Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A napközbeni szundikálás egészségre gyakorolt pozitív hatásairól többen értekeztek már. Most egy friss kutatás úgy találta, a délutáni szieszta felfrissíti és élesen tartja az elmét, csökkenti az időskori eltompulás esélyét.
A sanghaji székhelyű Észak-kínai Egyetem tudósai szerint – akiknek tanulmányát a Studyfinds szemlézte – a rendszeres napközbeni alvás több területen is segíti az elme pallérozottságát. Idetartozik a munkamemória, a nyelvi készségek és térbeli emlékezet élesen tartása, ami különösen időskorban fontos, amikor az agyi képességek fokozatos hanyatlásnak indulnak.
Jobban teljesítettek a teszten azok, akik délután is alszanak
A szakemberek először tisztázták a délutáni szundikálás fogalmát – öt perc és két óra között tartó alvásként határozták meg –, majd 2214 fő, hatvan évnél idősebb, nagyvárosban élő kínai állampolgárt kértek fel a kutatásban való részvételre. Az alanyokat kikérdezték alvási, pihenési szokásaikról – 1534 személyről, tehát a résztvevők majdnem háromnegyedéről derült ki, hogy rendszeresen szundít délutánonként –, majd különféle orvosi és pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá őket. Ezek között szerepelt az időskori demencia azonosítására szolgáló Mini-Mental Teszt (MMSE) is, egy harminc pontból álló, gyorsan felvehető vizsgálat, mellyel pontos információk nyerhetők az alany kognitív állapotáról.
Az MMSE-teszt – melyben többek között a figyelmi, olvasási-írási, felidézési és más képességeket mérik – eredményei sokkal kedvezőbb képet mutattak azon résztvevők esetében, akik saját bevallásuk szerint rendszeresen (legalább heti egyszer) alszanak napközben. Különösen a nyelvi készségek, az emlékezőtehetség és térbeli tájékozódás területén voltak jelentős különbségek – állítja a kutatás vezetője, dr. Lin Szún.
Az immunrendszer működésével függhet össze
De vajon mi okozhatja az eltérést? A kutatók – akik megjegyzik, hogy a vizsgálat megfigyelésen alapult és természetesen nem tekinthető reprezentatívnak – a szervezet biokémiájával és az immunrendszer működésével magyarázzák a feltárt összefüggést. Alvás közben több olyan fehérje termelődik, melyeknek fontos szerepe van a gyulladások és fertőzések leküzdésében, alváshiány esetében pedig megnő a stresszhormon, a kortizol szintje, mely az immunrendszerben gyulladásos választ produkál. Alvásmegvonás hatására az ún. T-immunsejtek száma és aktivitása is csökken a szervezetben. Tehát minél többet és jobban alszik valaki, annál könnyebben lép fel a szervezete a gyulladások ellen. Nem véletlen, hogy minél hajlamosabb valakinek a szervezete a gyulladásra, az illető annál gyakrabban hajtja álomra a fejét, sokszor napközben.
