Olajmérnökök, veterán katonák, özvegyek, elfoglalt orvosok a Facebookon – vagy éppen a tökéletes match a Tinderen, az a férfi, aki gondoskodóbb minden ismerősünknél, őszintébben bókol és jobban figyel ránk bárkinél. Csak aztán a végén az is lehet, hogy megfoszt minden vagyonunktól. Ijesztő világba kalauzolja olvasóit Janecskó Katalin könyve, a Nők a hálóban, mely a romantikus csalások elkövetői és az ő működési mechanizmusaik nyomába ered, áldozatok történetein keresztül megmutatva, mit tesznek a hasonló szélhámosok magyar nőkkel.
Janecskó Kata egy visszaeső elkövetővel és sok áldozattal készített interjúk segítségével mutatja meg ezt a gátlástalan, könyörtelen világot, mely azt használja ki, hogy mennyire éhesek vagyunk valóban minőségi kapcsolatokra. A szerzővel a Nők a hálóban megjelenése kapcsán beszélgetünk a romantikus csalásokról.
Hogyan találtál a témára?
Nagyon régóta foglalkozom bűnügyi újságírással, így amikor szóba került, hogy könyvet írhatnék a 21. Század Kiadónál, bűnügyi témákban keresgéltem. Az alapötletet a Tinder-csaló című film adta. Nagyon érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam arra, hogy Magyarországon vannak-e hasonló történetek, hogy nálunk is élnek-e ilyen típusú figurák.
A könyvben több olyan nő is elmondja történetét, akit szerelmi csaló vert át. Hogy találtál rájuk, mivel vetted rá őket történetük elmesélésére?
Két úton indultam el, az egyik egyszerűbb volt. Van egy viszonylag sok követővel rendelkező Facebook-oldalam, ahol kiírtam, hogy ha van az olvasóim közt olyan, akinek van ilyen jellegű tapasztalata és esetleg meg is osztaná azt, akkor jelentkezzen. Néhányan így jelentkeztek, velük egyszerűbb volt a helyzet.
A másik út kicsit bonyolultabb: a bíróságok minden héten kiadnak tárgyalási jegyzéket, amelyben feltüntetik a szerintük közérdeklődésre számot tartó ügyekkel kapcsolatosan azt, hogy mikor és hol lesz tárgyalás, a vádirat rövid ismertetésével együtt. Ezeket kezdtem el figyelni az egész országban, hátha felbukkan valamelyikben egy ilyen ügy. Az egyik legérdekesebb történetet, az álpilótáét így találtam meg. Elmentem az egyik kiírt tárgyalásra, ahol csalódtam, mert nem volt ott senki személyesen, csak távkapcsolaton keresztül.
Szerencsémre elhangoztak a sértettek nevei, amelyeket a könyvben megváltoztattam, a valóságban ugyanakkor viszonylag ritka nevek ezek.
Facebookon, itt-ott megtaláltam őket, és amikor egy valakivel sikerült beszélnem, ő segített kapcsolatba lépni a többiekkel.
Az áldozatok szégyellik, hogy megtörtént ez velük?
Egyénfüggő, hogy kiben milyen szinten van még ez jelen, találkoztam olyannal is, akiben abszolút megvolt még. De van, akiben ezt már felváltotta a düh vagy az igazság helyreállítása iránti jogos igény.
Hogy működnek ezek a szélhámosok, hogy tudják elérni, hogy nők életük megtakarítását, komoly vagyonokat adjanak nekik át?
A profizmus a kulcs. Az álpilóta, aki a könyvben Zsolti néven szerepel, egész életében ezt csinálta, rendkívül nagy gyakorlatot szerzett ebben. Ki-be járt a börtönből: elkövetett egy hasonló bűncselekményt, lebukott, bement, letöltötte a büntetését, aztán kijött, és kezdte elölről. Ezt nem egyszer csinálta meg, erre építette fel egész életét.
Az ilyen kapcsolatok elején van egy love bombing-szakasz, de az ideális szerelmi partnert később is jól alakítják ezek a csalók, jól idomulnak az aktuális áldozatuk karakteréhez.
Kitapogatják, ő mire vágyik, neki mi jelent sokat, és azt nyújtják. Volt egy áldozat, aki már nem olyan fiatalon azt akarta mindennél jobban, hogy gyereke, családja lehessen. Neki ezt a lehetőséget kínálta fel Zsolti. A másiknak azt mondta, hogy ugyanaz a képzettsége, mint neki, személyre szabott szolgáltatásról van tehát szó. Zsolti rendkívül nagy energiát fektetett abba, hogy odafigyeljen a másikra, ami a mai világban rendkívül ritka, és a párkapcsolatokban is sokaknak van ezzel kapcsolatban hiányérzete. Sok ember szeretné, hogy a másik figyeljen rá, visszakérdezzen, reagáljon, jó reggelt üzenettel keltse, jó éjszakát üzenettel búcsúztassa, rákérdezzen, hogy van az édesanyja.
Ha az áldozatok rendőrséghez fordulnak, milyen gyakran szembesülnek megértéssel és milyen gyakran áldozathibáztatással?
Egyedi kérdés, kinek mekkora szerencséje van, és milyen ügyintézőhöz, nyomozóhoz kerül. Hallottam olyan ügyről, amelyben évek óta nagyon nyögvenyelősen megy a nyomozás, ha egyáltalán megy: felfüggesztik, újraindul, megint felfüggesztik. Elég reménytelen szélmalomharcnak tűnik, hogy az elkövető büntetésre találjon. A könyvben van egy jó példa is, Kiss Tibor nyomozó története, aki Zsolti elfogásában játszott kulcsszerepet. Ő a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta az áldozatoknak, csapatmunkában érték el, hogy elfogják az illetőt.
Zsolti meg is szólal a könyvben, a börtönben készítettél vele interjút. Neki mi lehetett a motivációja abban, hogy beszéljen?
Egyrészt szerintem szeret szerepelni, központban lenni, magát fontosnak érezni, másrészt el akarta mondani a saját nézőpontja szerint a történteket. Érezhette, hogy az áldozatai elég sok negatívumot fognak róla mondani a könyvben, fontosnak tarthatta, hogy emellett
megpróbálja átadni az olvasóknak az ő nézőpontját, és azt, amit a bíróságnak az utolsó szó jogán elmondott: hogy sajnálja, megbánta, és másként fog ezen túl viselkedni.
Hogy ezt ki mennyire hiszi el, egyéni kérdés, de ő közvetíteni akarta ezt. Örült annak is, hogy foglalkozunk vele, beszélhet, kíváncsiak vagyunk rá.
Olvasta a kéziratot?
Szerintem nem, a börtön sajtósa olvasta, de ígértem, hogy küldök neki egy példányt a könyvből. Nem érheti meglepetés, tudta, hogy nem fognak róla jókat mondani, de azt is megígértem, hogy amit elmond, az is megjelenik.
Volt olyan az átverések közt, ami különösen megdöbbentett?
Zsolti története ilyen volt a nagypályás mivolta és a kidolgozottsága miatt: nagyon komoly károkat okozott az áldozatainak, van, aki az öngyilkosság szélére sodródott. Óriási tétje volt annak, amit csinált. A könyvben szerepel egy Tom Michael néven dolgozó online csaló is, aki egy nagyon kedves, nagyszívű hölgyet fosztott ki gyakorlatilag teljesen a nehezen megszerzett vagyonából. A dolog kíméletlensége lepett meg: nagyon szoros kapcsolatban voltak, tudta, milyen nehéz helyzetbe került az áldozata.
Nemcsak a pénze fogyott el, hanem szklerózis multiplexben szenved, és küzd a mindennapokban, borzasztóan nagy szüksége lenne a pénzére már a betegsége miatt is.
A csalót ez sem érdekelte, ugyanúgy nyomta az üzeneteket, hogy még kéne pénz, azt se bánta volna, ha adósságba veri magát, hitelt vesz fel vagy a rokonaitól kér kölcsön. Semmi nem számított, csak a pénz. Azt gondoltam volna, a csalóknak vagy legalábbis egy részüknek is van szíve, ilyen helyzetben nem akarnak kifosztani valakit, de tévedtem.
Női elkövetőről esik szó a könyvben, de férfi áldozatról nem. Ennek csak az lehet az oka, hogy egy férfi még nehezebben vallja be, ha ilyesmi történne, vagy rájuk nem optimalizálták még módszerüket az elkövetők?
A fő fókuszomban a nők voltak, eleve az volt a koncepció, hogy csalók hálójába keveredett nőkről írjak, férfi áldozatokat nem kerestem. Személyes történetet nem ismerek, de az online romantikus csalóknál abszolút vannak férfi célpontok Magyarországon is, ott a csalik nagyon dekoratív, elsősorban ázsiai modellek képei, és az áldozatok hiúságát célozzák meg. Az elkövetők azt állítják, hogy ők luxusban élnek, ezt kriptovalutázással érték el, és ahhoz, hogy a férfi méltó partnerük lehessen, kriptózzon ő is. Ilyesmibe akarják beleugratni őket.
Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: jó, ő nem szokta visszajelölni a gyanús profilokat Facebookon, nem tinderezik, nem ismerkedik neten, akkor biztonságban van. Igaza lehet, vagy az offline világban is ott vannak ugyanezek a csalók?
Élőben is lehet ilyennek találkozni, bár úgy nehezebb ilyen célzottan áldozatot keresni.
Nő az ilyen típusú csalások száma jelenleg Magyarországon?
Pontos adatokat, számokat nehéz mondani. A rendőrség Valentin-napkor hívta fel a figyelmet az online csalásokra, akkor több mint harminc ügyben folyt nyomozás a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Azt gondolom, azért tartották fontosnak felhívni erre a figyelmet, mert felívelőben van.
Ha találkoznánk Zsoltival a sarki közértben, és szóba elegyednénk vele, megmondanánk róla, hogy valami nem stimmel vele?
Az intuíció működik, csak az ember hajlamos nem figyelembe venni. Csak a józan észre hagyatkozva nem feltétlenül tűnik fel akármi is. Amikor Zsoltival találkoztam, velem kedves, talán túl kedves, szolgálatkész és segítőkész volt. Azt se tudta, hogy segítse a munkánkat. Külsőre magas, de nem kimondottan jóképű. Ellenszenvesnek sem mondanám ugyanakkor. Nincs ráírva ezekre az emberekre, hogy kifélék-mifélék.
