Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Létezik ideális munkahely, de tökéletes nem. Ahogy minden embernek, úgy minden szervezetnek is vannak rossz oldalai, és ahogy megtanuljuk elfogadni társaink hiányosságait, úgy megtanulhatjuk elismerni a munkahelyünk hibáit. A változás csak részben múlik a vezetőn, nekünk is van feladatunk annak érdekében, hogy boldogan járjunk be dolgozni.
A mai munkahelyeken már nem elég tehetséges alkalmazottakat összegyűjteni, biztonságos, félelem nélküli légkör is szükséges ahhoz, hogy az emberek képességeik maximumát nyújtsák, és a cég tevékenysége eredményes legyen. De mit is jelent a félelem nélküli szervezet? Amy Edmondson, a Harvard professzora szerint olyan környezetet, ahol a munkatársak mernek kérdezni, nyugodtan elmondják kétségeiket egy ötlet kapcsán, nem rettegnek attól, ha felelni kell egy hiba miatt, és biztosak lehetnek benne, hogy nem válnak gúny tárgyává egy megszólalás miatt. Tegyük fel a kérdést: a saját munkahelyünkre ez teljesen igaz?
Az egész világra hatással lehet egy jobb munkahely
„Az angol professzor évtizedek óta folytat kísérleteket a témakörben, arra keresi a választ, hogyan hat a félelem nélküli munkahely a dolgozó emberekre, a cég sikerére és a vállalat eredményeire. De előbb félelem nélküli munkahelyeket kell teremteni. Amy hipotézise szerint ha egyetlen munkahelyen a dolgozók fele jobban érezné magát, akkor világszerte 40 százalékkal javulna a gazdaság” – áll a Budapesti Corvinus Egyetem közleményében, melyben arra a lényegi szempontra is emlékeztetnek: Ne felejtsük el, a mi munkánk is befolyásolja a gazdaság alakulását, bármennyire is elhanyagolhatónak érezzük. Vagyis az első és legfontosabb, hogy a munkáltató jobb környezetet biztosítson, és a munkavállaló elismerje, felismerje és megbecsülje ezt. De ameddig a „hallgatni arany, beszélni ezüst” mondás lebeg a szemünk előtt, ez a változás elérhetetlen.
Többes számban könnyebb
A cél érdekében az emberek közötti bizalmat kell növelni, hogy a napi feladatok alatt összefogjunk. Például elég lenne a „hogyan oldjuk meg” kérdés a „hogyan ne oldjam meg” helyett. A Harvard munkavállalói, oktatói között ez a módszer bevált. Persze ez önmagában még kevés a félelem nélküli munkahelyhez, ahogy az egyetem közleménye is rávilágít.
„A csoporton belüli bizalom alapja, hogy a tagjai bátran vállalják egymás előtt a gondolataikat. Legyen szabad hibázni, és azt őszintén megmondani, anélkül, hogy a következményektől kelljen tartani.
Erre jó példa a professzor egyik korábbi kísérlete: egy ápolónő az éjszakai műszak során észreveszi, hogy az egyik páciensnek szokatlanul nagy dózist írt elő egy gyógyszerből az orvos. Majd azon gondolkodik, hogy vajon felhívja az orvost, és rákérdezzen? Végül arra jut, hogy inkább nem, mondván, már történt ilyen, és az orvosnak enyhén szólva sem tetszett, hogy egy ápolónő éjszaka zavarja. Az ápolónő azzal nyugtatta magát, hogy feletesse biztosan egy ritka protokollt követ, végül beadja a nagyobb dózist. Nem történt baj, de valóban a nővérnek volt igaza, vagyis a munkahelyen megélt félelem egy ártatlan ember életét veszélyeztette.”
Mi a megoldás?
A fenti példa kapcsán bizonyára a legtöbb olvasónak eszébe jut egy személyes eset, amikor megtapasztalta, hogy neki volt igaza felettesével szemben, mégsem szólt semmit. Ezért a professzor kutatása arra is kitér, hogy a munkavállalónak tisztában kell lennie egy nagyon lényeges elemmel: a vezető is ember, sőt, elsősorban ember, és csak utána főnök. Összegezve, a kulcs egy félelem nélküli munkahelyhez nem más, mint az egészséges emberek közötti viszony fenntartása, a nyílt kommunikáció, és hogy előbb jót feltételezünk társainkról, legyen szó beosztottról vagy felettesről. „Amy Edmondson kutatása által több jobb munkahely születhet, és a régi, rossz szokások felcserélhetők a szerethetőbb működésre. Ezért a kutató az elmúlt hetekben megkapta a Corvinus Egyetem Rajk Szakkollégiumának Herbert Simon-díját, hogy ezzel is kifejezzük: az új generáció hisz a változásban!” – összegzi a Budapesti Corvinus Egyetem közleménye.
