Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meggyőződésem, hogy sokkal egyszerűbb, letisztultabb és stresszmentesebb lenne az életünk, az egymáshoz való kapcsolódásunk, ha néhány holland szokást mi, magyarok is beiktatnánk az életünkbe. Bettivel csaknem tíz éve találkoztunk utoljára, azóta jó messzire, Hollandiába sodorta az élet, ahol köszöni szépen, nagyon jól érzi magát. Hogy miért? Ő maga mesélte el.
Heintz Bernadett hat éve él a szélmalmok és a tulipánok országában. Elmondása szerint a kulturális és szocializációs különbségek ellenére nagyon könnyen beilleszkedett. Hogy miért? Mert ebben az északnyugat-európai országban az emberek nem köntörfalaznak, amit csak lehet, előre megterveznek, és ha úgy tartja kedvük, akkor akár pizsamában mennek el reggel bevásárolni. Vagyis keretet adnak az életüknek, valamint sokkal inkább tudnak alkalmazkodni a körülményekhez, mint mi.
„Engedem a lelkemnek, hogy örüljön”
„Amikor ide kerültem, az első, legszembetűnőbb reflexióm az volt, hogy nagyon sokat panaszkodtam. Ezt, igaz, nem bántó módon, de többször jelezték is a kollégáim. Hollandiában ugyanis az a szokás, hogy ha valakinek elhagyja a száját egy panasz, akkor azt a beszélgetőpartnere majdnem minden esetben átfordítja valamilyen pozitív gondolatba. Erről azóta is azt gondolom, hogy elképesztő művészet” – kezdi Betti a saját történetét, aki nem tud kibújni a bőréből, hiszen coachként találta meg a helyét Hollandiában, ahol az emberek szerint azért nem jó panaszkodni, mert azzal nem oldjuk meg a problémát, sokkal inkább csak ismételgetjük azt.
„Ha Hollandiában találkozom az ismerőseimmel, biztos lehetek benne, hogy nem a napi gondjaikat fogják a nyakamba zúdítani. Ellentétben velük, mi, magyarok, szeretjük ezeket összegyűjteni, és egy csomagban átadni a másiknak. Itt azonban mindig valami jót mondanak egymásnak az emberek, és, ha más okuk nincs az örömre, akkor örülnek a napsütésnek. Képzeld, ha kisüt a nap, az emberek megfogják a széküket, és kiülnek a járdára, csak úgy, hogy sütkérezzenek.
Ez is egy nagyon jó dolog, és most már én is megállok, akár csak egy pillanatra is, ha napot érzek, hogy felnézzek az égre, és ha csak egy pár másodpercre is, de odatartom az arcomat, és engedem a lelkemnek, hogy örüljön neki.”
Esik? Hadd essen, nem baj, örüljünk neki!
Betti a saját bőrén is megtapasztalta, és támogató szakemberként is tudja, hogy a panasz átfordítása valami pozitív dologba csak az elején jelent nehézséget. A folyamat ugyanis megtanulható.
„Első lépésként vegyük észre, hogy éppen panaszkodunk. Ez már önmagában hatalmas dolog, hiszen van, akinek mindez fel sem tűnk. A következő teendő, hogy a felismerés után a panaszunkban felfedezzük a pozitívumot. Merthogy igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. Mondok egy példát. Ha itt, Hollandiában leszakadt az ég, ami igen gyakori, az emberek már elő sem veszik az esernyőt, úgy indulnak útnak, akár biciklivel is. Bőrig ázva érnek be az iskolába, vagy a munkahelyükre, de ez senkinek nem jelent problémát.
Örülnek az esőnek, mert tudják, az mennyire kellett a természetnek az életben maradáshoz.
Egy idő után, amikor az ember sokat gyakorolja, hogy meglássa, mi volt a jó oldala annak, amiről az imént panaszkodott, akkor előbb-utóbb észrevétlenül le fog szokni a siránkozásról, és sokkal inkább a jó lesz a fókuszban, ami nagyon felszabadító” – mondja Betti, aki a budapesti találkozónkra is zuhogó esőben és biciklivel érkezett, természetesen bőrig ázva.
Tervezd meg az életed! Legyen egy zsebnaptárad!
„Hollandiában már egészen kicsi koruktól az egyszerűségre és a szervezettségre tanítják a gyerekeket, és hihetetlen, hogy a rend milyen keretet tud adni az életüknek. Ez a fegyelmezettség hozzájárul ahhoz, hogy egyszerűbb legyen az életük. Ebben segít nekik még a tervezés is. Itt tanultam meg, hogy nagyon jó, ha akár fél évre is előre tervezek. Tudom, hogy ez nem könnyű, és nem is nagy életcélok kitűzéséről van szó, hanem olyan kisebb megvalósítható feladatokról, amelyeket fél éven belül meg tudok csinálni. Legyen ez egy megbeszélés, egy találkozó vagy egy program, de ezek legyenek benne a naptáramban. Itt mindenkinek van egy zsebnaptára, ami mindig a hollandoknál van, és abban tervezik az életüket, az idejüket. Ez a tervezhetőség eszméletlen nagy nyugalmat ad. Természetesen semmi nem zárja ki a változás lehetőségét, de addig is van egy biztos pont, amihez tudjuk tartani magunkat” – avat be egy újabb olyan holland szokásba Betti, ami az ő életét is jelentősen megváltoztatta.
Ülj biciklire, és kapcsolj ki!
„Nagyon tetszik, és sok szempontból hasznos, hogy Hollandiában szinte kivétel nélkül mindenki biciklizik. Tudom, hogy Magyarország domborzati adottságai mások, de biztos vagyok benne, hogy otthon is többet lehetne használni a kerékpárokat.
Budapesten is egyre több nagyon jól használható kerékpárút van, ezért gyakran megesik, hogy amikor otthon vagyok, biciklire pattanok, mert feleannyi idő alatt érek el A-ból B-be, mint ha BKV-val közlekednék.
Ráadásul nincs stressz, nem kell tolongani a reggeli csúcsban. Hollandiában mindenhová biciklivel járok. Ha messzebbre utazom vonattal, biztos lehetek benne, hogy az állomáson lesz lehetőségem kerékpárt bérelni, és városon belül azzal közlekedni. Ezzel megvan a napi mozgás is. Ráadásul a biciklizés egy olyan ciklikus mozgás, amiről tudjuk, hogy kikapcsol, hiszen közben nem kell gondolkodni, így segít az ellazulásban.”
Az idegenekre is rámosolyoghatunk
„Amit még nagyon szeretek, és gyakran alkalmazok, az a mosoly.
Felszabadító érzés, ahogy az utcán sétálva szemébe nézek egy idegen embernek, és rámosolygok.
Ezt otthon is gyakran alkalmazom, és azt vettem észre, hogy már Magyarországon is egyre nyitottabbak az emberek, mert sokan fogadják a mosolyomat. Javaslom, ha valaki boldogsághormonokat szeretne a szervezetében felszabadítani, mosolyogjon bátran, akár vadidegen emberekre is” – tanácsolja Betti.
+ 1 jótanács: Ne vedd le a pizsamát!
„Mondok még valamit: menj le egyszer pizsamában bevásárolni, próbáld ki, hogy milyen jó érzés! Itt alapvetés, hogy mindenki azt visel, amit szeretne, és ezt imádom. Azokon a napokon, amikor nem kell mennem sehová, csak az utcai cipőt húzom fel, a pizsamára kabátot vagy egy hosszú kardigánt veszek, és így megyek el bevásárolni. Csak azért nem öltözöm át, hogy másoknak jobb legyen a napja. Elég, ha ez enyém jó lesz…”
Természetesen arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a hollandok hogyan látnak minket, magyarokat. Heintz Bernadett ígéretet tett arra, hogy erről is mesél majd a Dívány.hu olvasóinak, akik azt is megtudhatják majd, hogy a hollandok mi mindent tanulnak tőlünk, amitől az ő életük lehet jobb és színesebb.
