Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az, hogy végiggondoljuk magunkban döntéseinket, kételyeinket megbeszéljük belső hangunkkal, teljesen természetes. Némelyek azonban mindezt mások által is hallhatóan teszik. Vajon az is normális?
A self-talk, azaz a belső beszéd nem feltétlenül jelent gondot a pszichológusok szerint. Gondolataink narrálása azonban kórossá is válhat, és ebben az esetben nem árt a szakértői segítség.
A szakértők szerint a self-talk, azaz a magunkban beszélés folyamata két fő jellemzővel bír: verbalizált, azaz a gondolatokat ilyenkor szavakba öntjük, az üzenet küldője pedig egyúttal a címzettje is.
Önmagunkkal beszélgetni több okból különleges
Bár a definíció egyértelműnek tűnhet bárki számára, valószínűleg kevesen gondolkodnak el a magától értetődő jelenségen valójában. A belső beszéd ugyanis mindannyiunk egyik leghétköznapibb tevékenysége, és vannak, akik hangosan ki is mondják annak a párbeszédnek egyes mondatait, amit mások csak gondolatban futtatnak le.
Nem véletlen, hogy számtalan kutatást folytattak már az ügyben, mennyire normális magunkkal megtárgyalni ügyes-bajos dolgainkat, és van-e határ, amit követően kórossá válik ez a sokszor bizony szégyellt szokás.
Erre keresték a választ a dél-koreai Yonsei University kutatói is, amikor közel 50 korábbi kutatást, és 46, minden pszichés betegségtől mentes embert vizsgáltak meg legutóbbi kutatásuk során.
Mivel a belső beszéd előnyös hatással van a figyelemre és az érzelmi szabályozásra, ezért széles körben használják a teljesítmény növelésére a sportokban és akadémiai programokban, valamint klinikai kezeléseknél a szorongás és depresszió menedzselésére – összegezték a tanulmány koreai szerzői.
És nemcsak ők, de számos korábbi vizsgálat is megállapította már, mekkora jelentősége van annak, ha magunkkal is megtárgyaljuk ügyeinket. A most publikált összefoglaló szerzői azonban fontosnak tartották kiemelni, hogy mennyire komplex dolog is ez, ugyanis abelső monológ, az önmagunkkal folytatott párbeszéd, a privát beszéd és az önmagunkkal kapcsolatban tett kijelentések, minősítések mind más-más verziói annak a folyamatnak, melyet mi általában elintézünk annyival, hogy „magában beszél”. Sokszor azonban a self-talk hatásai sokkal erőteljesebbek, mint hinnénk.
Ami a lényeg, hogy nem számít önmagában betegesnek vagy abnormálisnak.
Önmaguk megszólítása segíthet a koncentrációban, a fókusz fenntartásában, az érzelmileg megterhelő helyzetek esetében is. Kiderült az is, hogy a kiejtett és a gondolatban hallott, negatív töltetű párbeszédek egyaránt képesek javítani a kognitív és a fizikai teljesítményt is.
Az önkritika is lehet építő, de nem minden esetben
Arról azonban, hogy mikor válik kártékonnyá mindez, megoszlanak a kutatási eredmények. A önmagunkhoz való túl kritikus hozzáállás ugyanis fokozhatja a stresszhelyzetet, blokkolhatja a megoldási stratégiákat, és hatással lehet teljesítőképességünkre. Ha folyamatosan kritikusan szemléljük magunkat, és ennek hangot is adunk, és emiatt depresszió alakul ki, netán ha a self-talk hallucinációkkal is párosul, az már mentális gondokra, szélsőséges esetben akár skizofréniára is utalhat, és ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.
A mentális betegségekkel is együtt lehet élni. Ha mindig is érdekelt, miként, az itt olvasható történetet ajánljuk neked.
