Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy New York-i törvénytervezet a PVA-val bevont mosókapszulák betiltását javasolta a helyi mosodákban, mivel a jelek szerint töménytelen mennyiségű mikroműanyaggal terhelik a környezetet.
A mosószergyártók régóta azt hirdetik, hogy a mosókapszuláknál alkalmazott PVA-bevonat teljesen biztonságos, és 100 százalékosan lebomlik, a törvényjavaslat támogatói azonban úgy gondolják, egyik állítás sem igaz.
Nagy a baj a szintetikus ruhákkal
Kutatások alapján a mosókapszulákkal való mosás csak a jéghegy csúcsa. A probléma gyökere, hogy ruháink 60 százaléka manapság szintetikus szövetekből készül. A gyártás során így több milliárd műanyagrészecske kerülhet a szennyvízbe, melyet a mosás közben leváló mennyiség is tovább növel. Egy, a Nature című folyóiratban 2019-ben publikált tanulmány azt mutatta, hogy egy átlagos mosásnál
1,5 millió műanyag mikroszál keletkezhet a töltet minden kilója után.
Ezek a szálak túl kicsik ahhoz, hogy elakadjanak a mosógép szűrőiben. Ilyen módon évente mintegy 200-500 ezer metrikus tonnányi mikroszál juthat a szennyvízbe, majd onnan a vízi élővilágba. Ez körülbelül az egyharmada lehet az összes mikroműanyagnak, amely közvetlenül a világ óceánjaiba kerül.
Kutatások szerint a mikroműanyagok komoly kockázatot jelentenek a tengeri állatokra nézve: gátolják a fejlődésüket, illetve szaporodási problémákat, genetikai károsodást és gyulladást okozhatnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tengeri állatok elfogyasztásával a mikroműanyagokat bevisszük az emberi szervezetbe, ami beláthatatlan következményekkel lehet egészségünkre. A mikroműanyagokat már az emberi agyból, véráramból, veséből és méhlepényből is kimutatták.
De a szintetikus ruháknak nem is kell a mosásba kerülniük ahhoz, hogy szennyező hatásuk legyen. Már önmagában a viselésükkel járó kopás is elegendő ahhoz, hogy mikroműanyagok keletkezzenek. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy ez nagyobb kárt okoz, mint a mosás.
Becslések szerint egyetlen ember normál ruhahasználata több mint 900 millió mikroszálat szabadíthat fel évente – szemben a mosással, ami „csak” 300 milliót.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni azt is, hogy a kiselejtezett, kidobott szintetikus ruhákból veszélyes vegyszerek kerülhetnek a környezetbe. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a giliszták és más élőlények a mikroműanyagokat a talaj mélyebb rétegeibe szállítják, ahol nagyobb valószínűséggel szennyezik a talajvizet. Azonban a mikroműanyag egyéb forrásaitól eltérően a mosószereket szándékosan adják a ruhákhoz.
A mosókapszulák nem feltétlenül bomlanak le
Emlékezetes, hogy amikor a 2010-es évek elején bemutatták az első folyékony mosókapszulát, a terméket az elmúlt negyed évszázad legnagyobb mosodai innovációjaként jellemezték. A PVA, amelynek kidolgozása állítólag 8 évet emésztett fel, valóban áttörést jelentett: a tisztítószereket, fehérítőszereket és öblítőket különálló kamrákra osztották szét, így azok nem keveredtek össze a mosási ciklusok előtt, ráadásul a kapszulák hideg és meleg vízben is feloldódhattak.
A marketingkampányban külön kihangsúlyozták azt is, hogy a PVA-bevonat biológiailag lebomlik, és nem károsítja az emberi egészségét vagy az ökoszisztémát, így fenntarthatóbb alternatívája a hagyományos műanyagoknak.
A szakértők ugyanakkor vitatkoznak ezzel. Az Arizonai Egyetem 2021-es tudományos áttekintése például úgy találta, hogy a szennyvíztisztító telepekre kerülő PVA alig negyede ugyan valóban lebomlik, 77 százaléka viszont – ami évente mintegy 8 ezer tonnás mennyiséget jelent – változatlan formában kerül a környezetbe. Nem azért, mert ne tudna lebomlani, hanem azért, mert a létesítményekben gyakran nincsenek jelen azok a mikroorganizmusok, amelyek ezt lehetővé teszik, vagy a PVA túl rövid ideig van jelen ahhoz, hogy a folyamat végbemenjen.
Ez lehet a megoldás
A környezetvédők szigorúbb törvényi szabályozást követelnek, és a PVA betiltását sürgetik. Eközben a háttérben több olyan fejlesztés is zajlik, ami segíthet a probléma megoldásában. A fő hangsúly most a mosógépek szűrőin van. A piacon már jelenleg is elérhetőek olyan külső szűrők, amelyek a mikroműanyagok akár 80 százalékát is felfoghatják, míg más megoldások a töltetbe helyezve érnek el hasonló hatását. Egyes cégek hamarosan beépített szűrőkkel is elláthatják készülékeiket.
A tudósok ezzel párhuzamosan alacsonyabb műanyagszennyezéssel járó ruhaszövetek kifejlesztésén dolgoznak. De ahhoz, hogy a ruhákból származó mikroműanyagok eltűnjenek életünkből, a szakemberek szerint még a legjobb forgatókönyv szerint is egy teljes emberöltőre lehet szükség.
Tudtad, hogy a palackozott vizek is tele vannak mikroműanyagokkal? Arról, hogy miként lehet megszabadulni tőlük, itt írtunk.
