Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kapcsolati státuszunk változásai hatással vannak barátságainkra is. Egy kutatás azt vizsgálta meg, miként változnak a baráti viszonyok a szingli és nem randizó emberektől kezdve az olyan párokig, akiknél már kirepültek a gyerekek a fészekből. Kiderült, hogy statisztikailag az egyik nemnek nagyobb gondot okoz a barátságok fenntartása, mint a másiknak.
Barátságaink fontos részét képezik életünknek: van, akivel az élet dolgairól filozofálgatunk órákon át, van, akivel a tinikori énünk hebrencs viháncolását élhetjük újra találkozóink során, van, aki bevásárol nekünk a mindenkitől távol megélt legnagyobb influenzánk közepette, van, akivel nagyon olajozottan megy a viccek és oltások adok-kapokja, és van, aki mindig kapható a hajnalig tartó bulizásra. Az elfogadás, a támogatás és a hovatartozás élményét adhatják meg nekünk ezen kapcsolataink az együttélés macerás konfliktusai nélkül. Mégis, ahogy haladunk előre életünk útján, egyre inkább lemorzsolódhatnak barátaink: egy kutatás megvizsgálta, milyen hatással van kapcsolati státuszunk barátaink számának alakulására.
Hét kapcsolati státusz, hét különböző hozzáállás a barátokhoz
Arról már régebben is készült kutatás, hogy a házasemberek és azok, akik összeköltöztek párjukkal, kevesebb időt töltenek barátaikkal, mint a szinglik. Egy ennél átfogóbb felmérést is végeztek 2003-ban, amely sokkal változatosabb csoportokat vett figyelembe:
- A nem randizó szingliket
- A randizó szingliket
- A házasokat vagy együtt élőket, akiknek nincs gyerekük
- A házasokat vagy együtt élőket, akiknek fiatal gyerekük van (a legidősebb maximum 6 éves)
- A házasokat vagy együtt élőket, akiknek idősebb gyerekük van
- A házasokat vagy együtt élőket, akik gyerekei már kirepültek a fészekből
- Az elváltakat vagy újraházasodottakat
Mivel nem követték nyomon a 3000 résztvevőt éveken keresztül, így az eredmények nem tekinthetőek véglegesnek, hanem utaló jellegűek. Azoknál, akik párkapcsolatban éltek, mindkét féllel elvégezték a felmérést, amelynek során négy kérdést tettek fel minden résztvevőnek:
- Hány barátjuk van? Arra kérték őket, hogy sorolják fel az öt legjobb barátjukat, nem számítva párjukat és gyerekeiket.
- Mennyi időt szántak barátaikra? Fel kellett sorolniuk, hogy egy-egy barátjukkal egy hónap alatt milyen gyakran beszéltek.
- Hány közös barátjuk van párjukkal? Itt százalékosan kérdezték, hogy mennyi közös baráttal rendelkeznek azok, akik párkapcsolatban éltek.
- Mennyi időt töltenek barátaikkal, amikor párjuk is jelen van? A párkapcsolatban élőktől ezt is százalékban megadott válaszként kérték.
Növekvő család, csökkenő baráti létszám?
Egyértelmű eredményeket hozott a kutatás, amely végső soron azt mutatta, hogy egyre kevesebbszer vették fel a kapcsolatot barátaikkal a kapcsolati idő előrehaladtával az emberek, és egyre kevesebb barátot tartottak meg. Nem derült ki pontosan, hogy mi okozza ezt: a növekvő családi elfoglaltságok, az idő múlása vagy a baráti kapcsolatok minőségének romlása, például azok egyenlőtlensége miatt, ahol mindig csak az egyik fél kérdez a másikról. Mégis, könnyen tanulhatunk az eredményekből, hogy melyik kapcsolati szakaszra mi jellemző a barátokat illetően, és mikor érdemes igazán figyelni arra, hogy megtartsuk őket életünkben.
A nem randizó szingliktől kezdve azokig, akiknél kirepültek a gyerekek a családi fészekből, fokozatosan egyre kevesebb baráttal rendelkeztek a megkérdezettek. Az első csoport tagjai átlagosan 4 legjobb baráttal, ez utóbbi tagjai pedig átlagosan csak 3-mal rendelkeztek. A legnagyobb különbség mégis a „nem randizó szinglik” és a „randizó szinglik” között volt megfigyelhető mindkét nemnél: innentől kezdve csökken a legszignifikánsabban a barátokkal fenntartott kontakt gyakorisága és a barátok száma. Összességében kevesebb mint a felére csökkent a közeli barátokra szánt idő mindkét nemnél a „nem randizó szinglik” és a „gyerekek már kirepültek” csoportba tartozók között. Minden bizonnyal hatással lehetett erre az adatra, hogy a késő húszas évektől a nők általában inkább a karrierjük építésébe és az elég jó anyaság elérésébe fektetik idejük, energiájuk nagy részét, így nehezebben tartják fenn baráti kapcsolataikat a szintén ilyen helyzetben élő nőkkel.
Az is kiderült, hogy a nők több saját barátot (aki nem számít közös barátnak párjukkal) tudnak megtartani, mint a férfiak. Ráadásul a férfiaknál nemcsak a „nem randizó szingli” és a „randizó szingli” csoportok közötti váltás során csökkent a barátok száma, de szintén jelentős csökkenést figyeltek meg az összeköltözést követően náluk. Nem csoda tehát, ha az az eredmény jött ki, hogy az elvált férfiaknak kevesebb barátjuk volt, mint azoknak, akik mindig is szinglik maradtak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy másik kutatás azt mutatta ki, a férfiak könnyebben lemondanak azon barátaikról, akikkel házastársuk nincs megelégedve, ugyanis a nők jobban át tudják venni a férfi szociális igényeit, amelyeket korábban barátai elégítettek ki.
Egyre több a közös barát, míg a saját barátok száma csökken
A közös barátok száma egyre inkább növekedett az „összeköltözött, gyermek nélküli párok” kategóriától a „fészekből már kirepültek a gyerekek” kategóriáig. A férfiak kevesebb olyan barátsággal rendelkeztek, amelyet a párjuktól függetlenül ápoltak, bár mindkét nem egyre több időt töltött úgy barátaival, hogy párja is jelen volt. Amint az első gyermek megszületett, a nők hajlamosabbak lettek arra, hogy párjuk nélkül találkozzanak barátaikkal (valószínűleg többek között azért is lehetett így, mert valakinek vigyáznia is kell a kicsikre, amikor az anyuka programot szervez magának).
Érdekes eredménye volt a kutatásnak, hogy a pár tagjai azt saccolták, több közös barátjuk van a másikkal, mint ahogyan azt a párjuk látta. Például egyikük azt gondolta, hogy a legtöbb barátjával jóban van a párja, míg a párja csak a felüket jelölte meg barátként a felmérésen, és fordítva. Valamint, a magasabb végzettségűek több baráttal rendelkeztek, de kevesebbszer tudtak találkozni velük, mint az alacsonyabb végzettségűek.
Mindent összevetve, a kutatásból levonható legfontosabb tanulságok egyike, hogy érdemes lehet jobban odafigyelnünk barátságaink ápolására, ahogyan egyre mélyül párkapcsolatunk, hiszen a legtöbben a kapcsolati státuszban történő váltások során veszítik el egyre több barátjukat, és kezdenek el egyre kevesebb időt szánni rájuk. A barátság egy gyönyörű érték, ráadásul olyan feltöltőerővel rendelkezik, amelynek pozitív hatásait akár a párkapcsolatunkba vagy szülői szerepünkbe is beleforgathatjuk, ha kívülről jövő pozitív ajándékként fogjuk fel.
