Sok tévhit terjed az evolúciós pszichológiáról – ezeket oszlatja el az amerikai professzor az öt alapelv ismertetésével.
A megérteni vágyás nagyszerű mozgatórugója kíváncsiságunknak, amely felfedezéseink felé sodor minket. Mindenki másként áll hozzá a világ megfejtéséhez, értelmezéséhez, más érdeklődési terület vagy szemléletmód ösztökél előre bennünket. Az evolúciós pszichológia olyan lencsén keresztül szemléli és próbálja megérteni az emberi viselkedést, amely a régmúlt nyomait törekszik letapogatni modern életünkben: a viselkedési, érzelmi és szociális stratégiáink túlélésünk és szaporodásunk valószínűségét növelő funkcióját vizsgálja meg. Glenn Geher, egy amerikai egyetemi pszichológiaprofesszor összeszedte az evolúciós pszichológia öt alapelvét, hogy eloszlassa a terület kapcsán elterjedt tévhiteket, mint például, hogy csupán a nők és férfiak viselkedése közötti eltérésekről szólna ez az irányzat.
1. Végső soron a természetes kiválasztódásból ered a viselkedés
Az evolúciós pszichológia gondolati magja, hogy a természetes kiválasztódás alakította ki az emberi viselkedés nagy részét. Például számos fiziológiai és viselkedésbeli reakciónk van, amelyek fenyegetés hatására jelentkeznek: ez az „üss vagy fuss” válaszreakciónk, amely mind a testet, mind az elmét mozgósítja, hogy szembenézzünk az adott fenyegetéssel, amelynek nem kell felérnie egy kardfogú tigris támadásának veszélyével, ugyanis agyunk az udvariatlanságot is fenyegetésként éli meg. A természetes kiválasztódáson alapuló elemzések segíthetnek jobban megérteni az emberi viselkedés jellemzőit attól kezdve, hogy miért kedveljük azokat az ételeket, amelyeket, azon át, hogy miért olyan stresszes a párkapcsolati hűtlenség, egészen odáig, hogy miért fordul sok ember a vallás felé.
2. A szaporodási sikeresség a mozgatórugója mindennek
Talán meglepően hangzik, hogy a szaporodási sikeresség még a túlélésénél is fontosabb, és nem egyenrangú vele, azonban mégis ez Darwin elméletének üzenete (kérdéses, hogy az azóta elismertté vált aszexualitásra mit mondana Darwin, hogyan illesztené be elméletébe). Lényegében őseink azért váltak az őseinkké, mivel olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek elősegítették saját szaporodási sikerüket. Az evolúciós folyamatok nem arról szólnak, mi a legjobb a fajtánknak, hanem az, hogy az egyén szintjén milyen tulajdonságok teszik lehetővé a szaporodási sikert. A túlélést csupán a szaporodás eszközeként tekinti az evolúciós pszichológia.
3. Modern viselkedésünket őseink életkörülményei máig meghatározzák
Érdemes visszatekinteni egy adott organizmus speciális környezeti körülményeire, ha szeretnénk megérteni, miért teszi azt, amit tesz, hiszen az élőlények általában speciális ökológiai körülmények között fejlődnek hosszú-hosszú időn keresztül, tehát azokhoz a feltételekhez kellett igazítaniuk életben maradási stratégiáikat. Az emberi evolúciós történelem szerint őseink kis nomád csoportokban éltek az afrikai szavannán, ahol gyakori volt a szárazság és az éhínség. Ebből következően az egész napi fizikai aktivitás létfontosságú volt, csakúgy, mint a kis csoporton belüli kapcsolatfenntartás. Ezek a feltételek máig meghatározóak pszichológiailag. Például, a kis létszámú csapatban élés miatt fontos túlélési eszköznek számított a pletykálkodás, amelyet napjainkban is előszeretettel űzünk megváltozott funkciójával, amely közösség-összetartó erőként is hasznos lehet.
4. Fejlett pszichológiánk központi eleme a rugalmas viselkedés
Az evolúciós pszichológia egyik alapvetése, hogy az elménk és viselkedésünk rugalmas, nem kötött. Fejlődésünk során a környezet sajátosságaihoz igazodunk, például ezért van az, hogy egyesek „gyors”, míg mások „lassú” élettörténet-stratégiát alakítanak ki magukban. Az előbbi csoport tagjai rövid élettartamra számítanak az alapján, hogy felnőve mit tapasztaltak maguk körül: instabilitást és erőforráshiányt. Az utóbbiak pedig, mivel stabil környezetben nőttek fel, azt feltételezik, hogy hosszú ideig fognak élni, és ekként szervezik, tervezik életüket.
5. Az evolúciós szemlélet az emberi élet minden részére vonatkoztatható
Általánosságban elmondható, hogy az evolúciós pszichológusok nem csak az emberi tapasztalás egy szeletére vonatkoztatják ezt a hozzáállást, mint amilyen az érzelmi rendszer vagy a párválasztás. Az emberi élet minden részére alkalmazzák, legyen szó háborúról, szerelemről, oktatásról, politikáról, szociális interakciókról, mentális, fizikai egészségről vagy bármi másról.
Összességében Geher szerint az evolúciós pszichológia arra szolgál, hogy a természeti világ részeként értelmezze az emberit. Véleménye szerint ez segíthet abban, hogy jobban megértsük saját magunkat és a világban betöltött szerepünket. Így legközelebb, ha felhúzod magad valaki gorombaságán, gondolj arra, hogy az evolúciós pszichológia szerint azért teszel így, mivel veszélyforrásként fogja fel az agyad ősi része, és használd fel ezt a tudásodat arra, hogy ne ősember módjára reagálj.
