Vannak olyan teljesen logikátlannak tűnő cselekedetek, mint a szemöldöktépkedés, az állandó kézmosás vagy a hajcsavargatás, melyeket nem a szükség, hanem a kényszer szül. Ha ezek a tevékenységek rendszeressé válnak és függőséget okoznak, ráadásul még a mentális egészségünkre is negatív hatással vannak, például szorongást okoznak, akkor tekintjük őket kényszerbetegségnek.
Egy-egy kényszerbetegség sokszor nemcsak a lelki, hanem a testi egészségünkre is káros hatással van, és igen nehéz leszokni róla. Főleg akkor, ha örömet okoz vagy szorongást enyhít. Gondoljunk csak arra, mennyivel nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha az életünk egy megszokott kerékvágásban zajlik, és ha ebből valami kizökkent, bizonytalanná válunk. A szokás nagy úr, és nem is gondolnánk, mennyire és milyen sokan rabjai vagyunk a szokásainknak még akkor is, ha azok nem minősülnek kényszerbetegségnek.
A kényszerbetegség szorongást okoz
Ha vannak rituáléink vagy rigolyáink, még nem jelenti azt, hogy kényszerbetegségben szenvedünk. Teljesen természetes, ha fontos számunkra a rend és a tisztaság, ha indulás előtt leellenőrizzük, hogy kihúztuk-e a vasalót, bezártuk-e az ajtót, elzártuk-e a gázt. Ha ezek a cselekedetek csak a hétköznapok megkönnyítését szolgálják, és bármikor le tudunk mondani róluk anélkül, hogy emiatt szoronganánk, akkor ezek csak természetes kétkedésből fakadnak. Betegségről akkor beszélünk, ha a rituálékat értelmetlenül eltúlozzuk, teret engedünk annak, hogy kitöltsék a napjaink jelentős részét, és mindennek ellenére nem megnyugvást hoznak, hanem még inkább feszélyeznek, esetleg akadályozzák a mindennapjainkat.
Egy kényszerbetegnek folyton olyan dolgok jutnak az eszébe, melyekre nem akar gondolni, vagy olyan cselekedeteket ismételget, amelyeket nem akar megtenni. Ezzel szemben mégis megteszi, habár tisztában van azzal, hogy cselekvései eltúlzottak, és ha tudna, szabadulna tőlük.
A mindennapi rituálék és a betegség között a határt egy órában állapították meg a szakemberek.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki hatvan percnél több időt tölt kényszeres gondolataival vagy cselekvéssel, már orvosi kezelésre szorul.
A kényszer lehet gondolat vagy cselekvés
A kényszerbetegségnek két formáját különböztetjük meg. Az egyik a gondolati kényszer; ilyen a bepiszkolódástól való félelem, az agresszív gondolat, a saját testre vonatkozó kényszer, a gyűjtögetési kényszer, a vallással kapcsolatos kényszergondolatok, a rendre és a szimmetriára vonatkozó kényszer, a szexualitással kapcsolatos kényszer, a döntésképtelenség és az örök kételkedés.
A másik formája a cselekedeti kényszer, ami lehet tisztasággal kapcsolatos, ellenőrzési, megszámolási, ismétlési, kérdezgetési, rendezgetési, gyűjtögetési kényszer, illetve kényszeres lassúság.
Az említett kényszerek sokszor megdöbbentő formában öltenek testet, és akár fizikai fájdalommal is járhatnak. Íme néhány extrém kényszerbetegség, ami igencsak megkeseríti a hétköznapokat.
Haj- és szemöldöktépés
A kényszeres hajtépés, vagy más néven a trichotillomania egy ismert rendellenesség, melynek szenvedői egyszerűen nem tudnak ellenállni a haj kihúzásának. A viselkedés látható, foltokban történő kopaszodáshoz vezet, leggyakrabban a homlok felett, halántéktájon, a szemöldök és a szempilla területén, ám a test bármely részén elfordulhat.
A trichotillomania olyan mentális betegség, amely során a beteg, bár tudja, hogy árt magának, nem tud ellenállni az ingernek. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti.
A betegséghez kapcsolódhat tünetként hajtépés előtt feszült lelkiállapot, utána pedig megnyugvás, elégedettség, kopasz foltok a tépés területén, hajcsavargatás, hajrágás vagy hajevés.
Hasonló viselkedési forma az állatok körében is megfigyelhető például a madaraknál, amelyek ha elveszítik párjukat, gyakran kényszeresen kitépik a saját tollukat, hogy pótolják hiányzó társukat.
Hajevés
Megesik, hogy a hajtépésben szenvedők időnként megeszik a hajukat, amit kihúznak. Ez azonban súlyos betegségekhez vezethet, egyebek között a felhalmozódott szőrszálak eltömíthetik a beleket.
Köröm- és bőrrágás
A körömrágás az emberek egyik leggyakoribb kényszerbetegsége, amely sokszor párosul az ujj bőrének harapdálásával, vagy akár bőrrágássá is fajulhat. Azoknál, akik rendszeresen rágják a bőrüket, bőrkeményedés alakul ki, és egyre nagyobb szükségük van rá, hogy többet, erősebben és gyakrabban rágjanak, hogy ugyanazt a „megkönnyebbülést” kapják, amit a betegség legelején. Gyakran a rágás okozta megkönnyebbülés vagy öröm sokkal erősebb, mint az ezzel járó fájdalom.
Állatmentés
A kényszeres gyűjtögetés egyik megnyilvánulása, amikor valaki olyan sok állatot halmoz fel, hogy már nem tud kellőképpen gondoskodni vagy megfelelő higiéniai körülményeket biztosítani kedvenceinek, ám lemondani sem hajlandó róluk, és a gyűjtögetést sem tudja abbahagyni. Akár a bűntudatukat akarnak enyhíteni, akár gondoskodó ösztöneiket akarják kielégíteni, ezek az állatgyűjtögető kényszerbetegek nem tudnak nemet mondani, amikor meglátnak egy kóbor vagy bajba kerül állatot. Végül annyi állatot halmoznak fel, hogy a megmentett állatokat már tőlük kell megmenteni.
Szépségápolási termékek iránti mánia
A szépségápolási termékek vásárlása, felhalmozása és használata csaknem ugyanolyan függőséget okoz – és már nem csak a nő körében –, mint szerencsejáték. Sokszor ez a mánia végtelen plasztikai sebészeti beavatkozásokban csúcsosodik ki. A megszállottság megnyilvánulhat hajhosszabbításban, vagy akár abban is, hogy valaki nem lép ki az utcára maszkszerű sminkréteg nélkül. A szépségmániás szenvedélybetegek körében nem ritka az étkezési zavarok előfordulása sem.
Gyónás
A túlzott gyónási kényszer is függőséggé válhat még akkor is, ha kisebb vagy elképzelt vétkekhez társul. Ha a bűntudat kórossá válik, a kényszerrel küzdők a meggyónást tekintik a megkönnyebbülés egyetlen útjának. A szorongásra hajlamos egyének beismeréssel, vélt vagy valós bűneik kényszeres felmondásával igyekeznek enyhíteni bűntudatukat.
