Ismerős a helyzet? Ülsz az étteremben, a pincér nem egészen azt hozta ki, amit kértél, vagyis hát az étlapon az szerepelt, amit hozott, de te külön kérted, hogy gomba nélkül, ő viszont ezt már nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta. Szólnál, de ő el van havazva, oda se figyel rád. Mindegy, hagyod is inkább az egészet.
Nem elég, hogy ettől a pillanattól kezdve el van rontva az egész estéd, hiszen jó hangulatú vacsorázás helyett mostantól a gombákat fogod válogatni és terelgetni a tányér szélére, még a barátnőd is uszít, hogy szóljál már, mondd meg a magadét, ne legyél már ilyen gyáva.
De vajon tényleg gyáva vagy, ha nem komfortosak számodra a konfliktusok? És ha igen, mit tehetsz ez ellen?
Konfliktushelyzetben, vagy csak egy probléma felmerülésekor a kommunikációs stílusunk háromféle lehet:
- passzív,
- agresszív
- vagy asszertív.
Ha a fenti helyzetben elkenődve ugyan, de szó nélkül kezded kiválogatni a gombákat, majd az étkezés végén szó nélkül borravalót is adsz, mert hát úgy illik, akkor te pillanatnyilag a passzív kommunikációs stílust képviseled. A barátnőd, aki szerint gyáva vagy, valószínűleg agresszív vagy asszertív stílusban reagálna a helyzetre. Lehet, hogy meg is teszi helyetted.
Az agresszív stílus csak rövid távon hatékony
Ha felháborodva kiabálni kezd, és követeli, hogy azonnal cseréljék ki az ételt, akkor ugye agresszív. Ez sokszor hatékonynak tűnik, hiszen az illető eléri, amit akar, de általában egyik fél sem távozik jó szájízzel a helyzetből. Ez ilyen egyszeri helyzetben talán nem tragikus, de társas kapcsolatokban, munkahelyen vagy bármilyen helyzetben, ahol rendszeresen találkoznunk kell egymással, semmiképpen nem alapoz meg egy hosszú távú jó kapcsolatot.
Aki az agresszív kommunikációs stílust képviseli, arra jellemző a nyers közlésmód, a magabiztosság, az indulatosság, a „márpedig nekem mindig igazam van” hozzáállás. Az agresszív emberek sokszor akár lekezelően, tiszteletlenül is bánnak a másik féllel, nem veszik figyelembe a körülményeket és a másik érzéseit. Meg vannak győződve róla, hogy ők rendben vannak, a másik ember pedig nincs, elvárják, hogy az ő akaratuk és szükségleteik szerint történjenek a dolgok. Ennek következményeként viszonylag sok ellenséget szereznek maguknak.
Udvarias, de határozott és egyértelmű üzenetekkel a cél felé
Az agresszívnél sokkal szerethetőbb az asszertív kommunikációs stílus, bár kétségtelen, hogy sokaknak nem könnyű ezt elsajátítani, hiszen alapvető feltétele, hogy ne hagyjuk eluralkodni magunkon az érzelmeinket. Ezenkívül legyen elég önbizalmunk és határozottságunk kiállni magunkért. Mindezt úgy, hogy nem bántunk meg senkit, és nem hagyunk rossz érzéseket a másik félben.
Az asszertív ember ugyanis udvarias, de határozott üzeneteket küld, tiszteli másokat és önmagát is.
Sosem beszél indulatból, de mindig kifejezésre juttatja a kéréseit, a tettek és a szavak nála összhangban vannak egymással.
Hogy is néz ki ez a gyakorlatban?
Például úgy, hogy felemelt hang helyett nyugodtan, normál hangerővel csak ennyit mondunk: „Megtenné, hogy kicseréli ezt az ételt? Nagyon hálás lennék érte. Lehet, hogy elveszett az infó a nagy pörgésben, de gomba nélkül kértem, mert nem szeretem.” Az asszertivitás lényege, hogy képesek vagyunk érvényesíteni az igényeinket, de közben a másik fél körülményeit is figyelembe vesszük. Az asszertív kommunikáció három fő összetevője az énüzenet (azaz magunkról küldünk üzenetet, nem a másikról teszünk megállapításokat), az értő figyelem (meghallgatjuk a másik felet is) és az önismeret (azaz ismerjük a saját viselkedési és érzelmi mintázatainkat).
Asszertivitással azt üzenjük másoknak, hogy rendben vagyunk, és ők is rendben vannak,
ennek következményeképpen pedig hosszú távú jó kapcsolatokat tudunk kialakítani, úgy, hogy elégedettek vagyunk az eredménnyel, és időnként készek vagyunk a kompromisszumra is.
Hogyan legyünk „gyávákból” asszertívek?
Szögezzük le: nagyon sokan nem szeretünk a komfortzónájukon kívülre kerülni, és nincs ebben semmi rossz. Ettől függetlenül néha kell, ezért nem árt, ha elsajátítunk néhány technikát, hogyan is kezeljük ezeket a helyzeteket. Első körben próbáljuk elengedni a bizonytalan, engedelmes, elköteleződést kerülő kommunikációt. Ne hajoljunk meg rögtön a helyzet és mások akarata előtt, hiszen ezzel csak a rossz érzéseket gyűjtjük magunkban, amelyek hosszú távon mérgezőek is lehetnek. Fejlesszük az önismeretünket és a kommunikációs készségünket coaching, egyéni vagy csoportos tréning segítségével.
