A csuklás biológiai okait már sorra vettük, ahogy azt is, mit gondolnak az orvosok a különböző praktikákról. Csakhogy a különös jelenség messze nagyobb érdeklődésre tart számot: különböző népek eltérő babonákat társítottak hozzá az elmúlt pár ezer évben.
Amíg az orvoslás és az anatómia csupán gyerekcipőben jártak, addig ki kellett találni valamit, amivel megmagyarázzuk azokat a jelenségeket, amelyek az irányításunk nélkül érkeznek az életünkbe. Az adott nép szokásaitól és vallásától függően ez országról országra változott, de mindegyikre igaz, hogy mai szemmel már minimum bizarr megoldásnak tűnik, akár a csuklás okáról, akár annak elmulasztásáról van szó.
A hazánkban is elterjedt, a térségben (Európában és Ázsiában is) legerősebben jelen lévő babona szerint ha csuklik az ember, akkor emlegetik valahol, vagy hiányzik valakinek. S amikor erre a különös figyelemre már ráununk, akkor úgy tudunk megszabadulni a görcsöktől, ha kitaláljuk, pontosan ki lehet az, aki ennyit gondol ránk. Ha sikerrel jártunk, azonnal el is múlik a roham. Régebbi időkben két kis mondóka is társult hozzá: Ejnye, na, csuklom, emleget a czukrom! És az Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok!
Nem mindegy, hány órakor csuklasz!
Az 1900-as években Erdélyben még naptárat is vezettek, amely megjósolta, hogy az adott napszakhoz tartozóan pontosan mit is jelent a rekeszizom szokatlan viselkedése. E szerint ha reggel 8:30 és 9 között csuklasz, szerencséd lesz egész életedben, délután egy és fél kettő között egy váratlan sétára számíthatsz, este héttől megkérik a kezed, fél kilenctől viszont valaki meg fog haragudni rád. Fontos, hogy 23:30-tól ne hagyd magad elcsábítani, akármennyire is ajánlják az orvosok, hogy az orgazmus segíthet elmulasztani a rohamot.
A csukláshoz köthető ijesztő szokások
Persze akadtak olyan idők is, amikor a csuklást valami gonosz dologhoz kötötték. Az egyik babona szerint a csuklást a gyűlölet okozza, és azért történik velünk, mert valaki gonosz módon beszél rólunk a hátunk mögött. Ez a hiedelem már az ókori görögöknél is jelen volt. A megoldást itt is az hozta el, ha „az áldozat” kitalálta, ki az, aki ennyire utálja őt. Ennek még bizarrabb változatában a csuklás azt jelenti, hogy az illetőt megátkozták, és a sátán benne él. Az óangolok szerint viszont a csuklást igazából az elfek okozzák, akik ez esetben nem aranyos manók, hanem démonok, és csak ördögűzéssel lehet megszabadulni tőlük.
Így szabadulj meg az ördögi csuklástól
A gyógymódok is ehhez a felfogáshoz igazodtak. Azaz ha a delikvens meg akart szabadulni a gonosztól, három lépésben kellett ezt megtennie: először is gyógynövényes kenőcsöt kellett készítenie, aztán kereszteket vetnie, végül pedig elénekelni egy zsoltárt. Akik nem tudtak latinul, azoknak maradt a köpködős módszer: a jobb mutatóujjukon elhelyezett nyállal a bal cipőjük orrán kellett keresztet rajzolniuk, majd saját nyelvükön visszafelé elmondani a miatyánkot.
Tuti tippek a nagyvilágból
A filippínók úgy kezelik a csuklást, hogy letépnek egy kis négyzet alakú papírtörlőt, megnedvesítik, majd a homlokra helyezik. Ha nincs papírtörlő, a nyállal megnedvesített fonal is jó. Latin-Amerikában ugyanerre esküsznek, de ott az anyag vagy a szál csakis piros színű lehet. A roma szinti nép a piros zsinórt másképp használja, a csuklás ellen kulcsot kell kötni rá, az egészet a nyakba akasztani, majd átdobni a bal váll felett. Nyugat-Írország egyik kedvenc csuklás elleni gyógyszere a vizualizálás: az illetőnek el kell képzelnie egy kék mezőben legelésző zöld tehenet. A norvég babona szerint három korty vizet kell inni egy olyan pohárból, amibe előtte éles kést dobtak. A kés helyett kanalat használnak, a vízbe pedig cukrot is tesznek. Hasonlóan „hasznos” praktika még egy szál kapor elrágása, a hajszálak közé helyezett szalmaszál, esetleg – ahogy a középkorban javasolták – egy korty friss galambvér.
