A jegygyűrűt ma szinte minden kultúrában a bal kéz negyedik ujján viseljük. Annyira természetesnek tűnik, hogy ritkán gondolunk bele, miért pont ott. A szokás eredete azonban több ezer éves hagyományokhoz és legendákhoz nyúlik vissza, amelyek jóval a kereszténység előtt születtek.
A gyűrű viselésének szimbolikája az ókori civilizációkban gyökerezik, és a szerelem, a hűség, valamint az örök kötelék jelképe lett már azelőtt, hogy a házassági ceremóniák egyházi formát kaptak volna.
Az ujj, amely a szívhez vezet
A gyűrűsujj története az ókori Egyiptomig vezethető vissza, ahol a házasságot nemcsak társadalmi, hanem spirituális köteléknek tartották. Az egyiptomiak kör alakú gyűrűt adtak egymásnak, a forma pedig az örökkévalóságot szimbolizálta – a kezdet és vég nélküli szeretetet.
E hagyomány később a rómaiaknál és a görögöknél is elterjedt, ők azonban még egy romantikusabb magyarázattal egészítették ki. Úgy hitték, hogy a bal kéz negyedik ujjából egy véna vezet közvetlenül a szívhez – ezt nevezték vena amorisnak, vagyis „a szerelem vénájának”. A gyűrű így szó szerint a szívhez kötötte viselőjét.
A kereszténység is átvette a szokást, de más jelentéssel
A kereszténység a gyűrűt a hűség, az isteni szövetség és a házassági fogadalom jelképévé tette. A középkorban a pap az esküvői szertartáson három ujjhoz érintette a gyűrűt – az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében – mielőtt a negyediken megállapodott volna, ezzel is szimbolizálva a kapcsolat szentségét.
A hagyomány eredetét ma már kevesen ismerik, mégis mindannyian ugyanígy tesszük fel a gyűrűt, ahogy az egyiptomiak és a rómaiak is tették több ezer évvel ezelőtt.
Olvasd el a következő cikkünket is: ilyen esküvőt ritkán látni. A brutális monszun sem állította meg az ifjú párt.
