Eszünkbe sem jut, amikor egy jó film közben, a tévé előtt ülve nassolunk, hogy az, amit éppen ropogtatunk, óriási lendületet adott az ipari forradalomnak. Hiszen kinek jutna eszébe, hogy egy élelmiszer akár a dinamit összetevője is lehet.
No, vajon kinek? A világszerte ismert svéd mérnök-vegyésznek, Alfred Nobelnek, aki 1866-ban Németországban találta fel a dinamitot. A kísérletezések közben jött rá arra, hogy a robbanóanyag egyik eleme a földimogyoró is lehetne.
Kellett egy robbanást okozó összetevő
Alfred Nobel már 1847 óta kísérletezett azzal, hogy nitroglicerint nyerjen, és 1864-ben szabadalmaztatta is az eljárását a nitroglicerin gyártására. Rájött ugyanis, hogy ha még csak minimális nitroglicerint is adott a lőporhoz, majdnem megkétszerezte annak hatásfokát. Tapasztalat híján az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. Egy ilyen szerencsétlenségben vesztette el Nobel Emil nevű testvérét is.
Biztonságosabb lett a dinamit
Miután megvolt a nitroglicerin receptje, Nobel a vegyület „megszelídítésén” kezdett el dolgozni. Arra törekedett, hogy csökkentse a nitroglicerin előállításának veszélyeit. Végül megszületett az a dinamit, amelyet biztonsággal elő lehetett állítani anélkül, hogy gyártás közben spontán felrobbanjon. Alfred Nobel kísérlete szerint ez a dinamit 75 százalék nitroglicerinből, 0,5 százalék szódából és 24,5 százalék kovaföldkeverékből áll.
Hogyan lesz a nassolnivalóból dinamit?
A vegyészek arra is rájöttek, hogy a földimogyoró, vagyis ennek a hüvelyes növénynek az olaja hatalmas robbanást okozhat, ha dinamit előállításához használják. Az olaj glicerint állít elő, amelyből nitroglicerin, a dinamit kulcsfontosságú összetevője készíthető. Így lett a földimogyoró a dinamit egyik alapanyaga.
A földimogyoró azonban nem nélkülözhetetlen, helyette akár más összetevők is használhatók a nitroglicerin előállításához. Erre bármilyen növényi olaj alkalmas lehet, Oroszországban például szójababbal helyettesítik.
Mikor válik a földimogyoró robbanásveszélyessé?
A földimogyoró csupán laboratóriumi körülmények között válik veszélyessé. Tévénézés közben, vagy ha egy esti sörözés alkalmával ropogtatjuk, véletlenül sem kell attól tartanunk, hogy majd felrobban a szánkban, és kipotyognak a fogaink.
Ellenben a földimogyorónak, amely nem a diófélék, hanem a hüvelyesek rendjébe tartozik, számos előnye van a szervezetünkre nézve. A világ földimogyoró-termésének mintegy feléből mogyoróvajat készítenek. Vitaminokban gazdag magjaiból fűszer és olaj is készül. Az az olajpálma után a földimogyoró a Föld második legfontosabb olajnövénye.
Magjában 40-50 százalék olaj található, mely nem tartalmaz ómega-3 zsírsavat, de felhasználása sokoldalú.
Az élelmiszeriparban például olajat készítenek belőle, de lisztté is őrlik, valamint fogyasztható egészben is natúr állapotban, vagy pörkölve, sózva, vagy akár mézzel is.
A földimogyorónak több mint 50 százaléka zsír, ami nagyrészt telítetlen zsírsavakból tevődik össze. Igen magas a fehérjetartalma, emellett B- és E-vitaminokat, valamint jelentős mennyiségben kalciumot és magnéziumot is tartalmaz. A földimogyoró napi adagja egy felnőtt számára körülbelül húsz szem.
Amerikában emlékművet is emeltek a mogyorónak
A földimogyoró Dél-Amerikából származik, ahol jelenleg is mintegy 700 fajtája található meg, de Argentína és Brazília is fő termőterületnek számít. A világ földimogyoró-termelésének fele Délkelet-Ázsiában található. A legnagyobb termelő Kína, ahol 18,7 millió tonnát termelnek évente. A harmadik legtöbb földimogyoró, 4,0 millió tonna az USA-ban terem. Érdekesség, hogy Amerika földimogyoró-termésének majdnem felét mogyoróvaj készítésére használják.
Ezért nem meglepő, hiszen a földrészen óriási kultusza van a földimogyorónak: a március Amerikában a mogyoróvaj hónapja, a Georgia állambeli Plains városában pedig emlékművet is állítottak a földimogyorónak.
Becslések szerint egy amerikai évente legalább három kilogramm mogyoróvajat fogyaszt, ami nem csoda, hiszen az amerikai családok 75 százalékánál mogyoróvajat kennek a kenyérre reggelente.
