Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mások érzéseihez való kapcsolódás lételeme kapcsolatainknak, amit gyakran az empátia és az együttérzés útján fejezünk ki. Fogós kérdés lehet, ha elgondolkozunk azon, mit is jelent pontosan ez a két kifejezés. Mindkettőt használjuk a mindennapi szóhasználatunkban, gyakran egymás szinonimájaként is. A két érzés nehezen elkülöníthető, ám mégis van közöttük különbség. A szavak teremtőerővel bírnak, így érdemes tisztázni önmagunkban valódi jelentésüket!
Az érzelmi intelligencia jelentősége az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap. Az élettel való elégedettséghez, a kiegyensúlyozott mindennapok megéléséhez úgy tűnik, az EQ fontosabb az IQ-nál, vagyis a kognitív intelligenciánál. A boldogság valódi forrása sokkal inkább emberi kapcsolatainkban keresendő, semmint teljesítményünkben vagy zsenialitásunkban. Jól működő emberi kapcsolatokhoz pedig szükségünk van arra, hogy képesek legyünk másokat megérteni és önmagunkat megértetni. Sőt, az ideálisan működő kapcsolatok listájából önmagunkhoz fűződő viszonyunkat sem érdemes kihagyni! Mindennek elengedhetetlen része az empátia és az együttérzés. De hogyan érdemes különbséget tenni a két fogalom között?
Mi is az empátia?
Az empátia pontos szinonimája a beleérző képesség, ami azt jelenti, hogy bele tudjuk helyezni magunkat egy másik élőlény helyzetébe. A másik lelkiállapotát saját élményként éljük meg. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, nem kizárólagos feltétel, hogy pontosan ugyanazt az utat mi is végigjárjuk.
Az empátia lényege nem az, hogy azonnal megoldjuk a problémát, hanem valóban a vállunkat nyújtjuk a másiknak, hogy érezze vele vagyunk, megértjük és elfogadjunk.
Nem azonosulunk teljes mértékben a másikkal, nem ülünk be mellé a gödör mélyére. Meglepő módon a megértő, elfogadó odafordulás stabilabb támaszt nyújthat, mint együtt elveszni a másikkal a mélységben.
Mi lehet az együttérzés?
Az együttérzés az empátián túl már segítségnyújtásra ösztönöz minket. Átérezzük a másik fájdalmát, és megjelenik a motiváció a másik szenvedésének csökkentésére. A törődés, a gondoskodás hajtóereje lehet kapcsolatainkban. Az együttérzéssel illik vigyázni, mert könnyedén félreértjük magunkat! Sokszor előfordulhat, hogy a szenvedő másik nem szeretne segítséget kapni, vagy még nem tudja befogadni a támogatást. Így mindig érdemes felmérni, mik azok a pontok, ahol valóban aktívan beavatkozhatunk a másik határainak sértegetése nélkül. Emellett nem számít együttérzésnek, amikor megúszósan csak odavetjük a másiknak a nagy életbölcsességeket: „nyugi, majd elmúlik”, „jobb lesz majd, hidd el nekem”. Igaz, ezeket a mondatokat nem bántásból használjuk, de csak azért, hogy mondjunk valami frappánsat, nem érdemes bevetni őket.
Az igazi kapcsolat másokhoz és önmagunkhoz
Most aztán felmerülhet a kérdés, hogyan lehetek empatikus és együttérző másokkal úgy, hogy az valóban kapcsolódást eredményezzen? Ez a néhány lépés segíthet minket ezen az úton:
- Perspektívaváltás, helyezzük bele magunkat a másik cipőjébe.
- Teljesen kerüljük el az ítélkezést, és hallgassuk meg a másikat.
- Próbáljuk felfedezni, mit érezhet a másik, amit lehetséges, hogy már mi is éreztünk.
- Kommunikáljuk ezt az érzést felé.
- Mérjük fel, mit tudunk nyújtani az adott helyzetben, ami mindenki számára komfortos.
Fontos empatikus visszajelzések lehetnek a következők:
- Hirtelen azt sem tudom, mit mondhatnék, de hálás vagyok, hogy megosztottad velem az érzéseidet.
- Itt vagyok neked.
- Figyelek rád, mesélj.
- Megértem, hogy így érzel.
- Ez most nagyon nehéz lehet, rám számíthatsz.
Nincs szükség arra, hogy mindent megpróbáljunk megoldani, vagy azonnal elhessegessünk a negatív érzéseket. Egy dolog van, ami azonban valóban könnyebbé tehet egy szörnyű helyzetet: a kapcsolódás, amihez az empátián keresztül vezet az út. Amikor az empátiát választjuk, mi is sérülékennyé válhatunk, mert önmagunkban egy olyan részünkhöz szükséges kapcsolódnunk, ami hasonlóan átérzi a számunkra fontos másik nehéz érzéseit. Talán, ha ez az ára annak, hogy olyan kapcsolataink legyenek, amik a boldogságunk forrását táplálják, megéri vállalni a kockázatot.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
