Amikor a Facebook-robbanást megelőző időszakban, a kétezres évek első évtizedének végén megjelentek az első magyar felhasználók a közösségi oldalon, kevesen sejthették, mivé fejlődik majd az oldal. Regisztráltunk, aztán tettük, amit jónak láttunk – ma pedig szörnyülködünk egykori önmagunkon.
Ha azt mondod, fogalmad sincsen arról, mit műveltél ekkoriban a közösségi oldalon, van egy „jó” hírünk: a Facebook nem felejt, és emlékeid közt nap mint nap megnézheted, pontosan mire is vetemedtél annak idején. Soroljuk is a típushibákat!
Oversharing: ma már rém ciki
Ha van olyan ismerősöd, aki naponta legalább négyszer fontosnak tartja, hogy komolyan vegye az oldal Mi jár a fejedben? kérdését, és megosztja a nagyvilággal, mit evett, ivott, mennyire van meleg, vagy milyen ruhát vett, az valószínűleg már az idegeidre megy.
Nos, ezelőtt tizenöt évvel sokan voltunk, akik összekevertük a Facebookot a naplónkkal, és napjában többször bejelentkeztünk
– ezen az okostelefonok tényleg széles körű elterjedése sem javított sokat. Azt ne is említsük, milyen blődségeket voltunk hajlamosak ilyenkor kiírni. „Már megint esik, köszi.”
Facebook-posztok rossz angolsággal
Volt, aki az amerikai oldalra angolul akart írni, vagy azért, mert volt két nem magyar anyanyelvű ismerőse, vagy azért, mert ezzel is érzékeltetni akarta: ő aztán tudja, hogy nem az iwiwen jár már! Visszanézve rettentően kínos, hogy milyen hibákat vétve fogalmaztuk meg gondolatainkat, tisztelet a kivételnek.
Kvízek, kvízek mindenhol
A külső is retró volt
Azokban az időkben, amikor még együtt botladoztunk a Facebookon, az oldal külseje is másként festett
Ha egy kis múltidézésre vágysz, kattints erre a cikkre vagy erre az írásra: a régmúlt képei elevenednek meg előtted
Volt egy időszak, amikor ha végigpörgetted a Facebook-faladat, gyakorlatilag semmi mást nem láttál, csak kvízeket. Milyen színű kiscica lennél, milyen betegségben fogsz meghalni, hány gyereked lesz, és hány évesen válsz el: tényleg képtelenség lett volna olyan témát kitalálni, ami nem létezett kvízben. Ez iszonyatosan zavaró lehetett mindenkinek, aki a háta közepére kívánta ezeket.
Ciki fotók mindenkiről
Amikor még kevesen gondolkoztak azon, milyen jogokkal bír az, aki velük együtt egy fotóra kerül, és rengeteg rémesen ciki fénykép is elkészült, amelyeken legalábbis előnytelenül ábrázolta a fotós az ismerősöket vagy idegeneket. Ezeket aztán kérdés nélkül töltötte fel mindenki, majd aztán kezdhetted a vitát arról, le kell-e venni azt a fotót, amin úgy néz ki, mintha terhes lennél.
Ehhez meg nekem mi közöm?
Mindezek felett simán kiteregettük a szennyest is a közösségi oldalon, ha szakítottunk, összevesztünk, vagy össze sem jöttünk valakivel.
Két- vagy nagyon is egyértelmű bejegyzések tudatták a nagyvilággal, mekkora szemét a másik, és mennyire csalódottak vagyunk, satöbbi satöbbi.
Nem véletlenül nem reagált ezekre a bejegyzésekre a lőtéri kutya sem, kellemetlenek és szükségtelenek voltak egyben.
Baráti csevejt folytattunk
Ha kiírtál valamit, azonnal megvolt a 2-3 ember, aki perceken belül reagált, és onnantól kezdve olyan belterjes csevegéssé alakult át az üzenőfalad, mintha hallgatóznánk. Érthető, hogy ezekbe a beszélgetésekbe senkinek sem volt kedve beleszólni.
Azt nem akarjuk megmondani neked, hogyan használd vagy ne használd a Facebookot, de a múlt jó – görbe – tükröt tarthat elénk arról, mi az, amit érdemes elkerülni. Ha a fentiekben még ma is magadra ismersz, gondold végig: biztosan szükség van erre?
