Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleink? A jó hír, hogy van megoldás, de bizony keményen kell dolgozni a sikerért.
„Ezt biztosan máshogy fogom csinálni, mint a szüleim!” – Szinte kivétel nélkül minden szülő megfogadja magának, hogy a kijelentéshez híven viselkedik, és egészen máshogy neveli a gyerekét, mint ahogy a szülei tették. Farkas Noémi pszichológus szerint már önmagában jót jelent, ha valaki kimondja a fenti mondatot, hiszen ezzel megteszi az első lépést a cél érdekében: felhagy a rossz mintával. De hogyan lehetséges végleg szakítanunk ezzel az örökséggel?
Minden családban vannak áldozatok
A transzgenerációs örökséget nem tehetjük le egyik napról a másikra. Mindig a következő generáción csattannak a múlt eseményei. Így, akinek a nagyszülei nehéz körülmények között éltek, nagyobb valószínűséggel lesz szorongó felnőtt, és ezt akaratlanul is továbbadja a saját gyerekének. „A felmenőink életében lezajlódó traumák a jelenben is megmutatkoznak egy új álarcban. Például, amennyiben egy dédszülő vagy nagyszülő átélte a II. világháború szörnyűségeit, mondjuk egy nő a katonák általi nemi erőszak áldozata lett, hiába tanult meg együtt élni a lelki sebekkel, sajnos akaratlanul is továbbadta a saját lelki fájdalmát. Ő maga ugyan jó anya lett, majd szerető nagymama vált belőle, de behozott egy sémát a családba, könnyen lehet, hogy a férfiakkal szembeni félelmet” – magyarázza a pszichológus, majd hozzáteszi, hogy az ehhez hasonló esetek a leggyakoribbak.
A felmenőink, akik maguk is áldozatok voltak, bár már nem élnek velünk, a saját traumáik újra lejátszódnak a jelenben.
Nem arra kell gondolni, hogy akit bántalmaztak, annak az utódait is bántalmazni fogják, sokkal inkább arra, hogy akiben bántalmazások miatt kialakult egy mélyen gyökerező félelem, annak az utódai is viszik tovább ezt az érzést. De hogyan lehetséges ez?
A kulcs az önismeret
„Ahhoz, hogy megértsük, hogyan folytatódnak a minták, látnunk kell, hogy milyen sokszínű álarcot ölthetnek. Maradjunk az előbbi példánál. A bántalmazott nő valószínűleg senkinek sem mesélt a saját kríziséről, és tudat alatt kialakult benne a férfiakkal szembeni félelem, bizalmatlanság, harag. Majd a saját lányát is óva intette a férfiaktól, és az utóda megtanulta, hogy bizony a férfiakban nem lehet bízni, mert sosem lehet tudni, hogy mikor ejtenek sebet egy másik emberen. Ez egy rossz minta, mégis generációról generációra továbbadódik.” A szakember szerint csak önismereti munka árán lehet felfedni a rossz mintákat, ezért minden szülőt arra biztat, hogy montírozza magát, és amennyiben felismer egy elakadást, akkor dolgozzon rajta.
„Figyeljük meg, hogy mitől félünk. Attól, hogy tömeg előtt kell beszélni? Attól, hogy segítséget kérjünk egy idegentől? Attól, hogy mások becsapnak minket?
Majd keressük meg, hogy mi áll a félelem mögött. Aki azért szorong, mert mások átverik, valószínűleg gyerekkorában megélte, hogy hazugságok áldozata lett, akár egy válás vagy más, családon belüli krízis miatt.”
Az ismeretlen dolgok jó oldala
Amikor arról kérdezem a pszichológust, hogyan hatnak a családi minták a nevelésre, akkor egy újabb esetet hoz. „Ma nagyon sok gyerek szülői nyomás hatására szerez több diplomát. Ez is egy gyakori minta. Az előző generációk általában a szülő foglalkozását vagy egy ahhoz közel eső szakmát választottak, amit később megbántak, ezért szülőként úgy gondolják, hogy minél magasabb szinten tanul egy gyerek, annál szabadabb felnőtt lesz belőle. De lehet, hogy az a gyerek nem akar felsőfokon tanulni. Ezért nem javaslom, hogy előre gyártott forgatókönyvekhez ragaszkodjunk. Amennyiben a gyereknek egy számunkra idegen területen van tehetsége, engedjük kibontakozni a kezdetben idegen pályán, ez lehet egy sportág vagy egy szakterület is.”
Farkas Noémi szerint a mintákat azzal is megtörjük, ha új szokásokat alakítunk ki a családon belül. „Amennyiben egy család a saját szabályait követi, és nem a megszokottat, úgy a tagjainak lehetősége lesz megtörni a téves mintákat.” Végeredményben akkor biztosíthatunk a gyerekeink számára boldogabb jövőt, ha felülemelkedünk a saját félelmeinken, és szakítunk a kényszeres helyzetekkel, míg új szokások mentén erősödik a saját családunk.
