A tinédzserkor éveit nagyon könnyen megkeserítheti a túlsúly. A legtöbb gyerek számára ugyanis ilyenkor válik először hangsúlyossá az, hogy milyen is ő maga másokhoz képest, illetve hogyan tudja megtalálni a saját helyét. De vajon a pluszkilóktól rosszabb szenvedni, vagy a fogyókúrától?
A gyerekkori táplálkozási szokások megágyaznak annak, miként fog valaki felnőttként viszonyulni az ételekhez. Ezek a jó vagy rossz szokások pedig tinédzserkorban szilárdulnak meg, ami azt jelenti, ilyenkor még nem késő rajtuk változtatni. A megoldás azonban nem a radikális módszerekben – például a divatos fogyókúrás étrendekben vagy a túlhajtós edzésprogramokban – rejlik.
Egy tanulmány megállapította, hogy a 9 éves gyerekek diétáznak, és megbetegítik magukat, csak hogy lefogyjanak
Egy tanulmány megállapította, hogy a 9 évesnél fiatalabb gyerekek esetében már kell számolnunk a falásrohamokkal, és gyakran hánytatni kezdik magukat, hogy lefogyjanak. A tudósok 12 000 gyereket vizsgáltak meg, hogy beazonosítsák, kinél van a legnagyobb a kockázata a veszélyes táplálkozásnak ilyen fiatalon.
Az Egyesült Államok-szerte csaknem 12 000 gyereket vizsgáló, a JAMA Pediatrics folyóiratban közzétett tanulmány kimutatta, hogy 5%-uknak falásrohamai vannak, és mellettük 2,5%-uk olyan magatartást tanúsított, amellyel megpróbálták elkerülni a súlygyarapodást, például túlzott testmozgást iktattak a hétköznapjaikba vagy diétáztak.
A kutatók szerint az étkezési zavarok, köztük az anorexia, a bulimia és a falási zavarok, általában tinédzserkorban kezdődnek, és nehezen észlelhetők gyerekeknél. A tanulmány szerzői szerint azonban az úgynevezett „zavart étkezési magatartások” azonosítása gyermekkorban támpontokat adhat arra vonatkozóan, hogy ki van leginkább kitéve az evészavar kialakulásának.
„Az első fontos megállapítás az, hogy ezek a viselkedések ma sokkal gyakoribbak, mint korábban láttuk”
– jelentette ki dr. Stuart Murray, a tanulmány vezető szerzője és Della Martin, a Keck Orvostudományi Egyetem pszichiátriai és viselkedéstudományi docense.
„Minél korábban tudjuk észlelni ezeket a viselkedéseket, annál valószínűbb, hogy képesek leszünk kezelni őket”
– folytatta Murray.
Vegyük komolyan a rosszul táplálkozó fiúkat is
Annak érdekében, hogy megértsék a gyerekek körében előforduló rendellenes táplálkozás terjedését, a kutatók 11 878, 9 és 10 év közötti gyerek adatait elemezték, amelyeket 2016 és 2018 között gyűjtöttek össze a gyermekek egészségével kapcsolatos legnagyobb, hosszú távú vizsgálat során. A kutatás a szülők zavaros étkezési viselkedésről szóló beszámolóira támaszkodott. Noha ez hagy teret a tévedéseknek, Murray szerint az adatok különböző gyakori témákat tártak fel, amelyek megmutatják, hogy kik a leginkább veszélyeztetettek – és ki kell terjesztenünk annak megértését, hogy kinek van szüksége segítségre.
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az étkezési zavarok túlnyomórészt a lányokat sújtják, de egyre több adat támasztja alá, hogy a fiúk is ugyanilyen sokat küzdenek”
– mondta a szakember.
A korai pubertás és a magas BMI kockázati tényező, de az étkezési zavarok „sokkal összetettebbek”, mint a BMI.
Dr. B. Timothy Walsh, a Columbia Egyetem Irving Orvosi Központjának pszichiátriaprofesszora a téma kapcsán kiemelte, hogy a szülőknek tudomásul kell venniük a kutató azon megállapítását, hogy a pubertás kritikus időszak a gyerekek testképének szempontjából. Az étkezési zavar finom jeleinek észlelése és az óvatos beavatkozás megváltoztathatja a helyzetet.
A fokozottabb szűrés és megfigyelés fontos lenne a megelőzéshez
A tanulmány azt is megállapította, hogy a magasabb testtömegindexszel (BMI) rendelkező gyerekek nagyobb valószínűséggel folytatnak olyan magatartásokat, amelyek megakadályozzák a súlygyarapodást. Vagyis nem meglepő módon a rettenetes diéták a túlsúlyos gyermekeket érintik a legjobban – habár nem csak az ő esetükben gyakoriak.
A szakemberek a kutatás kapcsán azt a következtetést vonták le, hogy a gyakran halálos állapotok elkerülése érdekében fontos kiszűrni és megfigyelni a túlsúlyos gyerekeket.
„A gyermekorvosok és a középiskolák dönthessenek úgy, hogy fokozzák a magas BMI-vel rendelkező és a pubertás korát kortársaik előtt megkezdő gyermekek megfigyelését és szűrését”
– javasolták a kutatók.
A BMI – egy olyan pontszám, amely a magasságot és a súlyt használja az egyén testzsírjának becsléséhez – nem mindig megbízható előrejelzője az egészségügyi eredményeknek. Bár ebben az esetben fontos alapokat adott a kutatáshoz, de fontos azt is tudni róla, hogy nem veszi figyelembe, hogy a súly zsírból vagy izomból származik-e, így nem tudja pontosan megjósolni a legtöbb ember egészségi állapotát.
