Véleményünk általában mindig mindenről van. Ha a vezetésről van szó, akkor pláne. Ezt pedig gyakran az utakon, a közlekedés hevében a rendelkezésre álló módszerekkel (ökölrázás, dudálás, büntető szándékú rávillantás, családtagok jövőjének felhánytorgatása) ki is fejezzük. A helyzet viszont az, hogy másoknak is van véleméye a mi vezetési stílusunkról, mégpedig az itt közlekedő külföldieknek.
Összefoglalónkat kezdhetnénk baleseti statisztikákkal, a leggyakoribb okok kifejtésével és elrettentő erejű számadatok közlésével. Vagy anekdotázhatnánk törökországi, esetleg dél-olasz vezetési élményeink közül mazsolázva, ahogy a nápolyi robogót vezető szoptatós anya két lába közt közrefog még két gyereket, meg egy tyúkot, a legkisebb bambino pedig a hátán csimpaszkodik.
Mindezek helyett a Díványon amerikai, német, görög, belga és ausztrál utakhoz és vezetési morálhoz szokott külföldiek véleményét kérdeztük arról, hogyan is vezetünk mi, magyarok.
Van rosszabb is
A megkérdezett külföldiek egyetértettek abban, hogy sok nálunk fegyelmezetlenebbül vezető nemzet népesíti be kicsiny bolygónkat. Kelet-európai viszonyításban a külföldiek szerint még egészen jó a nálunk tapasztalható közlekedési morál. India vagy Mexikó utcáihoz képest a magyarországi közlekedés pedig egyenesen egy szanatóriumi beutaló.
Azért mi sem vagyunk semmik
Ugyanakkor azt a nézetet is többen osztották, hogy igencsak rajta tudjuk felejteni a lábunkat a gázon. Egyes, higgadtabb és ráérősebb tempóhoz szokott vezetők bizony néha túl gyorsnak találják a miénket. Az ausztrál Chris például olykor kifejezetten ijesztőnek tartja az általunk megválasztott vezetési sebességet, amely valóban sok külföldit meglep, akik nem értik, vajon a büntetések túl alacsonyak, vagy nem számít nekünk, hogy megbüntetnek-e? Arra kellett rájönniük, hogy egyrészt a magyarok nagy része a megszokott útvonalakon és az újakon is az alkalmazások segítségével tudja, hol számíthat sebességmérésre, másrészt tisztában van vele, hogy kicsi a rendőrségi ellenőrzésbe futás esélye.
Egyébként pedig, pont nem érdekelnek eléggé minket a szabályok, ha mondjuk sietős a dolgunk, és különben is, úgy tűnik a gáznak jól odalépni általános frusztrációink egyfajta levezetésének is módja mifelénk.
A német viszonyokhoz szokott Katharina szerint is képesek vagyunk még a fővárosban is néha igen gyors tempóval haladni, mondja ezt annak ellenére, hogy Németországban egyedülálló módon az autópályán a sebesség felső határa nincs megszabva, csupán ajánlott a 130 km/órás sebesség, nem pedig kötelező érvényű.
Elég a havat félig lekaparni a szélvédőről, így is kilátok!
Az amerikai utakhoz és vezetési morálhoz szokott Dave szerint a magyarok sok esetben csak a saját érdekeiket veszik figyelembe vezetés közben. Egy szabálykövetőbb, toleránsabb és türelmesebb amerikai dugóhoz képest magas az autópálya leállósávjában a többieket semmibe véve végigsuhanó türelmetlen sofőrök száma. De parkolásnál is a kelleténél kevesebben figyelnek arra, hogy a járdán a félig felálló autó mellett még zavartalan legyen az elhaladás, babakocsival vagy kerekesszékben is legyen esély a továbbjutásra. Ugyanígy, a többi autó parkolási nehézségeit némi előre gondolkodással mérsékelni igyekvő vezetők száma is kevesebb talán mifelénk, mint a tengerentúlon. Sőt, arra ettek figyelmesek a nálunk közlekedő külföldiek, hogy a havat is csak éppen annyira kaparjuk le téli reggeleken a szélvédőről, amiről azt hisszük, hogy feltétlenül szükséges számunkra. Hogy ez valóban elegendő-e, vagy segíti-e a közlekedésben résztvevő többiek tájékozódását, ha mondjuk a sofőrt egyáltalán nem látják, az már kevéssé izgat minket a hidegben.
Mégis a méret a lényeg?
Legalábbis egyesek az elnyomott ego manifesztációjának tulajdonítják, hogy szeretnek a magyarok indokolatlanul nagy autókat vásárolni, ha tehetik. Nem biztos, hogy a domborzati vagy az éghajlati viszonyok indokolttá teszik a platós tehénszállítót vagy a „városi terepjárót”(?), mégis szeretünk ezzel erőt demonstrálni. Ráadásul, ezekkel gyakran párosul egy-egy menősködőbb aktus, mint a hirtelen bevágás elsőre gizdának tűnő manővere, ám végrehajtóik, még ha sikeresen teljesítik is a kunsztot, a legritkább esetben számolnak olyan körülményekkel, hogy a hirtelen beelőzött autóban gyereket, kutyát szállító sofőr tud-e időben reagálni a történtekre.
Mégis jól parkolnak a szőke nők?
Férfi és nő megkülönböztetésben érdekes dolgok derültek ki. A nők, úgy tűnik a számadatokból, körültekintőbben és megfontoltabban vezetnek. Kevesebb balesetet okoznak, mint férfitársaik, de ez nem feltétlenül abból adódik, hogy a szexista sztereotípiákkal szemben jobb autóvezetők lennének a férfiaknál, sokkal inkább talán abból, hogy több dologra koncentrálnak egyszerre, ezért a vezetést is ehhez igazítva nagyobb óvatossággal végzik. Mindenesetre, egy 2014-es statisztika szerint például férfiak közel háromszor annyi balesetet okoztak és vettek bennük részt, mint a női vezetők.
Mégis, mit mond a szakértő?
A Dívány által megkérdezett közlekedési szakértő szerint a viszonylag fegyelmezetten vezető magyarok közül azonban
sokkal többen hiszik magukat kifogástalan sofőrnek, mint ahányan tényleg igazán megbízható és felelősségteljes teljesítményt nyújtanak a volán mögött.
Kovács Gábor, az A, B, C, D és E kategóriás jogosítvánnyal és különböző járművek vezetéséből nemzetközi utakon szerzett több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértőnk elmondta, hogy a megkülönböztető jelzésű mentő- vagy tűzoltóautóknak viszont
mindenki legjobb tudása szerint haladéktalanul igyekszik szabad utat biztosítani, amiért mindenképp dicséret illeti a hazai sofőröket.
Ugyanakkor hozzáteszi, a rendőri büntetések még mindig nem elég visszatartó erejűek, ezért nem is pénzbírságban, hanem inkább a jogosítvány elvételében kellene elsősorban gondolkodni kirívó esetekben. Ausztriában már nem csak a vezetői engedélyt, magát az autót is elveszik a meggondolatlan ámokfutóktól.
Ha az osztrák viszonyokról szívesen tudnál meg többet, olvasd el ezt a korábbi írásunkat is.
