Ha azt mondják nekünk, hogy képzeljünk el egy piros elefántot, a legtöbbünk elméjében egyből megelevenedik a furcsa színű állat képe. Azonban léteznek olyanok is, akiknek a képzeletében erre az instrukcióra a nagy semmi jelenik meg. Hogyan lehetséges a hagyományos értelemben vett képzelet nélkül élni? És mi pontosan az afantáziának nevezett furcsa állapot?
Az afantázia egy különleges és igencsak ritka rendellenesség. Mindössze az emberiség 2-3 százalékát érinti. A hagyományos képzeletünk úgy működik, hogy szavakban és képekben is meg tudnak jelenni a gondolataink, tehát ha arról fantáziálunk, milyen jó lenne majd idén nyáron a tengerparton koktélozni, akkor ennek a képe is kirajzolódik az elménkben. Az afantáziában érintetteknek viszont nem. Ők ezek nélkül a belső képek nélkül gondolkodnak és fantáziálnak. Mint a számítógép, amely tudja, mi fut rajta, csak éppen nincs képernyője, amin megjelenítse azt.
Az eltűnt képzelet nyomában
Az afantáziásoknak tehát van fantáziájuk, csak nem a hagyományos értelemben véve.
A belső képeket képtelenek elképzelni.
Ezek a belső képek segítenek minket például olvasás közben, amikor el- vagy beleképzeljük magunkat a történetbe. És akkor is, amikor gondolkodunk, tervezgetünk, ábrándozunk, mások történeteit hallgatjuk, vagy egész egyszerűen csak emlékezünk. Gondolataink képpé formálódnak. Ám nem mindenkiben.
Mivel belső képeink megismerése nem egyszerű feladat, az idegtudomány mindössze alig 140 éve vizsgálja az afantázia jelenségét. Ezen a néven és pontosabb leírással pedig alig néhány éve hivatkoznak csak rá.
Az afantázia tehát kép nélküli képzeletet jelent,
azonban többféle módon is megjelenhet. Afantáziásnak tekinthető olyan személy is, aki nem tud tudatosan képekben emlékezni, de az álmaiban például vannak képek, és olyan személy is lehet afantáziás, aki egyáltalán nem képes képekkel emlékezni, gondolkodni, sem szándékosan, sem önkéntelenül, például az álmaiban.
Hogyan vizsgálható a fantázia nélküli élet?
Az afantázia viszonylag nehezen ismerhető fel, hiszen általában nincs tudásunk arról, hogy a többi ember hogyan és miként gondolkodik, és nem is feltételeznénk alapesetben, hogy esetleg másképpen jeleníti meg a képzeletében ugyanazt az élményt, emléket vagy gondolatot, mint mondjuk mi.
Az, hogy valaki el tud-e képként képzelni valamit, a binokuláris rivalizálás próbájával vizsgálható. Ilyenkor egy időben két különböző kép érkezik a szembe, és felváltva látjuk a két képet. Ha valaki nem afantáziás, akkor a két szembe egyszerre érkező két különböző színű kép mutatása előtt az egyik színt maga elé képzeli, így a következő képpár felvillantásakor inkább az előtte elképzelt színűt látja meg. Ennek alapján megállapítható, hogy kik azok, akik afantáziások, tehát akik valóban nem alkotnak képet agyukban.
Vajon téged is érint az afantázia?
Mivel azt nagyon nehéz megismerni, hogy kinek mennyire élénk és képekkel teli a belső világa, elképzelhető, hogy az utcán még bőven sétálnak olyan emberek, akik afantáziások, csak egész egyszerűen nem tudnak róla. Ezzel az online kitölthető teszttel azonban mindenki kiderítheti, hogy vajon érintett-e az afantáziában. A teszt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Kutatólaboratóriumának afantáziával foglalkozó kutatócsoportjának a mérőeszköze. Ide kattintva pedig további kérdőíveket találhatunk, amelyek segítik a képzeletünk működésének alaposabb feltérképezését.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
