Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A pozitív érzelmek kutatásával egyre többet foglalkozik napjainkban a tudomány, mégsem sikerült pontosan számba venni az összeset. Kanadai kutatók pótolták a hiányt.
Aaron Weidman és Jessica Tracy, a Brit Kolumbiai Egyetem pszichológusai az Emotion hasábjain publikálták friss kutatásukat, melyben szerették volna pontosan meghatározni, hányféle egymástól elkülöníthető pozitív érzelmet képes átélni valaki. Az eredmények meglepőek voltak, mert több alapvetőnek hitt érzést is le kellett húzni a listáról – számol be a Research Digest.
Tizenötre csökkent a lista
Weidman és Tracy 18, korábban már vizsgált pozitív érzelmet listáztak, ezek a következők voltak: csodálat, élvezet, kötődés, ámulás, együttérzés, elégedettség, empátia, lelkesedés, hála, boldogság, remény, érdeklődés, szeretet, gondoskodó szeretet, szerelem, káröröm, szimpátia és gyengédség. Ezeket öt csoportra osztották aszerint, hogy milyen típusú és irányú érzésről van szó, például „a másik elismerése” (idetartozott például a hála), „élvezetek” (boldogság, elégedettség), illetve „a szeretet különböző formái” is önálló csoportot alkottak.
A kutatópáros 150 egyetemi hallgatót vont be a kísérletbe. Minden diák egy-egy érzelemcsoportot kapott véletlenszerűen, majd arra kérték őket, írjanak le legfeljebb tíz, általuk átélt szubjektív élményt, melyeket az adott csoportba tartozó érzelmekhez kötnek. A lelkesedés kapcsán például valaki azt írta: „a világ tetején éreztem magam”, az empátiát úgy írták le: „törődést éreztem valaki iránt”. Ezután egy második csoportot toboroztak, akiktől azt kérték, rangsorolják, hogy a szubjektív leírások közül melyeket érzik a leginkább hasonlónak saját, az adott érzelem kapcsán átélt lelkiállapotukhoz. A két vizsgálat során kapott válaszokból jól kitűnt, mely érzelmeket voltak képesek élesen szétválasztani az alanyok, és melyek voltak azok, amelyeket nehéz volt megkülönböztetni egymástól.
Az együttérzést például nem igazán tudták elkülöníteni az empátiától és gyengédségtől, ezért a kutatók lehúzták a listáról, a boldogságot és az elégedettséget pedig összeforrasztották „boldogság/elégedettség” néven. A sima szeretet is kikerült a körből, ugyanis a válaszadók nem tudták elkülöníteni a különböző szeretetaltípusoktól (szerelem, gondoskodó szeretet). Az így tizenötre csökkent listát újra próbának vetették alá, ezúttal 1000 résztvevőt kérdeztek meg, akiket szándékosan heterogén társadalmi és földrajzi közegből válogattak (különböző neműek és bőrszínűek, az USA-ban, Kanadában és más országban születettek is voltak közöttük).
A szeretet nem általánosítható
A válaszadók – akiket ezúttal hat csoportra osztottak fel – többsége egyetértett a tizenöt, érzelemmel kapcsolatos szubjektív leírásokkal kapcsolatban. Weidman és Tracy úgy gondolják, kutatásuk több érdekes tanulsággal is szolgál: bizonyítja például, hogy a szeretet nem egy egységes érzelem, hanem több önálló alkategóriába sorolható. Az is bizonyítást nyert, hogy a pozitív érzelmek nem alkotnak egy nagy, közös masszát, hanem számos, jól elkülöníthető érzelem létezik. A kutatókat meglepte, hogy az együttérzés, amit sokan alapvető érzelemnek gondolnak, nem került be a szűkített listára, és az is, hogy a boldogságot nem sikerült élesen szétválasztani az elégedettségtől.
A kutatás természetesen a megkérdezettek szubjektív válaszain alapult, így nem tekinthető egzaktnak, azonban – mint a szakemberek mondják – az első lépés lehet egy pontosabb rendszertan felállításához, melynek segítségével jobban megismerhetjük az emberek által átélt érzelmeket és azok hatásait.
