Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hydra első pillantásra nem különbözik szomszédaitól. Az Égei-tenger többi szigetéhez hasonlóan itt is fehérre meszelt házak alkotják az utcákat, a levegőben jázminillatot szippantunk, és a tenger kék vizére lélegzetelállító kilátás nyílik. Hydra egyvalamiben azonban különbözik. Olyan, mintha ezen a görög szigeten megállt volna az idő.
A mintegy 2500 lakossal rendelkező Hydra szigetén a görögök öszvérekkel, szamarakkal és lovakkal közlekednek, de a kompról leszálló látogatókat sem taxik várják. Hydra nem véletlenül lett a nyugalom szigete: itt nem tülkölnek az autók, nincsenek dugók és dugóban várakozó ideges sofőrök, miután a szigetről jó ideje kitiltották az autókat. Amióta a gépjárművek hangos zúzását a lópatkók ritmikus dobogása váltotta fel, több művész is otthonra lelt a szigeten.
A sziget, ami visszarepít az időben
Hydra nem véletlenül lett a nyugalom és a szamarak szigete. A tűzoltó- és a hulladékszállító autók, illetve a mentők kivételével szándékosan tiltották ki a motoros járműveket. A korlátozást helyi jogszabályok is rögzítik. Gépjárművek hiányában nemcsak a helyiek, hanem a szigetre érkező turisták is öszvérekkel, szamarakkal és lovakkal közlekednek a kecses és csendes macskaköves utcákon.
Az érintetlenség érzése a déli partvidék békés falujától, a hagyományos kőházakkal díszített Kaminiától egészen a sziget nyugati partján fekvő, érintetlen vizeiről és nyugodt aurájáról híres Mandrakiig jelen van.
A Hydrára érkezők azt érzik, ez egy olyan sziget, amely valóban visszarepít az időben.
Itt mindenki nyugodt, nem siet sehová, a helyiek négylábú társaik kíséretében intézik mindennapi dolgaikat.
Hydra lett az otthona
Jarman 24 évvel ezelőtt járt először Hydrán, amikor az édesanyja elhozta őt a szigetre nyaralni. Ez az utazás végül az egész életét megváltoztatta; eldöntötte, hogy Hydra lesz az állandó otthona.
A negyvenes éveiben járó asszony a 2010-es görög gazdasági válság idején sem érezte azt, hogy el kellene hagynia a szigetet, pedig olyan pénzügyi nyomás nehezedett rá, hogy még az is megfordult a fejében, eladja szeretett lovát, Chloét, hiszen drága mulatság lett a lótartás. Végül úgy határozott, hogy megtartja négylábú társát, és megalapítja lovas túrázó vállalkozását, amely nemcsak Chloét segített megmenteni, hanem hódolhatott szenvedélyének is, megoszthatta a sziget szép tájai iránt érzett rajongását másokkal is. Szenvedélye azóta vállalkozássá nőtt, és egy 12 lóból, illetve tapasztalt lovasokból álló csapat vezeti már a túrákat a sziget ösvényein. Ezek a kirándulások leginkább Hydra kolostoraiba és festői strandjaira vezetnek.
Praktikus oka is van az autómentes életnek
A hagyományos lóvontatású közlekedés nem új keletű a szigeten. Egyrészt hozzátartozik Hydra gazdag örökségéhez, másrészt ezzel fejezik ki a helyiek a fenntartható életmód iránti elkötelezettségüket.
A 18. és 19. században Hydra nyüzsgő tengeri csomópontként virágzott. Ahogyan Görögország többi szigetére, úgy Hydrára is a 20. század hozta el az autós közlekedést, ám a sziget keskeny és meredek utcáin, valamint a sziklás terepeken szinte lehetetlen volt gépjárművel járni. A helyiek emiatt is ragaszkodtak a lovas közlekedéshez, amely az infrastrukturális és földrajzi adottságok miatt sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Idővel ez a szokás teljesen beépült Hydra kultúrájába és az ottaniak életmódjába.
A szamarak és az öszvérek a sziget identitásának szerves részévé váltak, melyeket egy idő után már nemcsak áruk és építőanyagok, hanem emberek szállítására is használtak. Ez a hagyomány pedig a mai napig fennmaradt.
A művészek paradicsoma lett a görög sziget
Az autók hiánya tagadhatatlanul hozzájárult a sziget nyugalmához, ami mindenhonnan vonzotta a művészeket, köztük a neves olasz színésznőt, Sophia Lorent, aki 1957-ben, a Fiú a delfinen című film forgatása közben szeretett bele Hydrába.
De sok híres művész, köztük festők, írók és zenészek látogattak még el Hydrára, vagy éltek a szigeten, akik mindegyike ihletet merített a szép és nyugodt tájból.
Leonard Cohen kanadai énekes-dalszerző az 1960-as években fedezte fel Hydrát, és évekig itt is lakott. A Hydrán eltöltött időt a Bird on the Wire című dala örökíti meg.
A nyugalom szigete azonban nemcsak a híres külföldi, hanem a görög művészeknek is paradicsoma lett. Varázslatos hely ez a munkához, hiszencsodálatosak a színek, gyönyörűek afények, egyedi a hangulat, amely sokakat megihletett már. Itt álmodta és tervezte meg a 2004-es athéni olimpia érmeit Hydra szülötte, Elena Votsi ékszertervező.
