Akár van kisgyermeked, akár nincs, biztosan szembesültél már azzal a ténnyel, hogy egy gyerek bizony hangos. Ez nemcsak a pihenésre vágyó felnőtteket, de a gyerekek szüleit is nagyon zavarja.
Nagyon sok esetben merül fel ilyenkor a kérdés: miért nem nevelik meg a szülők azt a gyereket, hogy csendben legyen? Hát csak rá kéne szólni, és nem fog hangoskodni! Kisgyermekek szülőjeként biztosíthatok mindenkit arról, hogy ezt napjában kétszázszor is megtesszük, de ettől sajnos még egyetlen gyerek sem lett kevésbé hangos. Hogy mi rejlik a folyamatos kiabálás hátterében? Mindjárt kiderül!
Ezért hangos a gyerek
A gyerekek nem éntudattal születnek – hosszú ideig édesanyjuk nélkül nem is képesek önmagukat definiálni, annyira egységes az énképük a szülővel.
4-6 éves koruk körül élénken érdeklődni kezdenek mások iránt, hirtelen érzékelik már azt is, hogyan látja őket a külvilág, egyre inkább tudatában vannak saját érzéseiknek, félelmeiknek.
Arthur Levin szerint a nagyon hangos gyerekek ilyenkor hajlamosak kicsit visszavenni a decibelből: most már értik, mit jelent az, amikor valaki szerint zavaróan hangosak, képesek beleérezni magukat a helyzetbe, és szabályozni is viselkedésüket.
Ez kiskamasz kor előtt, nagyjából nyolcévesen odáig fajulhat, hogy a környezetébe egyre inkább beolvadni kívánó gyermek – még ha korábban ő is volt a leghangosabb az utcában – szinte túl visszafogottá válik.
Az izgatottság velejárója is egyben az emelt hangerő
Jerry Bubrick pszichológus szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyermekek könnyebben lesznek izgatottak, mint mi, felnőttek, ennek pedig hangerejük megemelésével adnak hangot – szó szerint.
Ahogy a kutya farokcsóválással jelzi, ha izgatott, úgy kezd el egy gyerek hangosan beszélni, urambocsá, kiabálni.
„Sok kisgyermek nem tudja kontrollálni a hangerejét. A felnőtt azt hallja, hogy a gyermek hangos, de maga a gyermek ezt nem érzi – csak azt, hogy izgatott” – tette hozzá Bubrick.
A szervi okot is ki kell zárni
Időnként szervi probléma is állhat a jelenség hátterében – ha a gyermek hallásával nincsen minden rendben, mi sem természetesebb, hogy ő maga hangosan fog beszélni, hiszen ezt egyszerűen nem is érzékeli hangos beszédnek.
Ha a hangos beszéd azzal párosul, hogy a gyerek sokszor látszólag nem hallja, amit mondunk neki, érdemes a hallását megvizsgáltatni.
A születést követő, illetve óvodáskori státuszvizsgálatok alkalmával végzett hallásvizsgálat segíthet kiszűrni ezt a problémát, de vannak olyan gyerekek, akik nagyon jól kompenzálják halláskárosodásukat, ezért érdemes résen lenni.
Nem szabad elfeledkezni arról sem, milyen környezetből érkezik a gyermek. Ha otthon sok testvér közt kell érvényesülnie, meglehet, hogy ezt hangerejének megemelésével próbálja elérni – így azt gondolhatja, nagyobb esélye van arra, hogy meghallják majd. Az sem meglepő, ha egy mediterrán kultúrában nevelkedő gyerek hangosabb, mint a mi csemeténk: egészen másként beszélhetnek otthon a szülei.
Ezt próbáld ki, hogy lecsendesítsd!
Mindezzel nem azt akarjuk sugallani, hogy a túl hangosan beszélő gyerekkel semmi tennivalód nincsen. A következő trükköket érdemes kipróbálni, hogy lecsendesítsd egy kicsit:
- Kérd meg, hogy tízes skálán határozza meg, hányasnak éli meg ő a hangerejét. Ha mondjuk, ötöst mond, kérd meg arra, hogy váltson hármasra.
- Találjatok ki közös, elmutogatható jelet, amellyel nyilvános helyen meg tudod kérni arra, hogy legyen halkabb.
- Semmiképp sem kiabálással próbáld őt rávenni arra, hogy csendesebben beszéljen! Inkább nyugodt középhangerővel próbáljuk elcsendesedésre bírni a gyereket.
Mindezen felül türelem kell ahhoz, hogy a gyerekek kicsit csendesebbé váljanak. Ahogyan fejlődnek, úgy maguktól szoknak majd le a kiabálásról, mindenki legnagyobb örömére.
