: „Mit nékem egy almát kétfele vágni, / Mit nékem a szeretőmtől elválni!”
Ennél is egyértelműbb jelkép a szilva. Gondoljunk csak az Éva, szívem, Éva kezdetű népdalra, miszerint „most érik a szilva, terítve az alja, fölszedjük hajnalra.” Természetesen akkoriban sem éjszaka szedték a szilvát, így nem nehéz a mögöttes jelentést megfejteni. Ha netán továbbra is kétségeink volnának, meggyőző erővel hathat az alábbi néprajzi gyűjtés: „Szép a p…, mert fekete. Jézus Krisztus teremtette. Lökött bele szilvamagot, Köréje meg prémet rakott.” Ennek alapján már biztosra vehetjük, hogy a „Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról” kezdetű népdalban is szerelmi sikerről számol be az énekes, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy „egyik ága lehajlott” – a hajladozás fontosságát már fentebb említettük. A csonthéjasok érettsége a lányok testi érettségére utalt: „Érik a ropogós cseresznye, / Viszek a babámnak belőle.” Meggyet szedni állítólag annyi, mint csókolózni a néprajztudósok szerint – ennek tudatában fogjuk énekelni a Már minálunk, babámat ezek után.
Termékeny gabonafélék
A kalászos gabonafélék, a búza, az árpa, a zab, továbbá a kender szintén a nőiség, termékenység jelképeként jelennek meg. „Virágos kenderem elázott a tóba, / Ha nem szeretsz, rózsám, ne jöjj a fonóba.” De ugyanerre vonatkozhat a búza beérése, a búzaszem kipattanása is: ha ugyanis a búza beért, és a szeme is kipergett, ott már valószínűleg a szerelembe esés is megtörtént. Az aratás a testi szerelem beteljesülését jelenti: „Körösfői kertek alatt három kislány zabot arat, / Sej, haj, zabot arat a lovának, szeretőt keres magának.” A kukorica pattogása is hasonló jelentéssel bír: általában véve valaminek a megduzzadása, kinyílása, kipergése alkalmas a nemi vágy és aktus megjelenítésére: „Kukorica, kukorica, pattogatott kukorica, / A menyasszony pattogtatja, vőlegénye ropogtatja.”
A férfiasság gyökerei és tüskéi
Az eddig említett női jelképekkel szemben a dió, a diófa és a mogyoró, a herékkel való hasonlatosság alapján a férfiasság szimbólumai. Például ebben a népdalban is: „Diófából van a babámnak ágya, / Ha ráülök, hajlik mind a négy lába. / Tedd be, babám, az ágyadat a falig, / tied voltam, tied leszek halálig.” A tüskés bokrok szúrós, tövises jellege is erotikus gondolattársításra alkalmas: „Farkas Ilka bő szoknyája, i-ju-ju-ju-jú-ju, / Felakadt a csipkefára, hopppondáré hopp-hopp-hopp.” Vagy: „Csipkés annak a levele, sej, de jó szagú, / Egy legényért, kedves édesanyám, sose leszek szomorú.” A gyökérzöldségek alakja is magától értetődően a férfiasságot jelképezi: „Sej-haj, sárgarépát nem jó dombra ültetni, / Özvegyasszony lányát nem jó szeretni”, „Apró murok, zöld uborka, vadretek, / De hiábavaló legényt szeretek.”
A sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni: a kerek erdő, a kerek tó, a jegenyefa, a különböző színek, állatok, szántással-vetéssel kapcsolatos tevékenységek mind-mind jelképes értelemmel bírnak népdalainkban. A címben feltett kérdésre – Tényleg a szexről szól a legtöbb népdal? – a válasz tehát úgy tűnik, hogy igen.
