8 nehézség, amivel a kiemelkedően intelligens embereknek meg kell küzdeniük

Olvasási idő kb. 4 perc

Intelligensnek lenni persze inkább jó, mint rossz: ha valaki hamar és jól átlát különböző helyzeteket, ha tele van ötletekkel, ha rugalmasan tud gondolkodni, ha jó a problémamegoldó képessége, valószínűleg jóval messzebbre jut az életben, mint az, akinek mindez nem adatott meg. De a szuperintelligens emberek élete sem csak játék és mese. Néhány nehézség épp a kiemelkedő képességeik miatt sújtja őket.

A Psych2Go nyolc olyan kihívást gyűjtött össze, amikkel a kiemelkedően intelligens emberek többségének meg kell küzdenie.

Mielőtt belemennénk, idekívánkozik némi apró betű is. Az intelligencia fogalma, meghatározása még napjainkban is folyamatosan változik, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, milyen összetett képességről van szó, nyelvi, vizuális, logikai, mozgási, zenei, interperszonális és metakognitív elemekkel. Ezek az intelligencia részterületek minden ember esetében egyedi mintázatot alkotnak, ezért bár egy IQ-teszt pontszáma elég jól orientál egy ember mentális képességeivel kapcsolatban, messze nem mond el mindent erősségeinek és gyengeségeinek jellegéről.

Akárhogy is: van néhány olyan életterület, ami épp a legintelligensebbek számára jelent extra kihívást.

1. Csevegés a semmiről

Ismered a mondást, miszerint a ragyogó elmék ötletekről beszélgetnek, az átlagosak eseményekről, a többiek pedig más emberekről? Érdemes finomítani rajta, mert még a legragyogóbb intellektusú emberrel is történnek hétköznapi és megbeszélést igénylő dolgok. Ezzel együtt tény, hogy a különösen intelligens embert sokszor fárasztják az olyan mindennapi apró ügyek, mint hogy kinek a csapata nyert, mi volt a szupermarketben, vagy már megint mekkora tévét vett a szomszéd. A kiemelkedően intelligens emberek sokkal szívesebben beszélgetnek ötletekről, rendszerekről, újításokról, kapcsolódjon az akár a technikához, tudományhoz vagy épp a művészethez. Mivel jellemzően nagyban gondolkodnak és a dolgok mélysége érdekli őket, a felszínes csacsogás időpazarlásnak tűnik, és nagyon fárasztó a számukra.

2. Lazaság

A különösen intelligens emberek számára nagyon fontos, hogy az, amit mondanak, pontosan lefedje azt, amit gondolnak, éppen ezért nagyon gondosan fogalmazzák meg, hogy egy-egy dologról hogyan nyilvánuljanak meg. Előfordulhat, hogy mondandójukat magukban sokáig csinosítják, formálják, hogy pontosan azt fejezze ki, amit ők szeretnének. Beszélgetőpartnereik ezért sokszor szófukarnak, vagy épp túl komolynak gondolják őket, vagy félreértelmezik a viselkedésüket és közönyt, unalmat vagy épp nagyképűséget látnak mögé. 

3. Társasági élet

Nemcsak a filmek ábrázolják a kiemelkedően okos embereket maguknak való különcöknek, akik a hétköznapokban alig értenek szót valakivel; akik a lehető legrosszabb időpontban mondanak valamit és ezzel örökre elvágják magukat attól, hogy a menők közé tartozhassanak. A valóságban is ilyen – ha nem is ennyire szélsőséges – a helyzet. Egy 2015-ben készült felmérésből kiderült például, hogy azok az emberek, akiknek magasabb az IQ-juk, sok esetben rosszabbul teljesítenek az érzelmi intelligenciát mérő teszteken. Ez a képesség pedig alapvető fontosságú lenne ahhoz, hogy a szociális térben is megjelenhessenek.

4. Barátkozás

Szuperintelligensként könnyen lehet, hogy nehezen barátkozol. Vagyis inkább mások barátkoznak nehezen veled. Az emberek ugyanis nem szeretik butának érezni magukat, sőt igazából arra vágynának, hogy ők tudjanak jobban. Sokan ezért kerülik a kifejezetten okos emberek társaságát: attól tartanak, hogy a másik mellett butának tűnnek, hogy nem elég okosak hozzájuk. Hogy érdemes-e emiatt megjátszanod magad és elrejtened az intellektuális nagyságodat? Semmiképpen sem. A hozzád hasonlóan intelligens ember ritka, de azért nem vagy egyedül: érdemes addig keresni, míg hasonszőrűek társaságára nem bukkansz. 

Nem érdemes megjátszanod magad
Fotó: selimaksan / Getty Images Hungary

5. Bulizás

Ha nagyon intelligens vagy, a szociális térben lehet, hogy nem mozogsz olyan ügyesen, és sokszor jobban élvezed az egyedüllétet, mint a többiekkel töltött időt. Hosszú távon azonban nem egészséges, ha teljesen bezárkózol, mert akármilyen intelligens is vagy, társas életre neked is szükséged van, máskülönben könnyen szorongás, depresszió vagy alacsony önértékelés alakulhat ki nálad.

6. Gyors döntés

A kiemelkedően intelligens emberek – legyenek bár elképesztően egyedi ötleteik – sokszor a legkisebb dolgokban is nehezen döntenek. Túl sok szempontot próbának figyelembe venni, ami miatt a leghétköznapibb döntési helyzetek is nehezek a számukra. Melyik busszal menjek haza, hova menjünk nyaralni, melyik tésztaszószt válasszam... Ezek a mások számára könnyű vagy épp örömteli döntési helyzetek a kiemelkedően intelligens embereknek inkább nehézséget okoznak.

7. Ingerszegény környezet

A kiemelkedően intelligens emberek agya szinte szomjazza az új tudást, a kihívást, a megoldandó feladatot, és a szuperintelligens emberek élvezik is, ha rendszeresen ilyennel szembesülnek. Ha viszont nem találnak ilyen kihívást, könnyen elunhatják magukat, vagy úgy érezhetik, mókuskerékbe kerültek. Kiemelkedően fontos ezért, hogy a kiemelkedően intelligens emberek olyan munkát válasszanak, amelyben megfelelő mennyiségű szellemi inger éri őket. 

8. Nem a teljesítményre hajtani

A kivételesen intelligens emberekkel szemben nagyon sok az elvárás azzal kapcsolatban, hogy folyamatosan jól teljesítsenek és intelligenciájuk segítségével oldják meg a kifejezetten nehéz helyzeteket. Ezeknek az elvárásoknak egy része valóban kívülről fakad, egy részük viszont abszolút belülről, hiszen ha évek óta te vagy az év dolgozója, magad is azt hiheted, hogy annak most már örökre így kell lennie.  

És neked mi okozza a legnagyobb nehézséget?

Femina klub esemény

A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?

A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.

Biztosítsd be a helyed most!

hirdetés

Balázs Barbara
Balázs Barbara
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

Két ország vitatkozott ezen a pici sziklán: felváltva tűztek zászlót a Hans-szigetre

Mindössze 130 hektár, és még kopár meg lakatlan is, mégis két ország csaknem ötven évig vitázott rajta – a Hans-szigeti konfliktus azonban nem pont úgy zajlott, ahogyan azt egy határvitáról „elvárnánk”. Noha a felek között hosszú ideig politikai kérdéssé vált az ügy, nézőpontjaikat egészen békés módon közelítették egymáshoz.

Szülőség

Újszülöttek pelenka nélkül: nem ősanyaság, ez az EC

Az EC, azaz elimination communication – magyarul Természetes Csecsemőhigiénia – a baba jelzéseire és természetes ürítési ritmusára épülő szemlélet. A lényege, hogy a pelenka rutinszerű használata helyett a szülő a megfelelő pillanatban kínál fel ürítési lehetőséget a gyereknek. Az ilyen fajta együttműködés akár már az első hónapokban elkezdődhet.

Offline

A világ első női detektíve mentette meg Lincolnt a haláltól

Amikor a huszonhárom éves, megözvegyült Kate Warne 1856-ban besétált Amerika leghíresebb nyomozóirodájába, a férfiak vélhetően csak mosolyogtak rajta, ő azonban történelmet írt. Nemcsak ő lett a világ legelső női magánnyomozója, ő mentette meg Abraham Lincolnt egy merénylettől is.

Testem

Nem csak a szívednek tesz jót: ez a mozgásforma megállítja a hajhullást

A rendszeres kardiómozgás javítja a vérkeringést, ezáltal jót tesz a szívnek, de a hajhagymákhoz is több oxigén és tápanyag jut, ami azok egészségének alapja. Emellett segít levezetni a stresszt, vagyis csökkenti a kortizolszintet, ezzel tovább támogatva a haj növekedési ciklusának zavartalanságát.

Világom

Nem is spanyol a spanyolnátha – eredetét máig kutatják

Amikor 1918-ban a történelem egyik legpusztítóbb világjárványa végigsöpört a bolygón, a háborús cenzúra miatt a világ tévesen Spanyolországhoz kötötte a betegséget. A brit kormány kezdetben annyira megpróbálta eltitkolni a bajt, hogy még a kabinet sem volt hajlandó tárgyalni róla.