Hosszú idők óta foglalkoztatja az emberiséget, hogyan tudna ide-oda utazni az időben, akár úgy, hogy visszamegy a múltba, akár úgy, hogy időt nyer magának. Az idő örök talány marad számunkra. Misztériuma különös jelentőséggel bír napjainkban, amikor milliók küzdenek az idő ellen, vagy talán épp érte, hogy minél lassabban öregedjenek meg.
Számos irodalomi alkotás és film foglalkozott már az időutazással, melynek lehetősége generációk óta elbűvöl bennünket. Most pedig már úgy tűnik, hogy az idő meghekkelése, amit eddig csak a sci-fikben láttunk, már nagyon is létezhet, csak épp nem úgy, ahogy azt mi elképzeljük.
Az űrhajósok is bizonyították az időutazást
A fantasy filmekben mindig valamilyen természetfeletti képességgel bíró tárgyra, például időgépre van szükség ahhoz, hogy a mindig kíváncsi ember a múltba vagy a jövőbe utazhasson. Miután eddig még senki nem találta fel azt a szerkezetet, amivel túlszárnyalhattuk volna a korunkat, az időutazás csupán a fantázia szüleménye maradt. De úgy tűnik, csak mostanáig, mivel a tudósok úgy gondolják, hogy az időutazás elméletileg mégis lehetséges.
A valóságban az időutazás nem olyan izgalmas, mint a könyvekben vagy a filmekben. A NASA szerint jelenleg mindenki másodpercenként egy másodperces sebességgel utazik az „időben”, ami azt jelenti, hogy ha valaki másodpercenként egy másodpercnél gyorsabban tudna utazni, akkor technikailag az időutazás akár létezhetne is.
A valós időutazás kezdeti érvei Albert Einstein 1905-ös speciális relativitáselméletének megfogalmazására vezethetők vissza. Einstein érvelése szerint az idő múlásának sebessége függ a környezettől és a mi sebességünktől, minél gyorsabban haladunk, annál lassabban éljük meg az időt.
Az elméletet később két tudós, Joseph Hafele és Richard Keating 1971-ben tesztelte, hogy bebizonyítsák: az időtágulás a kettejük óráján eltelt idő különbsége. A kísérlet elvégzéséhez a páros négy ultraprecíz atomórát rakott két különböző irányba repülő repülőgépre. Az órákat ezután összehasonlították egy másik, földi órával, és azt találták, hogy a Föld forgásával szemben haladó repülőgép fedélzetén lévő atomórák mintegy 59 nanoszekundumot veszítettek az időből a földi órákhoz képest.
Eközben a Föld forgásával utazó repülő órái mindkettőnél gyorsabban jártak, körülbelül 273 nanoszekundumot nyertek, vagyis lényegében időutazást tapasztaltak.
Ez az elmélet azokra az űrhajósokra is alkalmazható, akik huzamosabb ideig tartózkodnak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, hiszen Scott Kelly amerikai űrhajós, miután visszatért a Földre, valamivel fiatalabb volt, mint ikertestvére, a Föld körüli pályán való mozgás sebessége miatt.
Vajon mi történne akkor, ha az emberiség és vele a Föld összes élőlénye kihalna, miközben NASA űrhajósai a Nemzetközi Űrállomáson rekednének. Cikkünkből mindezt megtudhatod.
