Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Leszbikus nőként speciális helyzetben voltam, amikor felfedeztem a szexualitást. Mivel másfél-két évtizeddel ezelőtt jóformán semmit nem lehetett hallani a nők közötti azonos nemű szexről, nem voltak fogódzóim (félelmetes érzés), ugyanakkor sokkal kevesebb káros hiedelmet kellett leküzdenem, mint másoknak. Később közvetlenül is tapasztaltam, hogy azok a szerelmeim, akik heteró kapcsolatokból jöttek, mennyi szorongást halmoztak fel magukban az ártalmas társadalmi tanítások miatt. Ezek elengedésében segít egy nemrég megjelent fantasztikus könyv, Emily Nagoski Úgy, ahogy vagy című munkája, amely tudományos alapokon, de színes metaforákon és történeteken keresztül, közvetlen stílusban vezeti be olvasóját az önfeledt szexualitás pszichológiájába. Minden nőnek ajánlom, és azoknak is, akik szexelnek velük.
„A középkori anatómiai leírások a női külső nemi szervet a »pudendum« elnevezéssel illetik. A szó a latin pudere igéből származik, amely azt jelenti, hogy »szégyell, szégyenkezik«”– olvasom döbbenten Emily Nagoski Úgy, ahogy vagy című könyvében. Ezek szerint a legkorábbi időktől fogva olyan képzetek tapadnak a testünkhöz, amik alapján szégyenkeznünk kellene miatta.
Erről eszembe jut, mennyi ismerősöm gondolta azt tini korában, hogy a szeméremteste nem szép, nem normális, csak azért, mert a belső szeméremajkai túlnyúlnak a külső ajkakon. A pornófilmekben nem ezt látták, hanem azt, hogy az ideál a behúzódó, egyenletes színű – egyébként ritkábban előforduló – labia.
Legyen szó a nemi szervükről, a testükről, a vágy kialakulásáról vagy az orgazmus eléréséről, a nők rengeteg mindenről azt tanulták meg, hogy csak egy bizonyos módon elfogadható. Leginkább azon a módon, ahogy az a férfiaknál megszokott, hiszen a tudósok a női szexualitást sokáig a férfi szexualitás analógiájaként képzelték el. Nagoski könyve megkérdőjelezi a férfiak (vagy bárki más) szexualitásának alapértelmezettségét, és arra bátorít, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. Mert csodálatos vagy, szép és normális – a világ az, ami nem működik megfelelően.
#1 Ha be akarsz indulni, ne csak a gázt taposd
A Nagoski-könyv által bemutatott egyik legfontosabb elmélet Erick Janssen és John Bancroft nevéhez fűződik. Ők voltak azok, akik a ’90-es évek végén előálltak az ún. kettős kontroll modellel. A teória azt mondja, hogy a szexuális reakció két különálló rendszer egymásra hatásával jön létre. Az egyik a serkentő rendszer, a gázpedál, amely figyeli a külső és belső környezetet (gondolatokat, érzéseket, emlékeket) és erotikus ingert keres. A másik a gátló rendszer, amely potenciális fenyegetések után kutat és kétféle funkciót lát el.
Egyrészt befékez, ha a közvetlen környezetben veszélyt tapasztal (például rátok nyit a gyerek). Másrészt idetartoznak magával az aktussal (lesz-e orgazmusom, jó vagyok-e a másiknak) és a saját testünkkel kapcsolatos félelmeink. Ha utóbbiból sok van, az olyan, mintha behúzott kézifékkel akarnál száguldozni. Teljesen természetes, hogy eltérünk abban, hogy ki-ki mennyire érzékeny a serkentésre és a gátlásra. Ha a biológiai mechanizmusokat nem is tudjuk megváltoztatni, az rajtunk múlik, hogy milyen ingerekkel vesszük körül magunkat.
#2 Hozz létre szexpozitív kontextust
Nem mindegy, mennyi erotikus inger van a mindennapjainkban, ahogy az sem, egyáltalán mit kezel erotikus ingerként a serkentő mechanizmusunk. A kutatások alapján Emily szép számmal sorol fel erotikus ingereket. Ilyen lehet a szerelem, az érzelmi kötődés, a másik felénk irányuló figyelme, az ábrándozás, a saját vagy a partnerünk izgalmi állapotának észlelése, a vizuális hatások, a romantika, a sugdolózás, az illatok, a tánc, a közös fürdő, a masszázs. Ugyanakkor a kettős kontroll modell alapján tudjuk, hogy az erotikus reakcióhoz, a vágyhoz nemcsak arra van szükségünk, hogy szexi ingerekkel vegyük körül magunkat. Lehet a párunk hihetetlen vonzó, szerethetjük bármennyire, ha szorongunk, kimerültek vagy stresszesek vagyunk, nehezen fogjuk megkívánni a szexet.
A kontextushoz ugyanis nemcsak a külső ingerek tartoznak, hanem a belsők is: az a tudatállapot, amiben vagyunk. A kontextust alakító tényezők zöme ráadásul nem közvetlenül a szexualitáshoz kapcsolódik. Jobb szexet szeretnél? Akkor fontos, hogy úgy rendezd be az életedet, hogy kevesebb legyen rajtad a nyomás, többet tudj pihenni. A traumák feldolgozása, a testeddel kialakított pozitív viszony, a pároddal való kommunikáció és biztonság olyan faktorok, amelyek alapot teremthetnek az örömteli szexhez.
#3 A nemi szervi reakciók nem „őszinték”, hanem automatikusak
Nagoski kiemelten foglalkozik az összhanghiány jelenségével is. Az egyik vizsgálat, amit leír ezzel kapcsolatban, azt találta, hogy a nőknél átlagban mindössze 10 százaléknyi átfedés volt a személy nemi szervének mérőműszerekkel mért állapota, izgalmi szintje, valamint az illető szubjektív megélését rögzítő adatsor között (a résztvevők videókat nézegettek). Tehát például amikor valaki pornót néz, ha nem is tetszik neki, amit lát, mutathat merevedést, nedvesedést. Vagy amikor valaki ellen nemi erőszakot követnek el, és az áldozat nedvesedést, netán orgazmust tapasztal, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy akarta vagy élvezte az aktust. Puszta reflex. A nemi szervi reakciók csak annyit jelentenek, hogy az érzékelt ingerek összefüggésben állnak a szexszel, de nem árulják el, mire vágyik „őszintén” a nő. De sajnos ezt kevesen tudják, így sokan hihetetlen mértékű szégyent őriznek magukban amiatt, hogy olyan szexuális ingerre reagált a szervezetük, amit ők nem akartak, nem tartottak helyesnek, nem tetszett nekik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szexre nem a test ad konszenzust, hanem az elme. Tudni akarod, hogy a másiknak jólesik-e az, amit csinálsz? Kérdezd meg tőle, és fogadd el, amit mond. Az összhanghiány fordítva is megmutatkozhat: amikor valaki kívánja a szexet, de nem nedvesedik. Ha nincs nyomás alatt, és tényleg kíván téged, hidd el neki, és használjatok síkosítót.
Ki Emily Nagoski?
Nagoski eredetileg agykutatónak készült, ám érdeklődése hamar a szexuálpszichológia felé fordult. 1995 óta tart előadásokat és foglalkozásokat szexedukáció, prevenció, kommunikáció és stresszkezelés témákban, dolgozott a delaware-i és az indianai egyetemeken, valamint a Smith College-en. Bő két évtizede tevékenykedik szextanácsadóként, kliensei főleg cisznemű nők (akiknek a születéskor kijelölt neme és a nemi identitása megegyezik) és partnereik, ezért az ő tapasztalataikra épített a szöveg megírásakor. Elmondása szerint a transznemű emberek szexualitásával foglalkozó kutatások sajnos ma még gyerekcipőben járnak. Reméli, hogy hamarosan változás lesz ezen a téren, illetve hogy a kötet azért mindenféle nemű és nemi identitású ember számára hasznos. Ami a szexuális irányultságot illeti, leszbikus példákat szinte valamennyi fejezetben olvashatunk.
#4 A vágy nem mindig spontán, és ez teljesen oké
A spontán vágy akkor jön létre, amikor előrevetítjük az élvezetet, tehát például úgy érkezünk a randira, hogy már nagyon kívánjuk a másikat. A reszponzív vágy ezzel szemben az élvezetes ingerre adott válasz, tehát a közeledés, az intimitás, az előjáték, a csókolózás, simogatás során élesztődik fel. Kutatások szerint a nők fele-fele arányban képesek spontán és reszponzív vágyra. Ám kultúránkban mégis az a hiedelem terjedt el, hogy a spontán vágy az igazi vágy: ha nem kívánod őrülten a másikat, akkor elromlott közöttetek valami, talán nem ő az igazi. A valóság viszont az, hogy a stressznek, az önértékelésnek, a korábbi traumáknak, az élettel való elégedettségnek nagy befolyásuk van a vágyra.
A hosszan tartó monogám kapcsolatokban a szenvedély nem automatikusan működik. Tudatosan kell megteremteni hozzá a kontextust, a külső és belső környezetet, a partnertől való eltávolodást vagy éppen a hozzá történő közelséget – kinek mire van szüksége. Ahhoz, hogy utánajárjatok, nektek mi működne legjobban a partnereddel, remek támpontokat ad Emily Nagoski olvasmányos, színvonalas, szemléletformáló könyve, amelyben még sok izgalmas témáról lehet tájékozódni (például a terápiás önkielégítés vagy az orgazmus elnyújtásának módszereiről).
Amikor kisgyerekek vagyunk, úgy találkozunk a társadalom káros üzeneteivel, hogy még nem vagyunk képesek kritikusan gondolkodni róluk. Ezek a tanítások bemásznak a bőrünk alá, és gyakran tudattalanul hatnak az életünkre. Ez alól a szexuális életünk sem kivétel. Viszont most, hogy felnőttek vagyunk, újra tudjuk gondolni, le tudjuk bontani ezeket a hiedelmeket. Ebben segítenek az olyan könyvek, mint amilyen az Úgy, ahogy vagy is. Ez a folyamat persze nem könnyű, de ha végigcsinálod, elhozhatja azt a szabadságot és önfeledtséget, amelyben sokkal hozzáférhetőbbé válik a gyönyör.
