Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Létezik kezelés, de ha nem ismerik fel időben a betegséget, az komoly problémát okozhat nemcsak neked, de a szeretteidnek is.
Októberben tarják az OCD-tudatosság hetét, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a rögeszmés-kényszeres rendellenességekre, és hogy a tüneteket megismerve többen és hamarabb jussanak megfelelő kezeléshez. Az OCD egyfajta kóros rend- és tisztaságmánia, amely széles spektrumon mozoghat. Megtörténhet, hogy annyira elfajul, hogy a beteg és családja már nem tudja normálisan élni a mindennapjait.
Sokakat érint
Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) folyamatosan jelentkező képzetek és gondolatok mellett kényszercselekedetekkel van jelen a beteg életében. Ezek a gondolatok a betegnek riasztóak, úgy érzi, ha az adott kényszeres cselekvést nem hajtja végre, akkor valami szörnyű fog vele vagy a szívének kedves emberekkel történni.
„Az OCD különböző súlyossággal, de igen gyakori a társadalomban – szögezi le dr. Belső Nóra pszichiáter. A pacientúrámból kiindulva úgy nagyjából minden huszadik embert érintheti.”
Az, hogy mikor kell orvoshoz fordulni, valójában egyedi: akkor, ha a mindennapi életünkbe is beleszól a betegség, ha kellemetlen helyzeteket teremt, vagy akár konfliktust a családban.
Az OCD-s kényszergondolatok lehetnek agresszívak, betegségekkel vagy vallással kapcsolatosak, vagy akár a szimmetriát kereshetik megszállottan. Gyakran félnek a fertőzésektől – például a kézfogástól vagy egyes tárgyak megérintésétől –, vagy éppen attól, hogy akaratukon kívül bajt okoznak, esetleg kárt tesznek valamelyik szerettükben.
„A beteg meg akar szabadulni ezektől a kínzó gondolatoktól, ezért valamilyen kényszercselekedetet végez – folytatja szakértőnk. Ezek általában ismétlődő tevékenységek, például rendezget, törölget egyes felületeket, kezet mos, vagy éppen szavakat ismételget.”
A betegség jelentkezése független a kultúrától, vallástól, társadalmi vagy éppen gazdasági helyzettől.
Genetikai tényezők is befolyásolják
Az OCD gyakran jelenik meg a serdülőkor időszakában, de általában már gyerekkorban felfedezhetőek a tünetek. A genetikai tényezők is jelentősen befolyásolják a kényszerbetegség kialakulását: azok között, akik szüleinek egyike OCD-s volt, akár tízszer gyakoribb a kényszeresség előfordulása, mint akiknél nem volt jelen a családban ez a kórkép.
„Gyakran előfordul, hogy az olyan OCD-s, aki egyedül él, nem is kér segítséget, hacsak nem lesznek annyira súlyosak a tünetei, hogy esetleg már zavarja például a munkavégzésben – mondja dr. Belső Nóra. Sokkal gyakoribb, hogy a családban lesz olyan feszült a helyzet, hogy kénytelen segítséget kérni.”
OCD évszázadok óta létezik
Az OCD nem civilizációs betegség. Már az 1800-as években leírták, de valószínűleg az emberiséggel egyidős.
„A köznyelvben csak pótcselekvésnek hívjuk azokat a tüneteket, amelyek jelentkezhetnek egy OCD-s betegnél” – hívja fel a figyelmet a szakember.
A legnagyobb tévhit, hogy ez csak egyfajta személyiségbéli furcsaság, miközben valójában súlyos rendellenesség, amelyet fontos kezelni.
„A tünetek pedig súlyosbodhatnak akár stressz, hormonális változások vagy bármilyen életbéli változás kapcsán.”
A kényszerbetegségnél gyakori, hogy más szorongásos zavarok is társulhatnak hozzá, például depresszió, szociális fóbia vagy pánikbetegség.
„Az, hogy valaki szereti a rendet, azzal nincs semmi probléma, viszont ha csak akkor érzi biztonságban a családját, ha harmincszor törli le a konyhapultot egy nap, az már gond. Illetve ugyanígy nem tekinthető normalitásnak, ha komoly belső feszültséget él át, ha a harminc helyett csak huszonnyolcszor sikerül elvégezni ezt a programot” – hangsúlyozza a pszichiáter.
Gyerekkorban időszakosan előfordulhat, hogy a kicsi ragaszkodik valamilyen rituáléhoz, például mindig ugyanoda kell tenni valamelyik játékát, de ez még nem jelenti azt, hogy OCD-s lesz. Ugyanakkor előfordulhat, hogy később valamilyen trauma hatására kiújulnak a tünetek.
„A kényszeres betegek kezelésében általában gyógyszert és pszichoterápiát is alkalmaznak – mondja pszichiáter szakértőnk. Sok esetben alkalmazzák az ingerexpozíciós-válaszmegelőzéses technikát, mely során a beteget kiteszik olyan helyzetnek, ami szorongást okoz számára, viszont megakadályozzák, hogy a kényszeres cselekedetet végrehajtsa; például tárgyakat kell megfognia, ám utána nem moshat kezet. Az olyan súlyos esetekben, amikor a kényszerbeteg semmilyen terápiára nem reagál, speciális idegsebészeti eljárással, gamma-sugárral idegsebészeti műtétet végeznek, amely megszakítja az agy adott területei között a kapcsolatot. Ezzel jelentős javulást lehet elérni.”
