Gondoltad volna, hogy amikor szerelembe esel, tulajdonképpen a saját tudattalanodban lévő ellentétes nemű személyiségrészedbe szeretsz bele? Vagy hogy az elmédben nemcsak a saját életed hagy lenyomatot, hanem az őseid, sőt az egész emberiség élményei is? Bemutatjuk Carl Gustav Jung, a XX. század egyik meghatározó pszichiáterének az emberi lélekről alkotott elképzeléseit.
147 éve született Carl Gustav Jung egy szerény jövedelmű lelkész sarjaként. Gimnáziumi tanulmányai után a pszichiátria felé fordult, és harmincéves korára a Zürichi Egyetem pszichiátriai orvosprofesszorának nevezték ki. Munkássága nem kevésbé megkerülhetetlen, mint kortársa, Sigmund Freud hagyatéka, holott Jung személye talán kevésbé van jelen a köztudatban. Mikkel gazdagodott a pszichológia tudománya a svájci pszichiáter hatására, és mit tanulhatunk tőle mi a saját önismeretünk bővítése kapcsán?
Lélektani típusok: az emberi lélek négy meghatározó eleme
Jung kezdetben a Sigmund Freud által alapított pszichoanalitikus iskola tanait követve indult el a pszichológusi pályáján, azonban az évek során szakított ezzel a szemlélettel. Saját elképzeléseit és megközelítéseit az analitikus pszichológia ernyője alatt bontotta ki.
Első meghatározó munkáját 1921-ben Lélektani típusok címmel adta ki, amelyben összefoglalta a különféle pszichológiai típusokat. Lényegében azokat a tényezőket, amelyek mindannyiunk személyiségében megtalálhatóak, azonban eltérő hangsúllyal. Ez a négy típus sorban:
- gondolkodás
- érzés
- érzékelés
- intuíció
Az első kettőt (gondolkodás, érzés) Jung racionális funkcióknak is nevezi, tulajdonképpen ezek azok a tényezők, amelyek a döntéseinkben segítenek minket. Utóbbi kettő (érzékelés, intuíció) pedig irracionális funkció, vagyis az információk feldolgozásának az eszközei.
A négy funkció különböző személyiségtípusokat eredményez, attól függően, melyik van bennünk erőteljesebben jelen. Jung személyiségtipológiáján alapul a népszerű négybetűs személyiségteszt is, a Myers–Briggs-típusindikátor (MBTI), amelyet online bárki kitölthet.
A tudat és tudattalan Jung szerint
Freudhoz hasonlóan Jung is megkülönbözteti a tudatot a tudattalantól, azonban az elképzelése a kettőről eltér a pszichoanalitikus elméletalkotó megközelítésétől:
Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.
Jung szerint a tudat csak átmeneti, a tudattalan az, ami elsődlegesen meghatároz minket. Éppen ezért a tudattalan hatalmas és több különböző részből áll:
- A személyes tudattalan a tudattalan felszíni rétege, olyan élmények és emlékek tára, amelyek valaha tudatosak voltak, azonban az elfojtás áldozatává váltak.
- Ezzel szemben a tudattalan mélyebb rétegében terül el a kollektív tudattalan, amely nem a személyes tapasztalatokból és élményekből származik, hanem örökletes és veleszületett. Tulajdonképpen családi élményekből, nemzeti történésekből, az emberiség egészét érintő élményekből származó megélések ősi tárháza.
A személyiségünk egyes alkotóelemei a jungi felfogás szerint
Selbst (mély én)
A mély én az ember teljessége, egyszerre a tudat és tudattalan központja. Szimbóluma a mandala.
Ego
Az ego vagy én a tudat, az akarat központja, egyben az érzékelés, gondolkodás, érzelmek és emlékek tára. A tudatunkba egyaránt kerülhetnek elemek a külvilág ingerei révén, valamint a tudattalanból is.
Persona
Lényegében a szerepszemélyiségünk, amellyel mások előtt tetszelgünk.
A persona az, ami tulajdonképpen nem mi vagyunk, hanem amiről mi magunk és mások azt gondolják, hogy mi vagyunk.
Árnyék
A tudattalanunkban található árnyékszemélyiségünkben koncentrálódik minden, amit nem élünk meg, mivel összeegyeztethetetlen a tudatos életformánkkal.
Anima és animus
Jung szerint mindannyian hordozunk magunkban az ellenkező nemről kialakított képet, ezt a személyiségrészt nevezi a nők esetében animusnak, a férfiak esetében pedig animának. A bennünk élő nő és férfi képét befolyásolják a szüleinkről és korábbi partnereinkről kialakított élmények és benyomások. A pszichiáter szerint erős szenvedélyes vonzalom akkor áll fenn két ellentétes nemű ember között, ha megfelelnek a másikban élő ellenkező nemű személyiségrész képének. Tehát tulajdonképpen a saját animánkba vagy animusunk kivetülésébe szeretünk bele.
Jung hatása Freudhoz képest kevésbé jelentős az akadémiai életben, ez részben a csapongó megfogalmazásainak és heves természetének köszönhető. Azonban nem elhanyagolható befolyással bírt a művészetpszichológiára, a humanisztikus (személyközpontú) pszichológia egyik előfutáraként tartják számon, valamint a pszichológián túl, a vallásokra és az irodalomra is hatást gyakorolt.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
