Inadba száll a bátorságod, ha ismeretlenekhez kell odalépned? Rettegsz a társas összejövetelek alkalmával, nehogy meg kelljen szólítanod valakit a tömegben? Az új munkahelyeden igyekszel inkább csendben meghúzódni a sarokban? Szakértők magyarázzák el, miért félsz idegenekkel beszédbe elegyedni, és segítenek, hogyan lendülj át az akadályokon.
Ugyan napjainkban rengeteg ismeretség kötődik online, a leghatékonyabb módszer, hogy új ismerősökre, barátokra tegyél szert, továbbra is az, ha személyesen megszólítasz valakit egy társaságban. Sokan azonban félnek kezdeményezni, és inkább visszahúzódnak zavarukban, ahelyett, hogy nyitnának mások felé.
A Medium szerzője, Boateng Sekyere profi fotós, író és blogger azt fejtegette, mi lehet ennek az oka: írásában két pszichológus-szakértő, Gilliam M. Sandstrom, az Essexi Egyetem munkatársa és Erica J. Boothby, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója megállapításait vette számba, akik három fő félelmet soroltak fel, és arról is értekeztek, miként lehet orvosolni ezeket.
1. Attól félsz, hogy rosszul sül el a beszélgetés
Sokszor azért nem mersz odamenni másokhoz, mert előre bebeszéled magadnak, hogy úgysem lesz jó vége a dolognak – az egész beszélgetés erőltetett, vontatott és kellemetlen lesz, leendő partnered pedig alig várja, hogy vége szakadjon és mehessen a dolgára. A negatív élménytől, a kudarctól való félelem leülepszik az elmédben, és csírájában kiirtja már a gondolatát is annak, hogy kezdeményezz. A megoldás ebben az esetben az, ha összeszeded azokat a pozitív dolgokat, melyeket egy társalgás, majd az ebből adódó új ismeretség nyújthat, illetve – ha voltak ilyenek – a korábbi kellemes beszélgetések emlékeit idézed fel. A rossz gondolatokat hessegesd el, és gondolj arra, ha mégsem sikerülne úgy a társalgás, ahogy szeretnéd, semmi komolyabb következménye nem lesz.
2. Attól tartasz, mások nem akarnak majd veled beszélgetni
„Miért éppen velem akarna bárki is szóba elegyedni? Annyi mindenki van a társaságban, aki sokkal érdekesebb, sőt, értékesebb személyiség nálam!” Az önbizalomhiány szintén gyorsan megöli a kezdeményezőkészséget, és elhiteti veled, hogy nem vagy elég érdekes beszélgetőpartner mások számára – a gátlások ledöntéséhez a saját magadról alkotott képeden kell javítanod, meggyőznöd magad, hogy semmivel sem vagy rosszabb, mint bárki más a teremben. Fontos, hogy minél pozitívabb első benyomást kapjon rólad az, akihez odalépsz: ügyelj a jó megjelenésre, öltözz csinosan, ha társaságba mész, sose akarj kócos hajjal, szakadt ruhában ismeretlenek elé toppanni. Minél jobban érzed magad a bőrödben, annál biztosabb, hogy mások is szívesen ismerkednek meg veled.
3. Azt gondolod, béna beszélgetőtárs vagy
A harmadik leggyakoribb indok, ha nem bízol a társalgási képességeidben: attól félsz, csak dadogni fogsz, alig bírsz majd megszólalni, és ha igen, akkor is rendkívül unalmasnak bizonyulsz, és semmilyen érdekes témát nem tudsz felhozni. A jó hír, hogy ezek a képességek gyakorlással, odafigyeléssel fejleszthetők: nem kell azonnal belevetned magad a társasági élet dzsungelébe, először próbálj meg rövid, pár mondatos beszélgetést kezdeményezni például a szomszéddal, a postással, a pénztárossal, de a tükör előtt is gyakorolhatsz, amíg készen nem állsz az éles bevetésre. Mielőtt odalépnél a kiszemelt beszélgetőpartnerhez, nyugodtan szedd össze a gondolataidat és gyakorold el fejben a beszélgetést – hogyan indítasz, milyen témákat akarsz felhozni, mit reagálsz, ha a másik fél erre vagy arra kormányozza a párbeszéd menetét.
Összességében a legfontosabb, hogy bízz a saját képességeidben és ne félj a kudarctól. Mindkét pszichológus szakember úgy véli, a legnehezebb a kezdeti félelmeken átlendülni: amint sikerült elindítani a beszélgetést, magával ragad az iram és nem ereszt, ezért ne félj beugrani a mély vízbe.
