Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Pszichológus szakértők hangsúlyozzák, hogy a gyermekek „akarom” kijelentése nem csupán egy hétköznapi szófordulat, hanem az erős belső motiváció, az önállóság és a személyes vágy kifejezése.
„Nem akarom, hanem szeretném!” – hányszor intjük ezzel a mondattal a gyerekeinket? Nagyon helytelenül!Amikor egy gyerek azt mondja: „akarom”, az egy fontos jelzés arról, hogy őt valami belülről hajtja előre, és ezt a motivációt nem szabad elnyomni vagy kijavítani.
A Self-Determination Theory – magyarul önmeghatározás-elmélet – egy pszichológiai modell, amely azt vizsgálja, mi mozgatja az embereket belülről. Az elméletet Edward L. Deci és Richard M. Ryan dolgozta ki, és az egyik legbefolyásosabb motivációs elméletként tartják számon.
A lényege, hogy minden embernek – így a gyerekeknek is – három alapvető lelki szükséglete van, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy jól érezze magát, és egészségesen fejlődjön.
1. Autonómia – az az érzés, hogy én irányítom a saját életemet, én dönthetek arról, mit teszek.
2. Kompetencia – az élmény, hogy képes vagyok elérni, amit szeretnék, és van hatásom a környezetemre.
3. Kapcsolódás – annak a biztonsága, hogy szerető, támogató emberi kapcsolatok vesznek körül.
Amennyiben a ezek a szükségletek kielégülnek, az emberek – különösen a gyerekek – belső motivációval fognak cselekedni. Ez azt jelenti, hogy nem külső jutalmakért vagy büntetés elkerüléséért tesznek valamit, hanem azért, mert belülről érzik fontosnak.
Ez a fajta motiváció sokkal tartósabb és erősebb, mint a külső nyomásra történő cselekvés.
Az „akarom” kifejezés tipikusan ennek a belső motivációnak a jele. Ha egy gyerek kimondja, hogy akarom, az azt mutatja, hogy valamit belülről, saját indíttatásból szeretne megtenni vagy elérni. A Self-Determination Theory alapján éppen ezért fontos, hogy a szülők és pedagógusok ne törjék le ezt a belső hajtóerőt azzal, hogy kijavítják vagy elfojtják, hanem inkább segítsék a gyereket abban, hogy megértse: az akarat mellett szükség van kitartásra, együttműködésre és arra is, hogy néha el tudja fogadni a nemet.
Ez az elmélet tehát tudományosan is alátámasztja, hogy miért nem szabad kijavítani a gyerekeket, amikor azt mondják: „akarom”. Ne oltsuk ki azt a belső lángot, amely a fejlődésének és sikerességének az egyik legfontosabb motorja.
Az akaraterő valóban el tud fogyni? Mi kell ahhoz, hogy felnőttként elérjük a céljainkat – pusztán kitartás és önkontroll, vagy ennél több is? Ha érdekel a téma, olvasd el ezt a cikkünket is.
