A szívműtéten fiatalon átesett nő a posztoperatív rehabilitációs szakaszban napokig viselt hétköznapi tevékenységei alatt szívvizsgálatokat végző gépet. A kardiológus az eredmények kiértékeléseként a folyamatosan rögzített értékek kapcsán érdekes dologra bukkant. A napokon át tartó mérés bizonyos időszakokban jelentős eltérést, kiemelkedő javulást mutatott, így megkérdezte: mit csinál péntek délutánonként? Ideális a szívének, azt csinálja többet!
A fiatal belga nő péntekenként egy női kórusban énekel, ahol a közös élmény és a zeneszó mellett légzésgyakorlatokat végez, lelkileg megkönnyebbül, és nem utolsósorban kórustársai és magyar származású karvezetője között kiváló társaságban van.
A zene egészségre gyakorolt, jótékony hatása régóta ismert és klinikai vizsgálatok által igazolt. Hangszeren ugyan kevesen játszanak maguk is élvezetet nyújtó szinten, de már a passzív zenehallgatás is kifejti kedvező élettani hatásait. Ugyanakkor, ha aktívan hozzájárulhatunk a hangzáshoz, ha magunk is résztvevőként léphetünk fel, nemcsak a zene élményét éljük meg intenzívebben, de más agyi területeket aktiválunk, és más hormonokat szabadítunk fel. A közös éneklés orvosilag is bizonyított jótékony hatásairól Hilde Vandeputte kórusvezető, zenetanárt és zeneterapeutát kérdeztük, aki Belgiumban évtizedek óta női, férfi-, vegyes felnőtt és népes gyermekkórusok vezetőjeként nagy tapasztalatra tett szert a területen, amelyet terápiás célokra is kamatoztat.
Az éneklés jótékony hatásai
A hangos (közös) éneklés erősíti a tüdőt, szabályozza a légzést, elősegíti az úgynevezett „teljes légzést”, ami jót tesz a szív mellett a hasüregi szerveknek is. Ellazítja a vegetatív idegrendszert, oldja a stresszt. Fokozza a pihentető alváshoz szükséges melatonin és a sebgyógyulásért is felelős oxitocin hormon termelését. Serkenti az agyban az endorfin előállítását, és jelentősen képes erősíteni a szívet. Az idegrendszerre gyakorolt kedvező hatásain keresztül a kognitív képességekre, a memória teljesítményére és a beszédközpontra nézve is fejlesztően hat.
A családi projekt
A zenepedagógus Hilde családjának minden tagja elkötelezett a zene mellett, nemcsak komoly tisztséget betöltő állatorvos férjét dirigálta férfikórusban hosszú éveken át, de mindhárom gyermekük is játszik hangszeren. Középső lánya hárfaművész és hárfatanár lett, aki többek között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is képezte magát. Anya és lánya, kórusvezető és hárfatanár, közös álmukat valósítják meg, amikor együtt zenélnek. A hárfaművész Heleen évek óta visszatérően koncertet adott egy demenciaközpontban, ahová 2017-ben édesanyját is meghívta egy közös, énekléssel kísért hangversenyre. A meglepően pozitív fogadtatás és gyümölcsöző eredmények kapcsán módszerüket azóta sikeres projektté változtatták.
Alzheimeres és demens betegekkel való közös zenélésük során arra lettek figyelmesek, a passzív zenehallgatás megnyugtatja őket, és harmonikus állapotba kerülnek tőle, a közös éneklésre pedig még intenzívebb reakciókat kaptak válaszul.
Elhivatottság
Amikor az Alzheimer-kórban vagy demenciában szenvedő embereknek általuk is ismert könnyű gyerekdalokat énekeltek, és sikerült őket mozgásra bírni, azt találták, hogy az éneklés és a táncolás érzelmeket vált ki belőlük, mosolyogni, nevetni látták a régóta rezignált betegeket. Ez felnyitotta a zenetanárok szemét, és Hilde Vandeputte zenei válogatást állított össze olyan dalokból, amelyeket legtöbben még gyermekkorukból ismertek, és amelyektől joggal várta, hogy ismerős dallamokként éneklésükbe be is tudnak kapcsolódni.
„Fantasztikus érzés látni, hogy ezek az emberek alkalomról alkalomra nyílnak ki, reagálnak a zenére, és fokozatosan tér beléjük vissza az élet” – fogalmaz Hilde.
A terápiás foglalkozások alatt nemcsak ők figyelték a résztvevő tagokat, de a családtagok is rögzítették tapasztalataikat szeretteikről, amióta azok e foglalkozásokon részt vettek. Legnagyobb eredményeik között szerepel, hogy azok a betegek,
akik évek óta nem beszéltek, a közös zenélés, éneklés és táncolás hatására maguk is énekelni kezdtek.
Siker és büszkeség
„A tapasztalt siker kapcsán kiterjesztettem a projektet, a Covid elmúltával pedig iskolákba, idősotthonokba, demenciaközpontokba kezdtük járni. Nemcsak nagyszerű érzés átélni, ahogy a meglátogatott idős és gyakran beteg embereket harmónia önti el, mozognak a zenére, mosoly ül ki felderült arcukra, reagálnak a dallamokra, aki tud, csatlakozik az énekléshez is, ami visszahozza őket az életbe, de a környezetükben élők és a közös énekléseken részt is vevő családtagok is megerősítették a foglalkozások pozitív hatását szeretteiken. A magukba zárkózott betegek kivirulnak, életjeleket mutatnak, megnyílnak, örülnek, énekelnek, mozognak. A szívbeteg kiegyensúlyozottan lélegzik, bátran és szabályosan veszi a levegőt” – meséli a zeneterapeuta.
