Egy vírus szinte teljesen kitörölte a brit férfi emlékezetét, azóta élete 7 és 30 másodperc közötti, újrainduló epizódok sorozata. A felesége iránt érzett szerelme azonban megmaradt.
Clive Wearing brit zenetudós, karmester és zongorista élete 1985-ben végérvényesen megváltozott. Egy ritka, herpeszvírus okozta agyvelőgyulladás következtében károsodott az agyának memóriáért felelős területe, és a férfi állapotát a valaha dokumentált egyik legsúlyosabb amnéziaként tartják számon. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben Wearing élete 7–30 másodperces szakaszokban zajlik, ennyi idő elteltével szüntelenül „újraindul” az emlékezete.
A férfi, akinek állandóan törlődik az emlékezete
Az átlagember számára nagyon nehéz elképzelni, milyen lehet úgy élni, hogy elménk képtelen elraktározni az emlékeket, de Wearing naplója megrázó bepillantást nyújt a férfi mindennapjaiba. A napló tele van néhány perc eltéréssel megírt feljegyzésekkel, amelyek mindegyike azt állítja: most ébredt fel életében először.
This is a picture of Clive Wearing’s diary. In 1985 he contracted contracted a herpes simplex virus that attacked his central nervous system.Since then, he has been unable to store new memories. He has also been unable to associate memories effectively or to control his… pic.twitter.com/349CUQT2WS
— Morbid Knowledge (@MorbidKnowledge) June 3, 2024
Egy 1990. január 13-án kelt bejegyzésében ezt írta reggel 7:46-kor: „Most ébredtem fel először.” Egy perccel később áthúzta, majd újra leírta: „Ez a betegség olyan volt, mint a halál, mostanáig. Minden érzékem működik.”
Mivel nem emlékszik arra, hogy az előző sort ő maga vetette papírra, a napló kusza dokumentummá válik: áthúzások, ismétlések, kétségbeesett próbálkozások, hogy megragadja a tudatát.
Wearing állapota azért rendkívül ritka, mert egyszerre szenved retrográd és anterográd amnéziában. Nemcsak a régi emlékeket képtelen felidézni, újakat sem tud elraktározni, ezért állandó zavarodottságban él. A legtöbb betegnél csak az egyik forma jelentkezik.
A jelenleg 87 éves férfi egy gondozóotthonban él. Tisztában van a közvetlen környezetével, de fogalma sincs, hogyan került oda. Tudja, hogy vannak gyerekei, de nem emlékszik a nevükre vagy az arcukra. Nem felejtette el, hogy zenész volt, de egyetlen zenemű vagy előadás sem jut eszébe. Ám érdekes módon az izommemóriája sértetlen maradt, ma is ugyanolyan kiválóan tud zongorázni és karmesterként vezényelni, mint betegsége előtt.
A felesége iránt érzett szerelem nem múlt el
Bár a vírus szinte mindent kitörölt Wearing emlékezetéből, megható módon a felesége, Deborah iránt érzett szerelmét és szeretetét nem tudta semmissé tenni.
Negyven év után is, agyának minden egyes „újraindulásakor” ugyanazzal az ösztönös, túláradó örömmel reagál, amikor találkoznak.
Deborah együttműködött a brit Amnézia Szövetséggel, hogy tapasztalataival segítse a súlyos agyi sérüléssel élők rehabilitációját. Emellett aprólékosan dokumentálta kettejük kapcsolatát, amelyet a Forever Today: A Memoir Of Love And Amnesia című memoárban adott közre.
Könyvében azt írja, hogy házasságuk „a tudatos gondolatoknál mélyebb kötelék története”. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy férje esete megkérdőjelezi azt, amit az emberi agyról gondolunk.
„Rájöttem, hogy nem csak agy és [biológiai] folyamatok alkotnak minket – mondta Deborah. – Clive mindezt elveszítette, mégis Clive maradt. Még a legrosszabb időszakában is. Továbbra is hatalmas, elsöprő szerelemmel szeretett. Ez maradt meg, amikor minden mást elvettek tőle.”
Egy elrontott fogászati kezelés következtében egy német férfi memóriája csupán egyetlen napig tárolja az emlékeket.
