Az emberi interakciókkal kapcsolatos sztereotípiák sűrűjében bizony meglepő azzal a kijelentéssel találkozni, hogy a kandúrok a bújósabbak. De vajon a tudomány alátámasztja ezt a nem kevés gazdi tapasztalataként megfogalmazódó állítást?
Mit mond a tudomány arról, hogy a kandúrok a bújósabbak, és mik a gazdik tapasztalatai? A We love Catz írásából árnyalt kép rajzolódott ki.
Nem a nemtől függ a macskák bújóssága?
A macskák szociális érzékenysége sokak tapasztalata szerint nemspecifikus, vagyis a kandúrok ragaszkodóbbak, barátságosabbak és bújósabbak. Ám a tudományos vizsgálatok ezt nem támasztották eddig alá. Sokkal meghatározóbb ebből a szempontból a korai szocializáció. Vagyis ha egy cicát 2 és 9 hetes kora között rendszeresen kézbe és ölbe vettek, akkor barátságosabb felnőtt macskává válhatott.
Ugyanúgy fontosak lehetnek a környezeti hatások, vagyis a napi rutin és a gazdival történő interakciók, de azt sem szabad elfelejteni, hogy minden macska egyéniség (kinek ne jutna eszébe rögtön Garfield?) nemtől függetlenül lehetnek önállóbbak vagy sok törődést és figyelmet igénylők. Ugyanakkor a nőstények metakommunikációját valóban sokkal visszafogottabb "szeretetnyelv" jellemzi.
A tudományos kutatások részleteiről, valamint a gazdik olykor tudománnyal szembemenő tapasztalatairól a We love Catz cikkében olvashatsz.
Ha arra vagy kíváncsi, hogy a nőkre milyen hatással van, ha (bármilyen nemű) macskával osztják meg az ágyukat, ezt a cikkünket ajánljuk.
