Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A koraszülöttek ellátásával kapcsolatban ma már leginkább a testkontaktus és az inkubátorok melegítő funkciója jut eszünkbe. Az, hogy miként sikerült a legkisebb apróságok életképessé tételét elfogadottá tenni, egészen elképesztő.
Hosszú évszázadokon keresztül volt kétséges, vajon az idő előtt világra jött csecsemők életben maradnak-e. Az európai gondozási gyakorlat nem volt túl gyerekbarát, a korai szeparáció, a társadalom egyre nagyobb szegmensét érintő elvárás, miszerint a gyermekágyas teendők póriasak, megnehezítette az életben maradási esélyeket. Ez ráadásul nemcsak az európai, de az amerikai kisdedekre is igaz volt.
Az 1900-as évek elején szinte születésük pillanatában lemondtak a koraszülött babákról. Martin Coney azonban annak ellenére rájött, mi tarthatja őket életben, hogy soha nem végzett el semmiféle orvosi képzést. 7000 gyermek köszönheti életét közvetlenül neki, és több millió azóta korábban világra jött csecsemő maradt életben a ma már talán bizarrnak tűnő ötlete miatt.
Vidámparkban mutogatta a koraszülötteket
A Coney Islandnak nevezett szórakoztató parkban, édességárusok, körhinták és óriáskerekek mellett állította fel a világ első inkubátorait ez a merész férfi annak érdekében, hogy megmutassa, mekkora erő van a túl kicsinek hitt babákban. Akkoriban sokan szörnyűségnek tartották, amit tett, hiszen
show-műsort csinált mások különlegességéből.
Tettét a korábbi Chicago-i Világkiállításon látott csirkekeltetők inspirálták, úgy vélte, ha a tojásoknak kellő meleget biztosít az eszköz, az jót tehet a kisdedeknek is. Egészen 1943-ig működött vidámparkjában a koraszülött inkubátorokat bemutató részleg, majd egyre több kórház érzett rá a leheőségre az eredményeinek köszönhetően.
Ha kíváncsi vagy egy másik, a korababákat segítő módszerre, kattints ide, olvass tovább!
