Hawaii pizza, bécsi szelet, franciadrazsé – tudtad, hogy semmi közük nincs a nevükben jelzett országokhoz?
Egyes ételeket hajlamosak vagyunk a nevük miatt egy-egy földrajzi helyhez kötni, azonban az esetek jelentős részében semmi közük sincs az adott országhoz vagy városhoz.
A világ legnépszerűbb pizzája a hawaii. Az ananászos-sonkás feltéttel megpakolt, paradicsomos alapú tésztaféléről azt hihetnénk, az óceáni szigetvilág sikeres adaptációja, de nem így van. A hawaii pizza a legkevésbé sem tradicionális eredete ellenére töretlenül tarol az étlapokon, és okoz minden olasz számára viszketést már a gondolata is.
A hawaii pizzát egy kínai szakácsnak köszönhetjük
Akár egy ókori eredetmonda, olyannyira bonyolult a pikáns fogás története. Az 50-es években, Kanadában született meg az első hawaii ízesítésű pizza, ráadásul egy görög étterem-tulajdonosnak, Sam Panopoulosnak, illetve kínai szakácsának köszönhetjük. A Toronto melletti Chathamban megnyílt új étterem tulajdonosa valami különlegeset akart alkotni, és ebben partnerre talált ázsiai származású szakácsában is. A nemzetközi konyhát éppen csak felfedező észak-amerikai városkában már az is kuriózum volt, hogy egy európai konyha nyílt, ráadásul nagy igény volt az ázsiai gasztronómiára is. Panopoulos kifőzdéje sikerrel ötvözte a kettőt.
Panopoulosék autodidakta módon tanultak meg pizzát sütni, és merészen kísérleteztek a feltétekkel is. Saját bevallásuk szerint teljesen véletlenül jöttek rá arra, hogy a sajt, a sonka és az ananász kombinációját mennyire kedvelik a környékbeliek.
A kínai konyhán kívül akkoriban senki nem merte keverni az édeset és a sósat ilyen bátran.
A konyháikra méltán büszke és rátarti olaszokat azonban nem csak a hawaii pizzával sújtja a nemzetközi konyha, a spagettit és a makarónit is meglehetősen félreértelmezzük a csizmán kívül.
Se nem milánói, se nem bolognai
A magyar konyhában két, igencsak kedvelt, itáliai városról elnevezett tésztafélét ismerünk, azonban nyomokban sem valós a köznyelvi elnevezésük. Milánói makarónit ráadásul sehol máshol nem készítenek magyar módon, gombával és hússal, és bizony Bologna lakosai is kikérik maguknak, hogy róluk nevezzenek el egy darált húsos-szószos ételt. Utóbbi városnak van azonban saját húsraguja, amit nem spagettivel, hanem szélesebb metélttel, tagliatellével vagy fettuccinivel esznek, ez a ragù alla bolognese.
Bécs rárepült a rántott húsra
Mi, magyarok, rántott húsnak hívjuk a panírbundás karajszeletet, a bécsiek – és a világ nagy része – Wiener Schnitzelként ismeri. A közkedvelt fogás azonban nagy csúsztatással vált az osztrák főváros nemzetközi gasztroszimbólumává, valójában olasz közvetítéssel érkezett a kora keresztény Konstantinápoly konyhájából Közép-Európa éttermeibe.
Béccsel ellentétben Párizs biztosan kikéri magának, hogy a húsmaradványok formába öntött, finomra darált verzióját a legendás konyhákat vivő francia főváros nevét viseli. A párizsi vagy parizer török, illetve magyar eredettel bír, nevét pedig valószínűleg annak köszönheti, hogy a 19. században a francia konyha éppen nagy hatással volt a hazaira.
Hazudós édességek
A nápolyiról is azt hihetnénk, hogy olasz édesség, és ez esetben nem is olyan mértékű a csúsztatás, mint a fent említett húsos fogásoknál. A tradicionális osztrák édességet a ma is működő Manner cégnek köszönhetjük, amely – ha nem is magát a receptet, de – a mogyorót valóban Itáliából szerezte be a krémes, töltött ostyaszeletekhez.
1898-ban került a boltokba az első adag belőle, népszerűsége töretlen, az elmúlt 150 év során számtalan édességgyártó alkotta meg a saját nápolyiját, így a töltelék eredetére utaló elnevezés mára az egész világon elterjedt, és az sem számít már, ha mogyorókrém helyett citrom vagy vanília van a lapok között.
Szintén semmi köze a franciákhoz a minden gyermek által kedvelt, színes csokis golyóknak, a franciadrazsénak. A franciadrazsét 1964-ben a Dunakaviccsal együtt a Duna Csokoládégyárban kezdték gyártani.
És hogy miért is drazsé lett a finomság neve? Olvasd el ezt a cikkünket, hogy megtudj mindent a töretlenül kedvelt, retró magyar édességekről.
