Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ismét állandó lakói az ország erdeinek a barna medvék, bármikor és bárhol, elsősorban az ország északi területein lévő erdőségekben beléjük futhatunk. Szakértő segítségével körbejártuk a témát, hogy mit ne csinálj semmiképpen, ha utadat állja egy példány.
Évről évre egyre több a medveészlelés Magyarországon, s nemcsak az erdészeknek kell felkészülniük, hanem az erdőjáróknak, túrázóknak és kirándulóknak is. Prof. dr. Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója volt ebben a segítségünkre.
Gyorsabban fut, könnyen és hatékonyan mászik fára, és úszni is sokkal jobban tud, mint az emberek. Hatalmas méretével a barna medve Európa legnagyobb ragadozója. Évszázadokon keresztül természetes jelenség volt erdeinkben, majd az iparosodást követően Közép-Európát tekintve csak a Kárpátokban maradt meg. Az elmúlt években azonban egyre többször hallunk kóbor egyedekről, akik rendszeresen betévednek az ország területére, a medvenyomok észlelése, a vadkamerák felvételei pedig mindig hatalmas izgalmat szülnek a közelben lakókban. Úgy tűnik, hogy újra állandósult a jelenlétük hazánkban.
A medve nem játék
„Az elmúlt 15-20 évben már lehetett látni, hogy növekszik a barna medve állománya és elterjedési területe is európai szinten. Ha esetünkben ezt lehet valamihez jól kötni, az a közel húsz évvel ezelőtti tátrai széldöntés. A nagy területen kidőlt fák helyén először szeder és málna nőtt, a medvének tökéletes élőhelyet biztosított, ez adhatott egy kis pluszt az elterjedéséhez” – összegzi a Dívány kérdésére prof. dr. Heltai Miklós, a MATE intézetigazgató egyetemi tanára azokat a folyamatokat, melyeknek köszönhetően ismét állandóvá vált a medvék jelenléte az országban.
A barna medve ugyanis egy kiválóan alkalmazkodó állat, melynek nincs természetes ellensége. A vadászati nyomás is kicsi rajta védettsége okán, így a megfelelő feltételek mellett, kihasználva a még mindig nagy számban megmaradt, összefüggő erdőségeket itt, a Kárpát-medencében, könnyen talál újabb és újabb területeket, hogy életterét bővíthesse. A szakember szerint a hazai erdőkben akár feltűnésmentesen képesek ezek az állatok több száz kilométert is megtenni, így tényleg az ország bármely pontján előfordulhatnak.
„Annak az esélye, hogy egy túrázó szembetalálkozzon egy medvével, még mindig kicsi, de növekszik. Alapvetően az Északi-középhegység területe és a Gödöllői-dombság az, ahol már rendszeresek a megfigyelések, s van realitása annak is, hogy a Normafánál is valós volt a tavaly téli medveészlelés”
– mondja prof. dr. Heltai Miklós, aki abban is a Dívány segítségére volt, hogy mit érdemes tenni akkor, ha a nyári kirándulás alkalmával medve jár a közelünkben.
Az a jó, ha a medve vesz minket észre
„Az az ideális, ha a medve észleli a jelenlétünket. Ha mi vesszük észre hamarabb, akkor távozzunk. Semmiképpen nem megyünk közelebb, nem csinálunk csak még egy fényképet, mielőtt megfordulunk, hanem amint észrevettük, távozzunk. A lehető leggyorsabban” – figyelmeztet a vadgazdálkodással foglalkozó professzor. „Mi a gyerekkorunkban még úgy tanultuk az erdőjárást, hogy az erdőben csöndben kell jönni-menni, az erdő egy templom, és ennek megfelelően kell viselkedni, de a medvés erdő nem ilyen. A medvés erdőben énekelni kell, hangosan mozogni, mert akkor a medve is észleli a jelenlétünket.”
A kijelölt túraútvonalakon haladva nagyon kicsi az esélye, hogy egy esetleg állandóan ott lakó bundással találkozunk, hiszen saját territóriumán megtanulja, hol kerülje el az embereket. Ha egyedül túrázunk, hallgassunk zenét vagy használjunk valami zajkeltő eszközt, csengőt, társaságban hangoskodjunk bátran, a lényeg, hogy ne legyünk csendben.
Ha véletlenül mégis találkozunk a medvével, és az állat nem vett észre minket, akkor lehetőleg feltűnés nélkül, halkan, a medvét szemmel tartva, hátrálva távolodjunk el a helyszínről!
Ha a medve észrevesz, ne nézzünk a szemébe, ne próbáljuk meg elzavarni, ne akarjunk hátat fordítani neki, és futni se kezdjünk. Egyszerűen lassan hátrálva távozzunk minél gyorsabban. Amennyiben autóban ülve találkozunk össze vele, semmiképpen ne hagyjuk el a kocsit.
A túrázók szempontjából az élelmiszer tárolása az, ami a még külön odafigyelést igényel, a medve ugyanis kiváló szaglással is bír, és az étel szaga messziről a közelünkbe vezetheti. Nagyon fontos ezért az elővigyázatosság, az ételt mindig a sátraktól odébb, akár több mint száz méterre, fára felhúzva tároljuk, főleg éjjel. Valószínű, hogy onnan is megszerzi, ha szeretné, de a sátor és a benne alvók így biztonságban lesznek.
„Nagyon sokan ismerik a fokost, mint a hegyi emberek eszközét, ez alapvetően nem fegyver volt, nem verekedésre készült, bár nyilván arra is alkalmas volt, de a napi használatban arra volt alkalmas, hogy zörögjön az ember az erdőben, megkopogtassa a fákat, belecsapjon a bokrokba, hogy van-e bennük olyan, aminek nem kellene ott lennie, például egy medve” – hangsúlyozza prof. dr. Heltai Miklós a legfontosabbakat. „Beszélgetve, énekelve járjuk az erdőt, nem kell rászólni a gyerekekre, hogy csendesen közlekedjenek.”
