Ha nem posztolod, meg sem történt. Ha nem vagy online, nem is létezel. És még sorolhatnánk. A FOMO fogalmával a magyarok többsége éppen két éve, az azonos című film bemutatásakor találkozott először. Pedig a probléma nem is annyira új keletű, ráadásul tömegeket érint.
A FOMO (Fear of Missing Out) a lemaradástól, kimaradástól, kirekesztettségtől való félelem érzése. Olyan szociális szorongás, amely abból a meggyőződésből fakad, hogy mások szórakoznak, jól érzik magukat, miközben mi nem vagyunk jelen. Ez az érzés erősen összefügg az intenzív közösségimédia-használattal, és a vággyal, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk mások tevékenységével. Azaz naphosszat böngészve ismerőseink Facebook- és Instagram-képfolyamát, hamar hatalmába keríthet mindannyiunkat.
„A FOMO azt a pillanatot is jelöli, amikor rádöbbenünk arra, hogy nem fér bele minden az időnkbe. Döntenünk, választanunk kell. Egyik döntés mellett elköteleződünk, míg másokról épp emiatt kell lemondanunk” – magyarázza Karsai Szilvia pszichológus.
Tehát ha úgy érezzük, kimaradunk valamiből, az nem véletlen. Az érzést a tinédzserek és a fiatal felnőttek közül szinte mindenki megtapasztalta már, de a közösségimédia-használati szokások terjedése miatt az idősebbek számára sem teljesen ismeretlen.
Annyit érsz, ahány lájkod van
„Mindannyian használjuk valamelyik közösségi oldalt, ráadásul elég gyakran, így ha ismerőseink valami vonzó dolgot csinálnak, netán együtt vannak valahol, egyből tudhatunk róla – kezdi Molnár Sára, egyetemi hallgató, a Pszichodiák Alapítvány önkéntese. – Ha minket éppen nem hívtak meg erre a programra, természetes, ha rosszul érezzük magunkat. Egyre gyakoribb érzés a kimaradástól vagy lemaradástól való félelem a korosztályomban, de szerintem ez valamiképp személyiségfüggő is. Engem például borzasztóan tud zavarni, ha a baráti társaságom nélkülem iszik meg egy kávét vagy tölt el egy délutánt a városban, főleg, ha ezt ki is posztolják” – meséli Sára. Azt is hozzáteszi, hogy nagyon sokuk hangulatát képes elrontani egy Instagram-történet vagy Facebook-poszt, és akár problémát is okozhat a baráti kapcsolataikban. „Ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy valójában nem is lenne probléma, ha nem létezne közösségi média, hanem mindenki együtt lógna valahol a városban, és nem a posztjaink vagy lájkjaink száma határozná meg a népszerűségünket.”
Mit tehetünk ellene?
Karsai Szilvia és a Pszichodiák Alapítvány ezért rövid és hosszú távú javaslatokat fogalmazott meg, hogy minél inkább elkerülhessük a FOMO-t. A rövid távú intézkedések persze nem szüntetik meg a FOMO gyökerét, de átmenetileg már azok is tehermentesíthetnek bennünket. Például ha keretet szabunk a telefon nézegetésének. Azt ajánlják, időnként iktassuk ki az értesítéseket, és ne tartsuk mindig kézközelben a készüléket, inkább legyen egy kijelölt helye a lakásban, munkahelyen.
Hosszú távon pedig a pszichológus azt javasolja, ismerjük meg alaposabban a vágyainkat, céljainkat, értékrendünket, erősségeinket, és azonosítsuk azokat a szituációkat, amelyek valóban felpezsdítenek, mozgásban tartanak minket, flow-élményt nyújtanak számunkra.
A recept: önismeret, jelentudatosság és valódi, tartalmas emberi kapcsolatok
Tegyünk fel magunknak három kérdést, és próbáljuk őszintén megválaszolni.
- Gyakran nézegetem, ki mit csinál, milyen jól érzi magát, miközben én egy szobában mobilozok?
- Nyugtalanít, amikor rádöbbenek, hogy a barátaim jól érzik magukat nélkülem?
- Még szabadság alatt, saját program közben sem tudok kikapcsolni, mert másokat csekkolok az Instán?
Ha megvannak a válaszaink, elkezdhetjük a tudatosabb munkát magunkon. „Naplózással sokat tehetünk azért, hogy felismerjük, mely szituációk váltanak ki belőlünk FOMO-t, és mely élményekben tudunk igazán megmerítkezni – mondja Szilvia. – Ha megtaláljuk azokat az élethelyzeteket, társaságokat, amelyek hozzánk valóban passzolnak, már nem fog bántani, ha kimaradunk egy bennünket amúgy egyáltalán nem boldoggá tévő élményből. Legyünk önmagunkkal gondoskodók, kedvesek és elfogadók.” A szakértő szerint az is nagyon fontos, hogy figyelmünket mindig a pillanatnyilag végzett tevékenységünkre fókuszáljuk, azaz valóban jelen legyünk akkor és ott, amikor és ahol éppen vagyunk, vegyük észre az örömet abban, amit csinálunk.
A közösségi oldalak pedig nagyon is hasznosak tudnak lenni a kapcsolataink szempontjából, de érdemes nem csupán nézegetni az ismerőseink oldalát, hanem váltani is velük néhány szót, még inkább találkozni, közös programokat csinálni. Ez árnyalja a róluk és a kalandjaikról elképzelt képünket, erősíti az összetartozás élményét, valamint emlékeztet arra, hogy amit a közösségi médiában látunk, az nem feltétlenül a valóságot mutatja.
