Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Beszélgetsz valakivel egy mindkettőtök számára fontos témáról, de bármit mondasz, a másik a szavadba vág, gúnyolódik, kötözködik. Összefutsz egy régi ismerősöddel, megkérdezed, hogy van, mire ő húszperces monológba kezd, szinte levegőt sem vesz, nemhogy akár egyetlen kérdéssel viszonozná az érdeklődésedet. Talán rögtön azt gondolod, micsoda modortalan, önző, ostoba emberek! De ha képes vagy a viselkedésük mögé nézni, megláthatod a sebzett énjüket: jelzéseket küldenek neked, még ha ügyetlenül is teszik.
A fájdalmat okozó beszélgetési stílusokat gyakran szintén fájdalom szüli. Ettől még nem kell elviselnünk őket, sőt az elkövetőiket sem kell mentesítenünk a felelősség alól. De ha értjük, mi minden állhat egy-egy ilyen viselkedés hátterében, sokkal empatikusabban leszünk képesek visszajelzést adni. Ezek a beszélgetési stílusok ugyanis sok esetben túlélési stratégiaként indultak, ám sajnos rögzült szokásként akkor is fennmaradtak, amikorra a személy társas környezete megváltozott, és már nem lenne szükség a használatukra.
Tudunk a címkézésen kívül máshogy is tekinteni rájuk? Anneli Rufus Psychology Todayen megjelent listája alapján mutatjuk, hogyan érdemes átkeretezni a leggyakoribbakat.
#1 Azt visszhangozza, amit mondasz
Vannak emberek, akik ellenállnak minden erőfeszítésnek, hogy bevonódjanak a beszélgetésbe és ők is szórakoztassanak minket. Inkább csak bólogatnak, vagy megismétlik a mi gondolatainkat. Talán méltatlannak érzik magukat arra, hogy egyenrangú beszélgetőpartnerekké váljanak, talán attól félnek, hülyének nézik, vagy megítélik őket a véleményükért. Előfordulhat, hogy gyerekkorukban rendszeresen elhallgattatták, csendre intették őket, mert a környezetükben senki sem tudott kapcsolódni az érdeklődésükhöz. Azt a szomorú tapasztalatot hordozzák magukban, hogy az emberek úgysem kíváncsiak rájuk.
#2 Csak felszínes témákat érint
Biztosan te is beszélgettél már olyan emberrel, akinek minden megjegyzése banálisnak, sekélyesnek, papírvékonynak tűnik. Szóba hozza az időjárást, megdicséri az ételt vagy a ruhádat, de a komolyabb témákat gondosan kerüli. Talán azért, mert ellenséges, feszült kapcsolatokban kellett túlélnie világéletében, ahol megtanulta, hogy bármi érdemit mond, azért megtámadhatják, lehurroghatják, kigúnyolhatják vagy megbüntethetik. Talán számára a párbeszéd nem egy élvezetes szórakozás, hanem egy csatatér, ahol ezernyi veszély leselkedhet rá, így inkább fedezékben marad. A semleges, sokszor unalmas témákat érzi biztonságosnak, nem megy ennél mélyebbre.
#3 Folyton magáról beszél
Vannak olyanok, akik hajlamosak minden apró lehetőséget kihasználni, hogy rád zúdítsák a mondanivalójukat, és vég nélkül kizárólag magukról beszélnek. Az ilyen emberekkel általában nagyon kimerítő időt tölteni, mert a figyelmük csak saját maguk körül kering. Az, hogy nem tudnak önmaguktól elvonatkoztatni, személyiségzavaroknak is a tünete lehet, amelyeket kora gyermekkori sérülések okoztak. De az is lehet, hogy ezek az emberek magányos, elszigetelt életet élnek, és bármilyen társas interakció ritka megkönnyebbülést jelent számukra, lehetőséget, hogy átmenetileg megszabaduljanak az őket nyomasztó terhektől. Ha a kapcsolattartást rendszeresíteni lehet, megnyugodhatnak, és a figyelmük képes lehet kiterjedni az önmagukon túlmutató dolgokra is.
#4 Mindenből vitát generál
Sokszor önértékelési nehézségek állnak annak hátterében, ha valaki a legapróbb dolgokon is vitatkozni kezd. Előfordulhat, hogy a verbális agresszió, a sűrű megszakítások, az ellentmondás révén próbálja fokozni a hatalmát, az önbecsülését, hogy erősebbnek, okosabbnak érezze magát. Az is lehet, hogy a provokatív stílus hátterében egyszerűen az áll, hogy az illető a párbeszéd meghosszabbításában reménykedik, és a viselkedésével igyekszik kétségbeesetten a beszélgetésben tartani a másikat, bármi áron, akár tudattalanul.
#5 Felteszi a szokásos lemezt
Vannak, akik ugyanahhoz a kevés számú témához térnek vissza, újra meg újra. Ez azért lehet, mert krízist élnek meg, a figyelmük beszűkül, és folyton ugyanazokon a dolgokon jár az agyuk. Nemrég szakítottak például a partnerükkel, és állandóan a kapcsolatuk egyes epizódjait elevenítik fel, vagy hogy mit csinálhattak rosszul. Ha nem áll fenn aktuális krízis, akkor az is lehet, hogy azt tanulta meg, hogy csak pár téma van, amiben képes vigaszt találni, amiben kapcsolódni tud másokhoz. Talán a sport, az irodalom vagy a kerti növények azok a dolgok, amelyek akkor is felkeltették az érdeklődését, amikor teljesen úrrá lett rajta a közöny. Ezek a béke szigetei, amelyek még mindig jelentést hordoznak számára.
#6 Árad belőle a negativitás
Talán neked is van olyan ismerősöd, aki pillanatok alatt képes lelombozni: bármit mondasz neki, rögtön meglátja benne a negatívumot, árad belőle a kétkedés, a pesszimizmus. Talán olyan mély a szorongása, hogy észre sem veszi, hogy a megjegyzéseivel megbánt másokat. Előfordulhat, hogy valóban tanácsnak szánja, amikor azt mondja, hogy a végzettséged fabatkát sem ér, a partnered úgyis meg fog csalni, a gyereked el fog hízni, ha nem figyelsz jobban oda a táplálkozására, stb.
A lehető legrosszabb forgatókönyvekre való felkészülés hátterében talán szomorú élettapasztalatok állnak, és csak azt szeretné, hogy te ne járj így. Ettől ez a viselkedés még bántó és nem elfogadható. De ha képes vagy felmérni, hogy ez főleg róla szól, nem pedig rólad, illetve hogy mi állhat a háttérben, akkor jó eséllyel empatikusabban tudsz visszajelzést adni neki. Persze ha a másik nem nyitott a változásra, és majd’ minden egyes alkalommal fájdalmat okoz neked, akkor előbb-utóbb érdemes döntened, hol húzod meg a határaidat.
