Ahogyan egy párkapcsolat komolyra fordul, joggal merülhet fel a kérdés: legyünk-e közös kasszán vagy sem? Melyik a jobb vajon: a közösködés vagy az anyagi függetlenség? Érvek egyik és másik mellett, valamint ellen.
Régebben teljesen természetes volt, hogy amint két ember összeköti az életét, egy gyűrűvel fejezik ki összetartozásukat, egy otthonban hajtják álomra a fejüket, a közös vezetéknévvel jelzik, hogy ők egy egység, és persze közös kasszán élnek. Manapság már ennél jóval árnyaltabb forgatókönyvek mentén alakulhat egy pár élete. Bár sokan őrzik a hagyományokat, akadnak olyanok is, akik sosem házasodnak meg, netán külön lakásban élnek, megtartják az eredeti nevüket, sőt egymástól teljes anyagi függetlenségben élnek. Milyen előnyei és veszélyei lehetnek a közös kasszának? És milyen következményekkel járhat, ha egy pár teljesen külön kasszán él? Pszichológiai szempontból járjuk körbe a kérdést.
Közös kassza
Érvek mellette
Ha egy pár a közös kassza mellett dönt, azzal kifejezhetik az összetartozás, a párkapcsolati bizalom és az elköteleződés egyik legmagasabb fokát. Ha házasságot kötünk, esetleg gyermeket vállaltunk valakivel, vajon miért éppen a pénzügyekben ne osztoznánk a másikkal? A közös kasszával kimutathatjuk, hogy hosszú távra tervezünk, és egyben felelősséget is vállalunk egymásért.
A közös kassza szemléletformáló is lehet, hiszen a pár tagjai tanulhatnak egymástól.
Mindannyiunkat jellemez valamilyen viszonyulás a pénzhez, amelyet főként az eredeti családunkból hozott minták alakítanak. Vegyünk egy párt, ahol az egyik fél imád költekezni, a másik viszont minden fillér elköltését is ezerszer is meggondolja! Bár az ellentétes beállítódás akár konfliktusokat is szülhet, megfelelő kommunikációval és a keretek lefektetésével a költekező típus megtanulhatja beosztani a pénzt, a spóroló pedig felfedezheti a pénzköltésben rejlő élvezetet is.
Érvek ellene
A közös kassza könnyen konfliktusokhoz vezethet, kiváltképp abban az esetben, ha a pár tagjai bár eltérő mennyiségű pénzt hoznak a konyhára, mégis ugyanannyit vesznek ki a közös perselyből. Feszültséget szülhet az is, ha csak az egyik fél a kenyérkereső, a másik pedig folyamatosan tőle kényszerül kérni. Ebben a helyzetben könnyedén felborulhatnak az erőviszonyok, és ahelyett, hogy két egyenértékű felnőtt lenne jelen a kapcsolatban, alá-fölé rendeltségi viszony alakulhat ki. Az, hogy az egyik fél bármit szeretne venni, kénytelen kérni a másiktól, a szülő és a gyermek közti zsebpénzzel kapcsolatos alkudozásokra emlékeztethet.
A kérés pedig magában foglalja az elutasítás lehetőségét is, ami által a pénz a másik feletti kontroll eszközévé is válhat.
Az egyik fél ezáltal fejezheti ki a dominanciáját, és befolyásolhatja a másik önállóságát, aki pedig kevésbé érezheti magát függetlennek és fontosnak.
Külön kassza
Érvek mellette
Ha egy pár tagjai teljesen megőrzik az anyagi függetlenségüket, azzal elejét vehetik számos konfliktusnak. Például azoknak a vitáknak, amelyek a pénzhez való eltérő viszonyulásból, vagy az egyenlőtlen bevételekből fakadhatnak. Emellett, ha elköteleződünk valaki mellett, bár nem feltétlenül szeretünk arra gondolni, hogy valaha ez a kapcsolat véget ér, de sajnos a statisztikák is amellett szólnak, hogy minden második házasság válással végződik. Biztosan ismerünk mindannyian a szűkebb és tágabb környezetünkben válófélben lévő vagy elvált párokat, akik nem ritkán hosszú éveken át civakodnak, míg képesek valamilyen megállapodásra jutni a közös anyagi javak elosztásának tekintetében. Ilyen szempontból a külön kasszával ezt a jogi cécót és az azzal járó érzelmi megpróbáltatásokat megspórolhatjuk magunknak.
Érvek ellene
A külön kassza kapcsán felmerülhetnek bizalmi és elköteleződési nehézségek, hiszen azt a benyomást keltheti, mintha folyamatosan egérutat hagynánk magunknak a kapcsolatból. Persze nem a tárgyak és az anyagiak kell, hogy összetartsanak egy párt, de ha alig van olyan, ami közös, akkor elég felkapni egy bőröndöt, és kisétálhatunk a másik életéből pillanatok alatt.
Ráadásul a külön kassza tabukat és titkokat is szülhet.
Igaz, így könnyebb titokban tartani egy párunknak vásárolt meglepetést, de kevésbé szívélyes dolgok is rejtve maradhatnak a másik előtt. Könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a párunk életének egy jelentős szeletéből mi nem kapunk egy falatot sem. És ugyanez igaz fordítva is.
Amit érdemes mérlegelnünk
Mint mindenben, ebben a kérdésben sem feltétlenül a véglegetekben érdemes gondolkodnunk, hanem olyan megoldást találnunk, amely a pár mindkét tagjának megfelelő és tartható. Kulcsfontosságú a kommunikáció, és ajánlatos megállapodnunk a költségvetési szabályokban. Például arról, ki mennyire veszi ki a részét a közös kiadásokból, mennyit tervezünk a közös célokra félretenni, valamint kinek milyen igényei és elvárásai vannak a pénzügyekben.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
