Néhány sportágban az átlagnál nagyobb a sérülés kockázata, az extrém sportok világában pedig egyetlen hiba is végzetes tragédiát okozhat. Ezek a világ legveszélyesebb sportjai.
Amikor kiválasztunk egy sportágat, sok szempontot mérlegelve döntünk egyik vagy másik mellett. Az egyik ilyen tényező lehet az is, hogy mennyire sérülésveszélyes mozgásformáról van szó. A futás vagy a kondizás is okozhat problémákat, de az ütközéssel járó sportok baleseti kockázata jóval nagyobb, gyakoribb a komolyabb sérülés. A sportolás miatti megrendítő halálesetek szerencsére nagyon ritkák, de gyakoribbak olyan tevékenységeknél, amelyek kockázatot jelentenek a sportoló fejére és nyakára nézve.
Kevert harcművészet
Az MMA (mixed martial arts), azaz a kevert harcművészet – köznapi nevén ketrecharc – a legkülönfélébb harcművészeteket egyesíti, ezzel pedig az egyik legbrutálisabb küzdősport jön létre. Csak néhány technika tiltott – például a fejelés, az ágyék támadása és a szemek nyomása –, amúgy szinte mindent bevethetnek egymás ellen a felek. Húsz haláleset történt az engedélyezett MMA-összecsapásokon, kilenc pedig a nem szabályozott küzdelmeken, bár a statisztikák szerint a sportágban a sérülésveszély a bokszhoz hasonló.
Ökölvívás
Több mint 1500 bokszhoz kapcsolódó haláleset történt azóta, hogy az 1880-as évek végén elkezdték jelenteni az eseteket. Ilyen ijesztő szám egyetlen másik sportágra sem jellemző, igaz, ebben az is szerepet játszik, hogy az ökölvívás nagy múltra tekint vissza.
A sportág hívei szerint a bokszban a halálesetek aránya nem magasabb, mint például a motorversenyzők, búvárok, hegymászók, ejtőernyősök vagy lóversenyzők körében. Azt is hangsúlyozzák, hogy az amatőr versenyzők között jóval kevesebb a végzetes tragédia, évente körülbelül hárman halnak meg, míg a profi ökölvívóknál évi 9-10 ez a szám. 2024 február elején hunyt el John Cooney ír bokszoló, miután egy héttel korábban megsérült egy címmérkőzésen. Koponyaűri vérzés alakult ki nála, megműtötték és intenzíven ápolták, de nem tudták megmenteni az életét.
Lovaglás
Meglepő lehet, de a lovaglás az egyik legveszélyesebb sport, egy korábbi kutatás szerint a lovasok átlagosan ezer óránként 0,49 sérülésre számíthatnak, vagyis nagyjából kétezer óra lóháton töltött időre jut egy kórházi ellátás. Ezzel a lovaglás kockázatosabbnak számít, mint a motorversenyzés vagy a síelés. A képet árnyalja, hogy ebben nemcsak a rekreációs célú lovaglás, hanem a profi zsokék számára nagyságrendekkel veszélyesebb lóversenyzés is szerepel.
Bázisugrás és szárnyasruhás repülés
A világ legveszélyesebb sportjainak egyike a bázisugrás, ahol bármilyen emberi vagy technikai hiba halálos tragédiát okozhat. Az extrém sport neve, a BASE egy mozaikszó, ami azt takarja, hogy honnan ugranak le: épületek, (buildings), antennák (antennas), hidak (spans) és sziklák (earth). Mivel ezek az objektumok sokkal közelebb vannak a földhöz, a bázisugrás jóval veszélyesebb az ejtőernyőzéshez képest, hiszen több kilométer helyett csak néhány száz méter áll rendelkezésre ahhoz, hogy kinyíljon az ejtőernyő – amiből a bázisugrók hátán többnyire csak egy van, nincs tartalék vész esetére.
1981-től, amióta számon tartják, csaknem 450 haláleset történt bázisugrás miatt, ami igen magas szám egy olyan sportágnál, amelyet viszonylag kevesen űznek. Egy statisztikai elemzés szerint minden ezer ugrásra 0,4 végzetes baleset jut.
A fenti adatokat árnyalja, hogy a bázisugrás egyik speciális ágának, a szárnyasruhás repülésnek a tragédiáit is tartalmazzák a számok, és a wingsuit flying még az extrém sportok között is az egyik legveszélyesebbnek számít. A sportolók főként magas sziklákról ugranak le egy speciális ruhában, amelynek a „szárnyát” a karok és a lábak között feszülő, levegővel megtelő rész alkotja. Az öltözékben a függőleges zuhanás vízszintes repüléssé válik (hasonlóan, ahogy a repülőmókusok vitorláznak át az egyik fáról a másikra). Közben elérhetik a 250 kilométer/órás sebességet is, és gyakran a felszínhez közel, hegyek között száguldanak.
Egyes becslések szerint minden 500. szárnyasruhás ugrás után bekövetkezik egy haláleset, az egyik legtragikusabb időszak az a nyár volt, amikor három hónap leforgása alatt több mint húsz ember vesztette életét.
A sportágak veszélyességi fokát nehéz objektíven összehasonlítani, mert a kutatások és a beszámolók a baleseteket, illetve a halálesetek számát gyakran egy vagy több évre vetítve közlik, nem pedig a résztvevők száma alapján. Azt is nehéz megállapítani, hogy a különböző sérülések milyen hosszú távú következményekkel járnak, amelyek később akár a sportoló idő előtti halálát is okozhatják.
Olvasd el azt is, hogy az ejtőernyőruha feltalálója miért ugrott ki az Eiffel-toronyból.
