Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Olyan szárazság söpört végig Európán a klímaváltozás miatt, hogy a legutóbb 2018-ban, 2015-ben és 2003-ban előbukkanó éhínségkövek ismét láthatóvá váltak.
Ijesztő méreteket öltött az idei nyári szárazság Európában is. Azonban nemcsak a mediterrán országokat sújtotta a vízhiány és az elképesztő hőség, hazánkban is megéreztük a klímaváltozás kemény következményeit, és Közép-Európa is megsínylette ezt az évszakot. Olyannyira kiszáradtak Európa folyói, hogy meglepő dolgok bukkantak elő medrükből, amelyek eddig elrejtve maradtak régi római táboroktól kezdve szellemfalvakon át második világháborús hajóroncsokig. A tudósok szerint az elmúlt 500 év legsúlyosabb szárazsága lehetett az idei, amely még őseink baljóslatú, kőbe vésett üzeneteit is a felszínre emelte. Felmenőink figyelmeztetése nem sok jót ígér.
„Amikor megpillantasz, törj ki zokogásban”
Nem csak a Balaton száradt ki annyira idén nyáron, hogy iszapszigeteket kreáljon néhány helyen a part közelében a csökkent vízmélység, és nem csak a Velencei-tó döntött meg negatív rekordot negatív rekord után sekélységével. Közép-Európában sem várt semmi jó a folyók vízszintjére, ennek hatására pedig előbukkantak őseink éhínségkövei is, amelyeket a legborzasztóbb szárazságok idején véstek kőbe, dokumentálva a szörnyű éhínséget, amelyet a vízhiány okozott az életükben.
Viszonylag kis területen belül helyezkednek el az éhínségkövek. A német–cseh határ két oldalán lévő Elba-szakaszon több mint kéttucatnyit találtak. A Rajnában is van néhány belőlük, különösen a német–svájci határ közelében lévő Konstanzi-tónál és közelében, valamint a németországi Mosel és Weser és egyéb kisebb folyókon Északnyugat-Svájcban.
A leghíresebb éhínségkő mélyről feltörő kétségbeeséssel figyelmezteti olvasóját a közelgő nehéz időkre: „Amikor megpillantasz, törj ki zokogásban” – szól az 1616-os felirat a cseh Děčín városában. Korábbról is bukkant már elő intő jelként hátrahagyott véset. A 20. század elején, 1904-ben a Trebatsch nevű falu mellett a Spree folyóban olyan feliratra bukkantak, amelynek alkotója jövőbeli sorstársaival empatizálva örökítette meg balsorsát: „Amikor újra meglátod ezt a követ, sírni fogsz, annyira sekély volt a víz 1417-ben.” Az éhínségkőtrendet azonban már korábban elkezdték. A német Pirna városi archívumában megtalálható egy feljegyzés arról, hogy találtak a közelben egy 1115-ös feliratú éhínségkövet is, bár sajnos azóta már nem ismert a pontos elhelyezkedése ennek a majdnem egy évezreddel ezelőtti tárgyi emléknek.
Európa szárazság sújtotta történetét örökítették meg az éhínségkövek
Időközben több éhínségkövet is eltávolítottak az eredeti helyükről, például mert veszélyeztették a hajóforgalmat. Ugyan a legtöbb feliratot a 15–19. században vésték fel, 2018-ban a Greenpeace is beszállt a hagyomány fenntartásába, és ott hagyták kezük munkáját a Magdeburg melletti Elba-szakasz egyik kövén: „Amikor látsz engem, a klíma válságban van.”
Régebben, a globalizált mezőgazdaság évei előtt, az európaiak is saját bőrükön tapasztalhatták meg a szárazság kíméletlen hatásait, hiszen nagy éhínséget hagytunk maguk mögött. Napjainkban a világ kukoricatermelésének 24 százalékáért, a rizstermelés 50 százalékáért, míg a búzatermelés 30 százalékáért Kína és India felelnek, és pont ezeket a régiókat sújtja a leginkább a globális felmelegedés. Tehát ki tudja, lehetséges, hogy érdemes lenne hallgatnunk őseink figyelmeztetésére, és észbe kapnunk, mekkora slamasztikába kevertük magunkat a környezet szennyezésével.
