Hol vannak már azok az idők, amikor a kedvenc sorozatunkat csak hetente egyszer adták a tévében, és mi sehol máshol nem férhettünk hozzá? Arra az estére kellett szabaddá tenni magunkat. Össze is gyűlt a család a nappaliban, mindenki kényelmesen elhelyezkedett a képernyő előtt, ami olyan vastag volt, hogy sokan csipketerítővel, vázával díszítették. Volt egy kis vita a hangerőről, távirányítóról, aztán jött egy óra felhőtlen szórakozás, ami persze mindig a legizgalmasabb ponton ért véget. De nem lehetett egy kattintással a következő epizódra ugrani. Volt ennek bármi értelme, előnye? Egy ausztrál vizsgálatból most kiderül.
A binge-watching vagy sorozatdarálás kifejezéssel szokták illetni azt a jelenséget, amikor valaki rohamszerűen, tömbösítve habzsol be epizódokat egy filmes produkcióból. Hol lehet meghúzni a fogalom mennyiségi határait? Egyes kutatók szerint például binge-watchingnak minősül, ha 3 vagy annál több részt nézel meg egyhuzamban az adott sorozatból. Viszonyítás kérdése, hogy ez mennyire tűnik soknak, vannak, akik ennél jóval hosszabb filmnézős maratonokat tartanak, és örülnének, ha 3 epizód után meg tudnának állni.
Túl azon, hogy a kontroll elvesztése miatt gyakran szégyent, bűntudatot élünk át, hogyan hat a befogadói élményünkre ez a tartalomfogyasztási mód? Erről írt a Psychology Today-en megjelent cikkében Alan Jern kognitív tudós, aki elsősorban az emlékezetünk működését vette górcső alá, és egy friss kutatást is elemzett.
#1 Fenntartó vagy elaborációs kódolás
Mit teszel, ha hirtelen meg kell jegyezned egy telefonszámot, és sehova nem tudod felírni? Előfordulhat, hogy úgy próbálod megjegyezni, hogy folyamatosan ismételgeted magadban (fenntartó kódolás). De talán azzal is megpróbálkozol, hogy valamilyen korábbi tudásodhoz kösd a számokat (elaboratív kódolás), mondjuk születési dátumokhoz, lakcímekhez vagy futóversenyeken elért időeredményekhez – ez utóbbi technikával emberek rendkívül hosszú random számsorokat is képesek lehetnek felidézni. A pszichológiában régi tapasztalat, hogy az elaboratív kódolással bevitt információ hosszú távú megőrzése hatékonyabb, tehát minél több kapcsolatot tudsz létrehozni az új és a már meglévő tudás között, annál erősebbé válik a keletkező emléknyom.
Ez alapján azt várhatjuk, hogy a hetente látott sorozatepizódokra jobban fogunk emlékezni: többet beszélgetünk róluk a barátainkkal, várjuk a folytatást, gondolkodunk a látottakon, nagy erőkkel spekulálunk, a folytatásig utánaolvasunk a szereplőknek, kulisszatitkoknak stb. Ezzel szemben a tömbösített sorozatnézés talán intenzívebb élmény, de gyorsan – és gyakran emésztetlenül – szalad át rajtunk a tartalom, hogy aztán pár nap múlva már egy másik műsor bűvkörébe kerüljünk.
#2 Tömbösített vagy több alkalomra elosztott tanulás
Tegyük fel, hogy az idegen nyelvű szókincsedet szeretnéd fejleszteni. Egy órát szánsz arra, hogy új szavakat tanulj. Hogyan lehet ezt az időt a legjobban kihasználni? Kutatások alapján jobban teszed, ha 6-szor 10 percen keresztül gyakorlod a szavakat, mint ha egyetlen egyórás időszakban memorizálnád őket. Ez a párhuzam persze nem teljesen érvényes a sorozatnézésre, hiszen ott legtöbbször nem ugyanazt az epizódot nézzük meg újra és újra. Ezért várták sokan, hogy legyen egy olyan kísérlet, amely különböző csoportokat hasonlít össze, akik ugyanazt a show-t nézik meg egy nap alatt, napi egy vagy heti egy epizódot haladva.
Emlékezetes sorozat – de meddig?
Pontosan a fenti kísérleti elrendezésben gondolkodott Jared Hovarth, Alex Horton és John Hattie. Kutatásukban minden csoportban 17-17 ausztrál felnőtt vett részt, akik a BBC The Game című hatrészes sorozatát nézték meg: 1 nap alatt/6 nap alatt (napi egyszer) vagy 6 hét alatt (heti egyszer). A tudósok arra kérték őket, hogy töltsenek ki a látottakra vonatkozó memóriatesztet közvetlenül a sorozat befejezése után, valamint 24 órával, majd 140 nappal később. Azt az eredményt kapták, hogy bár közvetlenül a sorozat után a binge-watching csoport emlékszik a legjobban a cselekményre, az emlékeik pontossága idővel sokkal jobban csökken, mint a többi csoporté. Míg eleinte a felidézésük átlagban 4 ponttal felette volt a hetente egy epizódot nézők pontszámának (egy 40 pontos tesztben), addig 140 nappal később ez az arány megfordult, és a heti bontásban sorozatozók átlag 2 ponttal értek el jobb eredményeket. Persze mondhatod azt, hogy nem dőlsz a kardodba, ha 5 hónappal később kevésbé emlékszel a sorozatra. De nem csak erről van szó.
Más az élmény
A kísérlet résztvevői 100 fokú skálán pontozták, mennyire tetszett nekik a The Game. Míg a binge-watching csoport tagjai átlag 81 pontot adtak a sorozatra, addig a heti nézők ennél szignifikánsan magasabbra, 91 pontra értékelték a műsort. Tehát úgy tűnik, az élvezeti faktor is növekszik, ha szellősebbre tudod hagyni a sorozatok befogadását. Bár fontos hangsúlyozni, hogy a kutatás kis elemszámmal zajlott, érdemes lehet elgondolkodni az eredményeken, és kísérletezni azzal, hogy keretek között tartsd a netflixezést. Ha ügyesen beosztod a tartalomfogyasztást, és utánaolvasással, barátokkal való beszélgetéssel mélyíted a feldolgozást, jó eséllyel maradandóbb élményben lesz részed.
