Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miért megyünk épp vízpartra nyaralni? Nem csupán a víz hűsítő hatása vagy az úszás, strandolás lehetősége miatt. A parton ülve nézzük magunk előtt a zöldeskék vizet, vagy hanyatt fekve az eget, és boldogok vagyunk – nem is tudva arról, mekkora szerepe van ebben magának a színnek.
Azt már tudjuk, hogy a zöld szín milyen megnyugtató hatással van ránk. De nem szabad elfelejtenünk a kéket sem. Amikor a Homo sapiens körülbelül 300 000 évvel ezelőtt először kifejlődött, füves területeken és erdőkben élt, tavak és folyók mellett. Ahogy fejlődtünk, úgy tömörültünk településekbe, azon belül is városokba. Ma már nagyon messze vagyunk az emeleti irodánkban a laptop előtt kucorogva, mesterséges világítás és hőmérséklet mellett attól, akik eleinte voltunk. Csakhogy a testünk emlékszik, és visszaköveteli azt, amiben egészségesen tudott működni.
Ahogy nő az urbanizáció, úgy csökken a természethez való hozzáférésünk, s ezzel párhuzamosan a szorongás, a stressz, a depresszió és a mentális zavarok megjelenése is. Minél inkább elszakadunk a természettől, annál erősebben jelentkeznek a mentális tünetek. Ez sokaknak meglepő, mert általában arról hallunk, hogy a sok mozgás, a növényekben gazdag táplálkozás tesz minket egészségessé. Ám ez még nem elég hozzá: vissza kell kapcsolódnunk a természethez ahhoz, hogy testi-lelki jóllétet élhessünk meg.
Mi történik, ha a vízparton bambulunk?
Ez a visszakapcsolódás persze nem azt jelenti, hogy adjuk el a lakásunkat, építsünk kunyhót az erdőben, és igyunk forrásvizet. Már csupán a természetben létezés, a szemet, fület, bőrt érő ingerek jótékony hatásúak. Mérhetően csökken a nyál kortizolszintje, azaz megnyugszunk, de ehhez nem csak a zöld növényekre van szükségünk, a kék ég és a vizek látványára is. Ahogy ülünk a strandon – tegyük fel, hogy nem egy szállodalánc kiépített, lebetonozott partrészén, tömegben vagyunk, hanem valódi partszakaszon –, belélegezzük a párás levegőt, süt minket a nap, érezzük a szellőt a bőrünkön, a környezetben lévő mikrobák pedig a bőrünkkel érintkezve segíthetnek egy természetesebb, egészségesebb állapot kialakításában.
A kék szín boldogságot hoz
Már az is megnyugtató, ha a színes virágokat vagy a zöld bokrokat, fákat szemléljük, de emellett a kék szín képes minket eltávolítani a mindennapi élet nyüzsgésétől. Az elménk végre leszáll a teendővonatról, és kicsit pihen. A testünk jól emlékszik még, hogy a víz élelmet, innivalót, biztonságot és egyfajta kényelmet jelent – nem véletlen, hogy a testünk nagy része is ebből áll –, és megnyugvással reagál a közelségére. Szakértők szerint a kék területeken eltöltött idő olyan érzést nyújt, mintha hazatérnénk.
Mire jó még?
A kék egészség fogalma csaknem 10 évvel ezelőtt jelent meg a köztudatban, amikor a Sussexi Egyetem kutatói 20 000 embert kértek meg, hogy véletlenszerűen rögzítsék érzéseiket. Több mint egymillió választ gyűjtöttek össze, és azt találták, hogy az emberek a lehető legboldogabbak a kék területeken voltak. A Glasgow Caledonian University szakértői ezt kiegészítik, ugyanis kimutatták, hogy a kék területeken töltött idő csökkenti a stressz, a szorongás, az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek és a korai halálozás kockázatát is.
Akik terápiaként használják
Az Egyesült Királyság jótékonysági szervezete, a Sea Sanctuary 2006 óta már egészségvédő, gyógyító programokat is alapoz magára a kék színre. Egy 37 méter magas, favázas, Irene elnevezésű hajón viszik ki Cornwall partjainál a mentőmellényes delikvenseket a tengerre, ahol más dolguk sincs, mint mélyeket lélegezni, lecsendesíteni az elméjüket, és átélni a kék élményt. A legtöbb utas szorongással vagy depresszióval küzd: amelyikük önerőből képes finanszírozni a kirándulást, az úgy teszi, de jótékonysági szervezetek és szociális munkások beutalókat is adnak.
Súlyos esetekben is segít
A korábban rendőrként dolgozó Steve Ridholls például azért hajózik a Sea Sanctuaryvel, hogy csillapítsa a szorongását és a PTSD-t, amellyel leszerelése óta küzd. Munkája során sziklákon vagy hidak szélén álló embereket próbált lebeszélni a végzetes döntésről, de így is olyan dolgokat tapasztalt, amelyeket az elméje szinte képtelen befogadni. A tehetetlenség érzése volt a legszörnyűbb számára, ez az, ami igazán a problémáját okozza. Olyan dolgokat látott, amelyek szörnyűek voltak, mégsem tudott ellenük tenni. A feszültség egyre csak gyűlt benne, míg 2014-ben mentálhigiénés okok miatt leszerelték a rendőrségtől. Most a legtöbb napot a part közelében tölti 5 méteres, vörös kenuján, Cornwall folyóin, torkolataiban és öbleiben evez. A kék víz megnyugtatja az elméjét, és úgy véli, kulcsszerepet játszik a felépülésében.
Akinek orvos írta fel
Valójában a kék terek annyira jót tesznek az egészségnek, hogy az erre alapuló terápiát már orvos is felírhatja. A nyugat-londoni, 27 éves Harune Akthar például depresszióval, szorongással, ADHD-val és borderline személyiségzavarral küzd. Korábban, ha rossz időszaka volt, az 3-4 napig tartó teljes bezárkózással és alvással járt, ki sem mozdult a szobájából, nem szólt senkihez. Akthar az évek során különféle terápiákat kipróbált, de nem talált olyat, amely segített volna neki. Aztán idén júniusban orvosa a Wildfowl and Wetlands Trust jótékonysági szervezet által működtetett Blue Prescribing programba utalta. A hathetes kurzuson egyedülálló szülők, long-Covidban, krónikus betegségekben szenvedők vagy rossz mentális egészségi állapotú páciensek vehetnek részt. Hetente egyszer vezetett sétákra indulnak vizes élőhelyeken. Emellett madarakat figyelnek meg, agyagoznak, gyógyteákat kóstolnak, illatkoktélokat gyártanak, azaz élesítik az érzékszervi észleléseiket, huzalozzák az agyukat. A Mental Health Foundation, a WWT partnere úgy nyilatkozott, hogy az emberek 65%-a egyértelmű javulást tapasztalt a víz közelében. Akthar is itt talált végre megnyugvást. Úgy érzi, hogy a vízparton az elméje megpihen. Amikor leteríti a lábáról a depresszió, az már csak 1-2 napig tart, neki pedig egy fontos új eszköz van a kezében a további javuláshoz.
Idén nyáron tehát igyekezzünk minél több időt vízparton, vízen tölteni, és csak legeltessük a szemünket a hullámokon, a kék égen úszó felhőkön, és kapcsoljunk ki. Ha emellé még fürödni is tudunk a vízben, az újabb kapcsolódási pont a természethez, ezzel pedig a boldog, elégedett önmagunkhoz is.
