A különböző emberek másként állnak az időhöz, ez pedig félreértésekhez és kapcsolati feszültséghez is vezethet. Fejtsétek meg az idő okozta láthatatlan kapcsolati stressz titkát együtt!
Nem is vesszük igazán észre, mégis, párunkkal való összezörrenéseink nagy része az idő körül forog. Gyakran kerülnek elő olyan mondatok, hogy „Miért késel mindig?”, „Miért húztad el ennyire a mosogatást?”, „Miért nem voltál ott az óvodánál időben?”, „Miért nézed annyit a tévét?”. Szemrehányások, amelyeknek egy dolog van a középpontjában, és mélyükön a „Miért nincs elég időnk semmire?” frusztráltsága tombol. De gondoltad volna, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy minden ember más időérzettel rendelkezik? Suzanne B. Phillips pszichológus szerint érdemes alaposabban szemügyre venni az idő kérdését a párkapcsolaton belül, hogy csökkentsük a feszültséget.
A megfoghatatlan idő – akkurátusan mérjük, mégis mindenkinek mást jelent
Nem csoda, ha az idő okozta kapcsolati stressz sokáig rejtve marad, hiszen világszerte annyira tűpontosan mérjük és számontartjuk az idő múlását, valamint a tervezését, hogy képtelenségnek tűnhet, hogy emellett más hiedelmekkel álljunk hozzá. És mégis, nagy hatással van az időhöz fűződő viszonyunkra a kultúránk, a családunk, a társadalmi nemünk és még számtalan egyéb faktor is. Így tehát nem csoda, hogy valóban két teljesen különböző dolgokról beszélhetünk, ha valamelyikünk azt mondja, „hamar végezni fogok a takarítással”: az egyikünknek azt jelenti, hogy negyedóra múlva kész lesz, a másiknak pedig, hogy háromnegyed óra múlva. Mindenesetre egy ilyen apró félreértés is idegeskedéshez vezethet, ha például az elképzelt együtt töltött idő, amelyre a takarítás után kerülne sor, a valóságban fél órával csorbul. Phillips az idő 9 vonatkozását vizsgálja meg, hogy mégis hol csúszhatnak félre a dolgok egyeztetéseinkben, kommunikációnkban.
1. Ismerd meg a saját időérzékedet és a párodét
Ha megérted, hogy saját és párod időérzéke nem ugyanolyan, hanem mindkettő egyedi terméke a családotoknak, a kultúrátoknak, a társadalmi nemeteknek és a kontextusnak, amelyben éppen vagytok, sokkal könnyebben válhattok elfogadóvá egymás iránt. Fellelhetitek hasonlóságaitokat és könnyebben meg tudjátok érteni a különbségeiteket, illetve így könnyebben tudtok egymás idejével számolni, belső óráitokat összeegyeztetni.
2. „Időben” kontra „elkésve”
Ha kapcsolatotokban egyikőtök másodpercre pontosan érkezik mindenhová, míg másikótok rendszeresen elkésik, érdemes elbeszélgetnetek arról, hogy mik a különbségek kettőtök származási családi mintájában, a munka általi leterheltségetekben, a szabadidőtök hiányában vagy szorongásotok mértékében. Például:
- Olyan családból jössz, amely ragaszkodott hozzá, hogy minden fontos családi, iskolai és szociális eseményre jóval korábban megérkezzetek?
- Olyan sok a munka a gyerekekkel, a karrierrel és a háztartással, hogy lehetetlenség minden időpontot betartani?
- Annyira túlterhel a munka, hogy a késésed valójában egy kis kiszakított énidőt jelent számodra?
- Késésed mögött rejtett szorongás lappang, amely megakadályozza, hogy időben odaérj a társasági eseményekre, az orvosi időpontokra vagy az iskolai rendezvényekre?
3. Állítsátok a saját oldalatokra az időt
A kölcsönös kíváncsisággal, megbeszéléssel és megértéssel kezelt időérzékelési különbségek megnyitják a kölcsönösen rugalmas stratégiák felé vezető utat. Például:
- Tudom, milyen sok mindent kell elintézned, hogy összekészülődj: majd én foglalkozom a gyerekekkel.
- Mi lenne, ha kicsit később érkeznék meg a desszerttel? Így lenne egy kis időm leereszteni a buli előtt.
- Mit tehetnénk közösen azért, hogy kevésbé stresszes legyen neked ez a program?
4. Birtokló vagy partnered idejével?
Phillips azt vette észre praxisában, hogy amint összeházasodik egy pár, a felek azt érzik, hogy joguk van megítélni és birtokba venni párjuk idejét, beleszólhatnak a másik időszervezésébe. Nem ritka, hogy ilyen mondatok hangoznak el:
- Egész nap el voltál tanítani. Minek van neked szükséged még egy csajbulira is?
- Hogy tudsz focit nézni a szobában egész nap, amikor kint olyan szépen süt a nap, és kimehetnénk sétálni?
- Tisztában vagy vele, mennyi időre tűntél el a kertben kertészkedni?
5. Ismerjétek fel, hogy mindketten másként használjátok fel az időtöket
Robert Levine kultúrákat átölelő tanulmánya az időről azt találta, hogy az emberek nem vesztegetik el az idejüket, csupán másként használják fel. Érdemes ez alapján átkeretezni párunk olyan időhöz kapcsolódó szokásait, amely a mi szemszögünkből pazarló, felesleges, vagy túl sok időt ölel fel, hátha a másik számára kulcsfontosságú szerepe van ennek az életében, jóllétében:
- Lehetséges, hogy a csajos buli nagyon is szükséges kikapcsolódási, feltöltődési lehetőség?
- Lehetséges, hogy párod a focimeccs nézésben éli ki a számára fontos játékigényét és izgatottságát?
- Lehetséges, hogy amikor párod „elveszik a kertben”, a (Csíkszentmihályi Mihály pszichológus által elnevezett) flow-élményét éli meg, amely pihentető és gyógyító hatású?
6. A gyerekek hatása időnkre
A gyerekek megérkezésével és a szülővé válással kevesebb lesz az énidő és az együtt töltött idő is, megnövekszik az időigényes kötelezettségek száma. Legyen szó akár a 2 hónapos baba hajnali kettő órás keléséről vagy az 5 éves gyerekről, aki nem tud a saját ágyában aludni, vagy akár a 15 éves kamaszról, aki nem érkezik meg időre saját ágyába, a szülőkre sokkal több időbeli kihívás hárul.
7. Vegye át a „mi” az „én” helyét
Egy 2007-es kutatás szerint azok a párok, akik át tudtak nyergelni az „én” perspektívából a „mi” hozzáállásra a terhesség kezdetétől számítva, sokkal inkább képessé váltak arra, hogy a szülőséggel járó rengeteg új követelménnyel lépést tudjanak tartani.
8. Az idő és a „mi” perspektíva
A „mi” perspektíva úgy tud megnyilvánulni a párkapcsolatban az idővel összekapcsolva, ha a pár tagjai figyelnek arra, hogy a másik is tudjon időt szakítani saját magára, és segítik is ebben. Ezzel a hozzáállással mindkettőtöknek több szabadideje lesz végső soron, valamint a párkapcsolati gondoskodás egyik szép példája lehet. Ez például a következőképpen nyilvánulhat meg a hétköznapokban:
- „Majd én elviszem a gyerekeket a fociedzésre. Te nyugodtan szusszanj egyet, kimerültnek tűnsz.”
- „Menj el futni. Nézem a meccset, de a babamonitorra is figyelek közben.”
- „Fent maradok, hogy megvárjam, amíg a gyerek hazaér. Te menj csak aludni, holnap hosszú napod lesz a munkahelyen.”
9. Mi a helyzet az intimitásra szánt idővel?
Gyakran panaszkodnak arra a több intimitásra vágyó párok, hogy egyszerűen nincs idejük a szexre. Phillips szerint jelen korunkban, amikor olyan sok elvárásnak kell megfelelni, tényleg nincs idő a szexre, mégis időt kell rá szánni. Ezenfelül az alábbiakat is érdemes átgondolni:
- Beleestetek pároddal egy olyan rutinba az intimitás kapcsán, amely már nem működik többé?
- Van időtök a túlterheltség mellett megbeszélni, hogy melyik napszakot részesítenétek előnyben a közös intimitás megélésére?
- Lehetséges, hogy olyan feltételezésekbe estetek egymással kapcsolatban, amelyek valójában nem is igazak, ha az intimitásról van szó?
Összességében, a leginkább akkor lehet feloldani a különböző időérzetek okozta stresszt, ha a pár tagjai együttérzéssel, törődéssel és vádaskodás nélkül, nyitottan állnak egymáshoz, hogy megbeszéljék az időhöz köthető súrlódásokat.
