Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A rengeteg fájdalom mellett, amelyet egy traumatikus élmény okoz, még a boldog jövő elképzelésének létfontosságú képességét is károsítja.
Szoktál ábrándozni azon, hogy milyen szép jövőt építhetsz magadnak? Hogy 5-10 év múlva milyen boldog leszel a saját lakásoddal, a szakmai előrelépéseddel, a szerelmed kiteljesedésével vagy a családod harmóniájával? A legtöbb ember életének része, hogy álmokat dédelget, és lebontja lépésekre magának, hogy miként érheti el azokat. Sajnos azonban vannak olyanok is, akiktől ellopta ezt a képességet egy traumatikus élmény, és képtelenek bármilyen jövőt is elképzelni maguknak, pláne nem egy boldogat. Annie Wright traumafeldolgozásra specializálódott pszichoterapeuta 10 éves szakmai tapasztalatát összegyűjtve írt arról, hogy miért fontos vezetett segítséggel megpróbálni megalkotni egy lehetséges szép jövőképet a traumatúlélőknek.
A boldog jövő elképzelése és a trauma
Ahogy korábban írtuk, egy amerikai kutatás kiderítette: álmodozásainkat nagyban meghatározza, hogy hova születtünk. A kisebbségek nem tudnak olyan nagyratörő álmokat szőni, a társadalmi nem is meghatározza az álmok tematikáját, még ha alapvetően hasonló témák mentén is tudjuk elképzelni eljövendő boldogságunkat. Wright tapasztalata tovább színezi az amerikai kutatás eredményeit, ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy a traumatikus élmények is befolyásolják az álmodozásainkat. A legtöbb traumatúlélő képtelen elképzelni magának egy (boldogabb) jövőt.
A traumatikus élmény alapjaiban rengeti meg az áldozatok világba vetett bizalmát és biztonságérzetét. Kénytelenek újradefiniálni mindent, hirtelen már nem tűnnek működőképesnek a korábbi hiedelmeik a dolgok rendjéről, a világ működéséről alkotott képüket az alapjaiból kell felépíteniük, ami sokszor nehezebbnek bizonyulhat, mint túlélni a traumát. Wright a rengeteg ok közül az alábbi hármat tartja a fő problémának, amelyek megakadályozzák őket a boldog jövő elképzelését, vagy akár szimplán csak a jövőjük elképzelését:
1. A trauma megváltoztatja az emlékezetet. Védekező mechanizmusként az agy megnehezítheti az események felidézését, hogy védje magát. Ha valaki nem képes visszanyúlni a múltjához, felidézni vagy egybefüggő történetként elmesélni, az időhöz kötött mentális rugalmassága is sérül, amellyel el tudná képzelni a jövőjét. Pedig, ahogyan Marc Wittmann pszichológus kutatása is bebizonyította, azok az emberek, akik képesek konstruktívan változtatni az időperspektívájukat és az előnyükre forgatni a múlt tapasztalatait, a jelen élményeit és a jövő tervezését, sokkal elégedettebbek az életben.
2. A trauma károsíthatja agyunk végrehajtó funkcióit. Agyunk a homloklebenyben foglalkozik ezekkel a műveletekkel, amilyen például a tervezés vagy a tetteink monitorozása is. Azok a magasabb rendű működések is ebbe a kategóriába tartoznak, mint például a szervezés, a fontossági sorrend felállítása vagy akár a fókuszált figyelem képessége, amely segítségével ki tudjuk szűrni környezetünk zavaró tényezőit, hogy a feladatunk elvégzésére tudjunk koncentrálni. Az érzelmek szabályozása, az önkontroll (amely egyébként is a legvágyottabb mentális erősség) és a jó időbeosztás szintén a végrehajtó funkciók részei. Tehát ha valaki traumát szenved el, akkor pont azok a képességei fognak romlani, amelyek lehetővé tennék a (szebb) jövője elképzelését – ami nem mellesleg a gyógyulásának fontos állomása is lenne.
3. A trauma alapvetően megváltoztathatja az ember énképét. Tengernyi kutatás erősíti meg ezt a tényt, valamint a PTSD (poszttraumásstressz-szindróma) diagnosztika kiállításának egyik alapeleme, hogy a traumatúlélők az események hatására negatívabban látják saját magukat. Azt érzik, hogy „hibásan működnek”, vagy hogy nem érdemlik meg a szeretetet sem másoktól, sem maguktól. Egy ennyire alapvetően rossz énkép nagy követ görgethet a pozitív jövő elképzelése, megtervezése elé, valamint az ehhez az úthoz szükséges motivációt is rombolja.
Ezek a gyakorlatok segíthetnek elképzelni egy jobb jövőt magadnak
Wright szerint életminőség-romboló viselkedéshez vezethet, ha valaki nem tud elképzelni magának valamilyen jövőképet. Képtelenné válik arra, hogy megfelelően gondoskodjon a (tovább)tanulásáról, a karrierjéről, a pénzügyi jövőjéről. Nem tud egészséges, működőképes kapcsolatokat létrehozni és fenntartani. Se a fizikai, se a reproduktív, se a mentális egészségére és védelmére vonatkozó döntéseket nem tud megfelelően meghozni. Éppen ezért lenne elengedhetetlenül fontos a traumatúlélők számára, hogy képesek legyenek pozitív jövőképet alkotni maguknak, hiszen enélkül nem tudnak egészséges, működőképes felnőttként élni. A szakértői terápiás segítség kiegészítéseként hasznos lehet számukra Wright két mentális gyakorlata:
- Próbálj ki egy arcöregítő applikációt, hogy kapcsolatba tudj lépni az időskori önmagaddal. Így valóságosabbnak tűnik, kézzelfoghatóbbá válik a tudat, hogy egyszer te is megöregszel, és hogy még többtucatnyi éved van addig, amíg eljutsz odáig. Segíthet hangsúlyosabbá tenni elmédben, hogy milyen fontos lenne terveket szőnöd erre a rengeteg időre, ami még előtted áll. Figyeld meg, hogy milyen érzéseket kelt benned a gyakorlat.
- Képzeld el, hogyan tervezné meg a jövőjét valaki, akire felnézel. Legyen szó akár Michelle Obamáról, akár a mentorodról, gondold végig, ő miként cselekedne, miként tervezné a jövőjét, ha biztosan tudná, hogy 80 éves koráig fog élni. Hogyan állna hozzá ahhoz a helyzethez, amivel neked kell szembenézned éppen, milyen döntéseket hozna? Naplózz erről, és figyeld meg, hogy mit érzel közben.
Ne hagyd, hogy a múlt felfalja a jelenedet és a jövődet. Megérdemled a boldogságot és a szép jövőt, és főként megérdemled magadtól azt az önszeretetet, hogy komolyan vedd a boldogságodhoz vezető utat. Kérj segítséget a traumafeldolgozással foglalkozó szakértőktől.
