Óriási népszerűségnek örvendenek manapság a hasonmás versenyek, amelyek során leginkább hollywoodi hírességek civil másait kutatják. Lehetséges, hogy mindenkinek van alteregója a világon?
Az arcunk az egyik legegyedibb része a testünknek, részletgazdag, ami egyéniséggé tesz, és nincs is még egy ugyanolyan belőle, mint amilyen a sajátunk...Vagy mégis? Már több kutatás is készült a dopplegangerek, vagyis hasonmások kapcsán, ugyanis időről-időre megdöbbentő hasonlóságot fedezhetünk fel olyan emberek között, akik nem is rokonok, és nem is ismerik egymást.
A hasonmás versenyek világszerte népszerűek
A hasonmáskeresésből trend is született, amely keretein belül civilek keresik azt a hírességet, akire hasonlítanak. Emellett egyébként a hírességek között is akadnak egyformák, például Margot Robbie és Emma Mackey, akik még poént is csináltak hasonlóságukból, és Emma ezért kerülhetett be a Barbie filmbe is.
Külföldön, az elmúlt hónapokban többféle hasonmásversenyt is rendeztek, keresték Timothy Chalamet, Harry Styles és Paul Mescal hasonmásait is. A civilek kreatívabbnál kreatívabb módon igyekeztek kiemelni azokat a vonásaikat, amikkel kiköpött másaivá válhatnak az adott színésznek vagy előadónak. Minden ilyen versenyen olyan illető nyert, aki tényleg tökéletesen vissza tudta adni a hírességeket.
Egy brit szociológus, Ellis Cashmore szerint az ilyen események remek közösségépítők.
A versenyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a résztvevői kimozduljanak a komfortzónájukból, és új kapcsolatokat építsenek. Olyan emberekkel találkozhatnak, akikkel amúgy talán soha nem sodorná össze őket az élet, pedig sok közös van bennük
– fogalmazott.
Nem csak ilyen direkt szituációkban jöhetünk rá, hogy van-e hasonmásunk, hanem az élet is elénk tárhatja ezt a tényt. Neil Douglas ugyanis, éppen egy esküvőre tartott Írországba, amikor megtalálta a hasonmását. A férfi elmondta,
én voltam az utolsó, aki felszállt a gépre, és volt valaki a helyemen, ezért megkértem, hogy menjen arrébb. Megfordult, és a saját arcom nézett vissza rám.
Neil szerint egy vicces és megdöbbentő pillanat volt ez mindkettejük számára, de a repülő többi utasa is jót derült ezen az egybeesésen. A férfi elmondása szerint kezet ráztak hasonmásával, majd egy közös képet is készítettek, hogy megörökítsék a nagy pillanatot.
A világ bármely pontján lehet hasonmásunk
Kutatók is utánamentek a jelenségnek, hiszen igazán meglepő, és esetenként illúzióromboló is, amikor az emberben realizálódik, hogy talán nem is olyan egyedi az arca, mint azt korábban gondolta.
A legtöbb ember olyan felszínes tulajdonságokra koncentrál, mint a hajvonal, a hajviselet vagy a szemöldök
– fogalmazott Nick Fieller, a The Computer-Aided Facial Recognition Project statisztikusa, akinek megállapítása szerint a szemekre, a szájra és az orra kell odafigyelni, ebben a sorrendben.
Egy másik kutató, Teghan Lucas kicsit merészebb dologra szánta el magát: meg akarta találni egy gyilkos hasonmását ártatlan emberek között. A tudós nagyon pontos adatok alapján dolgozott: a hasonmás-alanyok arcáról méretet vett, és csak a tökéletes egyezést fogadta el. Azt az alanyt például, akinek a füle 59 milliméter – szemben a gyilkos 60 milliméter méretű hallószervével – volt, kizárta a lehetséges hasonmások sorából.
Lucas kísérlete végeztével arra a következtetésre jutott, hogy feltehetően senkinek nincsen pontos hasonmása.
Manel Esteller, spanyol molekuláris biológus 1999-ben kezdett bele egy projektbe, aminek a „Nem vagyok hasonmás” címet adta. A projektben együtt dolgozott egy fotográfussal, a francia-kanadai származásúFrancois Brunelle-lel, aki a kreatív részét vitte a munkának. 200 egymásnak teljesen idegen embert fotóztak le, illetve DNS-mintát is kértek tőlük, amelyet egy törlőkendőn kellett átadniuk a biológusnak.
A világ minden tájáról érkeztek jelentkezők, akiknek az arcát három arcfelismerő rendszeren is átfuttatták, köztük olyanokon is, amelyeket a rendőrségeken és a repülőtereken is használnak. Esteller elmondása szerint nagyon objektív munka volt, nem hagyatkozott a saját véleményére egy esetben sem. Kiemelte, az alanyok között egypetéjű ikrek is részt vettek, akiket ezek a programok nem tudtak megkülönböztetni egymástól.
Azoknak, akiket a program hasonmásoknak ítélt, összehasonlították a DNS-eiket. A vizsgálatokból kiderült, hogy a hasonlóságaik ellenére, nem állnak semmilyen rokoni kapcsolatban, mindössze arról van szó, hogy a genetikai felépítésükben vannak azonos részek.
A genetikai szekvenciák, amelyek olyan tulajdonságokat szabályoznak, mint a csontozat, a bőr pigmentációja és a vízvisszatartás, mind befolyásolják az emberi arc kinézetét. Az emberi genomban ezek a szekvenciák polimorf helyeket tartalmaznak, amelyekben egyetlen bázispár DNS különböző variánsokat tartalmaz a populációban – ez esetben a hasonmások ugyanazokat a variációkat osztották meg
– magyarázta a biológus.
Esteller kutatása szerint tehát egyértelműen lehetséges, hogy legyen egy hasonmásunk valahol a világban. Viszont felhívta a figyelmet arra, hogy a külső hasonlóság ellenére nem biztos, hogy a belső tulajdonságok is ugyanolyanok lesznek.
Különleges oka van annak, miért is lehet ilyen tartós Mona Lisa mosolya. Ebből a cikkünkből megtudhatod, miért.
